Habár a visszatérő gasztrorealityvel kapcsolatban nem voltak túl magasak az elvárásaink (már annak örültünk, hogy nem az anyósát savval leöntő keresztapa parádézását kell néznünk, és – egyelőre legalábbis – Alekoszt is megúsztuk), a Hal tortán új évada nyitányának még ezt is sikerült alulmúlnia. Eleve a sztárszakácsok összeállítása hagyott némi kívánnivalót maga után, mivel Zalatnay Cini, Győrfi Pál és Kiszel Tünde bevetésével – no offense, de – elég magas lett az átlagéletkor.

És ezzel egyáltalán nem akarunk az ageizmus hibájába esni, de fontos eldönteni, hogy mi a műsor célcsoportja, és így egy elég széles korosztályt elveszítettek, hiszen

a fiatalokat értelemszerűen fiatalokkal lehet leginkább megszólítani

(és a mutatóba beválogatott két fiatalabb játékos sem menti meg a helyzetet, mivel sem G.w.M, sem Szuperák nem olyan nagy sztár, hogy igazán átütő legyen a megjelenésük).

A műsor készítői talán a magas átlagéletkorhoz akartak alkalmazkodni azzal, hogy az első este vendéglátójára, Kiszel Tündére a Hal a tortán háziasszonya, Gáspár Bea rögvest rá is tukmált egy banyatankot. A továbbiakban pedig ennek szellemében pörgött tovább a műsor

– pontosabban épp ez az, hogy nem pörgött, hanem csak öreges tempóban csordogált, mintha csak a banyatank diktálta volna az ütemet.

A bevásárlás bénítóan unalmas perceit nem dobta fel az sem, hogy Bea asszony – a tavalyi koncepcióhoz visszatérve – megvariálta kicsit Kiszel előzetes terveit, és az eltervezett húsleves helyett legényfogó levest kellett főznie, miután azt a borítékot húzta ki a kupacból. Az izgalomfaktort az sem dobta meg igazán, hogy a műsorban egyébként csak naptárdívaként aposztrofált celeb rendkívül fantáziátlan menüsorral készült: a lecserélt húsleves után rakott krumplival és madártejjel.

Miközben Kiszel Tünde Gáspár Bea boltjában időzött, a többiek azt találgatták, vajon hogyan vásárol és kivel fog főzni – hát ettől sem rágtuk le a körmünket izgalmunkban. Meg attól sem, amikor a naptárdíva megosztotta a szelfikészítés titkát. Félreértés ne essék, nem az olyan szintű botrányokat hiányoljuk, mint anno Damu Roland ámokfutása, de lehetne egy arany középút a szekunder szégyent okozó kirohanások és a totális érdektelenség között.

– de azért nagyon hiányzik az első évadokból Sági Szilárd pikírt humora és kedélyes beszólogatása. A műsor legértékesebb része így a konkrét vendéglátás, az ételek felszolgálása és elfogyasztása marad, és az is csak amiatt, mert kiderült, hogy a meghívottak kifejezetten kellemes emberek – de erre nem igazán lehet egy egész adást felhúzni.

G.w.M. és Szuperák igen kedvesen kérdezgetik Kiszel Tündét a dicső múltról és a celebhez szinte már eposzi jelzőként tapadt falinaptárakról (természetesen a híres-neves Tutti Frutti-adás és a Sylvester Stallonéval való találkozás is előkerül), Zalatnay belemegy a közös nosztalgiázásba, Győrfi pedig azzal szerez örömet a vendéglátónak, hogy több fogásából is kétszer szed (a madártej és a legényfogó leves is megfogta a mentőst). Ennek köszönhetően azonban csak annyi történt, hogy a műsort nem volt kellemetlen nézni, de érdekfeszítőbb nem lett tőle.

Egyetlen adás alapján még persze nem akarjuk elásni az új Hal a tortánt, de jó lenne, ha valahogy megpróbálnák dinamizálni a dolgokat, mert gyakorlatilag a csodával lenne határos, ha valaki ez alapján egész hétre bizalmat szavazna a műsornak. Az adás végén bejátszott előzetes alapján a keddi felvonásban végre lesz egy igazi konfliktus is, hiszen a jelek szerint G.w.M.-nek nem nyeri el a tetszését Szuperák Barbara főztje, és ezt nem átallja a szemébe is mondani.

A hétfői eseménytelen nyitánnyal annyit legalább elértek, hogy még ezt a mini egymásnak feszülést is egyenesen tűkön ülve várjuk.