Nagyon könnyű ellenszenvvel tekinteni a Grease-hez készült előzményszériára, és csupán az arra való törekvést látni benne, hogy hogyan tudnának még egy kis pénzt kicsavarni ebből a máig hihetetlenül népszerű filmmusicalből – egészen addig, amíg meg nem nézzük.

Ha rajongók vagyunk, A Pink Ladies felemelkedése az első percben beránt, és nem ereszt, de ha nem, akkor is találhatunk benne értéket.

És hiába ordas nagy filmes közhely a verdában smároló pár – amely jelenetet a sorozat nyitó képsorában is láthatunk –, ez kell hozzá, hogy azonnal elhelyezze a művet, és az alkotók azonnal elkezdjenek játszani a nosztalgia húrjain. Aztán amikor a főcímben felcsendül ugyanaz a dal, a Grease központi zenei témája, és egy autósmoziba érkezünk,

egyetlen igazi rajongó sem bír majd magával.

hiszen ugyanúgy egy újonnan érkező lányt ismerünk meg, aki nem tud beilleszkedni a menő diákok közé, és akinek csalódnia kell az ebbe a „kasztba” tartozó szerelmében – akárcsak az alapul szolgáló műben.

A Pink Ladies felemelkedése még az olyan részleteket is megismétli a Grease-ből, mint a szépségiparba vágyó kívülálló karakter bevezetése (a szépségszalonról álmodó Frenchy helyett a divattervezői álmokat dédelgető Nancy), a kissé pufók Jan két ikonikus copfja és nyalókája (itt egy Dot nevű karakter viseli, illetve nyalja), a jókislányos viselkedés fikázása egy dalban vagy a T-Birds nevű fiúbanda szintén dalos bemutatkozása (ezúttal inkább „ars poeticá”-jának a prezentálása).

A Pink Ladies tehát valójában egy rejtett remake – de őszintén szólva

ki nem sz*rja le?

Hiszen így akkor kapunk egy még hosszabb Grease-t (a sorozat összesen 10 részből áll): ez minden rajongó álma (főleg a rossz emlékű Grease 2. után)! Ezzel együtt érvényes a kérdés, hogy a nosztalgikus érzések valóra váltása, a rajongók simogatása mellett mit tud nyújtani a széria, ami miatt érdemes volt megcsinálni, illetve tud-e nyújtani egyáltalán bármit.

A Pink Ladies felemelkedése esetében pedig szerencsére az utóbbi kérdésre egy határozott igen a válasz. A sztori szerint 1954-ben járunk, négy évvel a Grease történései előtt, amikor nem egy Sandy nevű jókislány és egy Danny nevű vagány szeret egymásba, hanem egy Jane nevű jókislány és az iskola legnépszerűbb sráca, Buddy. Habár a lány várakozásai ellenére a fiú nem vet véget a nyári románcnak, sőt, az egész gimi előtt hivatalossá teszi a kapcsolatukat, később a szerelmesek mégis szétmennek, mivel egy csúnya pletykával Jane-nek rossz hírét keltik, és a diákelnöki választáson elinduló Buddy nem engedheti meg magának, hogy ez rá is árnyékot vessen

– a főhősnő viszont nem akar belemenni abba, amit szerelme javasol, hogy titokban találkozgassanak.

Később az egyre inkább kiközösített Jane összejön több más hányatott sorsú, azaz szintén, csak más-más okból kirekesztett lánnyal, akikkel megalakítják a címbeli lánybandát. Talán ennyiből is látszik, hogy A Pink Ladies felemelkedése olyan, a legtöbb középiskolást ma is érintő témával foglalkozik, mint a beilleszkedési problémák, a megbélyegzés, sőt a szexizmus, a hímsovinizmus. Ami ugyanis az ötvenes években (sőt, sok esetben sajnos még ma is) egy lánynak szégyen volt (nevezetesen a szexuális tevékenység), azzal fiú partnere simán büszkélkedhetett.

Ezeknek a témáknak a kibontásában pedig a Pink Ladies alkotói

a Grease mellett visszanyúlnak egy másik híres musicalhez, a West Side Storyhoz is

– nehéz lenne legalábbis máshonnan eredeztetni a transzszexuális karaktert, Cynthiát, illetve a New York-i Puerto Ricó-i vonalat (Jane félig Puerto Ricó-i és nem mellesleg félig olasz amerikai, és a családjával New Yorkból érkeztek Kaliforniába). És lehet újfent fanyalogni az LMBTQ-összeesküvésen, de az az igazság, hogy Cynthia karaktere – aki eredetileg mindenáron a T-Birds fiúbanda tagja akart lenni, aztán mégis a Pink Ladiesben kötött ki – abszolút illik a sztoriba, és nagyon is helye van a kitaszított csajok között.

Ha az első két epizód után tippelnünk kellene, azt mondanánk, A Pink Ladies felemelkedése ezt követően azt mutatja majd be, hogyan sikerül a lánybandának a további kiközösítettek, különcök, „nem menők” mellett egyre szélesebb réteget megszólítania az elfogadást és befogadást közvetítő üzenetével (Jane ugyanis SPOILER! elindul Buddy ellenében a diákelnök-választáson). S eközben persze szólnak a jobbnál jobb zenék, hiszen a Pink Ladies abban is hű maradt a Grease-hez, hogy szintén musical a műfaja.

A már említett Grease főcímdal mellett pedig a nem megidézett, hanem a sorozathoz újonnan írt dalok is nagyon jók, ahogy maguk a musicalbetétek is olyanok, mintha mozivászonra, nem pedig a kisképernyőre készültek volna. Olyan látványos elemeket láthatunk, mint egy levegőbe emelkedő ágy vagy a levegőből aláhulló papírlapok százai. Utóbbit az I Want More című számban, a Jane-t alakító Marisa Davila szólójában csodálhatjuk meg, ami ezt leszámítva is

az eddigi két epizód leginkább kiemelkedő dala.

A Grease hagyományait egyszerre tökéletesen felelevenítő és újraformáló tehetséges, jó hangú fiatalok mellett pedig azt is hatalmas élvezet figyelni, ahogy az alkotók beledolgozták A Pink Ladies felemelkedése történéseit a Grease-legendáriumba. Kifejezetten bizsergető élmény az apróbb jelekből összerakni, majd a saját szemünkkel is látni a kapcsolódásokat, ezért APRÓBB SPOILER!, hogy Jane kishúga nem más, mint Frenchy, akinek legjobb barátnője pedig egy bizonyos nagyszájú, rossz hírű kiskamasz, Betty – azaz maga a későbbi rettegett Rizzo.

Összegezve tehát az eddigieket, a Pink Ladies lánybanda első generációját bemutató Grease: A Pink Ladies felemelkedése

olyan, mint a Grease, de közben van mondanivalója

(hiszen lássuk be, az eredeti üzenete, miszerint „változz meg kívül-belül, ha vissza akarod kapni a dögös pasidat!”, elég káros volt), így egyszerre szólítja meg azokat, akik pusztán nosztalgiára és azokat, akik valami többre vágynak. Ha a következő nyolc epizódban tudják tartani a színvonalat, a kamaszok világával már a Kínos és a Több mint normális című sorozatokban, a női egyenjogúsággal pedig a Minxben közelebbi kapcsolatba került Annabel Oakes előzményszériája könnyedén az év legkellemesebb meglepetése lehet.