Van, amikor nagyon elszalad az unatkozó nézők fantáziája,

és a különböző rajongói fórumokon vadabbnál vadabb elméletek születnek. Sok esetben viszont nem a levegőben lógnak ezek a teóriák, logikus érvekkel vannak alátámasztva, és nem elképzelhetetlen, hogy tényleg „arra gondolt a költő” is. Íme néhány példa!

7. A nagy Lebowski

A Coen tesók kultklasszikusát sokféleképpen értelmezték már: van olyan teória, amely szerint az Alice csodaországban feldolgozása, vagy épp a 9/11-es terrortámadást megjövendölő prófécia. A Lebowski-kultusznak szentelt dudeism.com-on olvasható egy olyan elmélet is, miszerint

a filmet a tarot-kártya inspirálta.

Ez alapján a játékidőt végigszerencsétlenkedő Töki a Bolondnak felel meg, John Goodman vietnámi veteránja az Igazság, Steve Buscemi figurája a Csillag, John Turturro Jézusa a Hold, a gazdag Lebowski a Császár, Ben Gazzara pornócézárja az Ördög, Töki autója pedig a Diadalszekér reprezentációja.

6. Idétlen időkig

Harold Ramis időhurkos komédiája értelmezhető a pszichoanalízis metaforájaként is. A pszichoanalízis célja ugyanis, hogy segítsen a betegnek felismerni az ismétlődő negatív mintákat az életében, és megtalálni a kiutat ezekből. A filmben Bill Murray karaktere körül mindenki ugyanúgy cselekszik, és csak akkor tud kitörni a hurokból, amikor megtanul máshogy reagálni ezekre a mintákra. Tudományos szóhasználattal élve

5. Aladdin

Hogyan lehetséges, hogy a Robin Williams hangján megszólaló Dzsini olyan jövőbeli színészeket utánoz, mint Jack Nicholson, Groucho Marx vagy Arnold Schwarzenegger? A logikus magyarázat természetesen az, hogy Williams szabad kezet kapott az improvizációra, az elborultabb verzió viszont, hogy

a mese valójában a távoli jövőben játszódik.

A teória onnan ered, hogy a film egyik elejtett mondata szerint Dzsini az elmúlt 10 ezer évet a lámpásban töltötte, és mivel felismeri a III. századból származó ruhákat, „logikus”, hogy akkoriban eshetett csapdába. Vagyis az Aladdin 11 970 környékén játszódhat. De hol vannak az űrhajók és a fejlett technológia? Megsemmisültek egy nukleáris háborúban, és már csak a repülő szőnyeg és a beszélő papagáj maradtak meg az egykori fejlettség mementóiként.

4. Willy Wonka és a csokigyár

Roald Dahl meseregényének első adaptációja legalább olyan bizarr, mint a Johnny Depp-féle második. A csokigyáros, Willy Wonka szerethető különc helyett inkább tűnik sötét titkokat rejtegető pszichopatának – mert lehet, hogy az is. Az egyik elmélet szerint ugyanis Wonka a kezdetektől tudta, mi lesz a csokigyárba látogató gyerekek sorsa.

Miután a túlsúlyos Augustus majdnem megfullad, az anyukájával együtt ő már nem folytatja a túrát, mégsem látjuk a két üres helyet a csónakban, amivel továbbhaladnak.

Mintha Wonka tudta volna, hogy ekkor már csak négyen lesznek, plusz a kísérőik… Miután újabb két gyerek kerül ki a képből, a következő járgányon is épp annyi hely van, mint amennyien folytatják az utazást. Lehet, hogy a jóságos csokigyáros valójában hidegvérű sorozatgyilkos?

3. Terry Gilliam trilógiája

A Monty Python társulat egyetlen amerikai tagja a 80-as években három olyan filmet is készített, ami elmossa a határt fantázia és valóság között. Az Időbanditákban egy kisfiú csöppen bele egy képzeletbeli világba, a Brazilban egy fiatal felnőtt álmodozik arról, hogy hőssé válik, míg a Münchausen báró kalandjaiban egy idős ember mesél kitalált kalandokat. Egy elmélet szerint a trilógia azt mutatja meg, hogyan változik a képzeletünk az idő múlásával. Az Időbanditák a gyermeki fantáziát másolva tele van varázslattal, és egyik ötletről ugrik a másikra, a Brazil már felnőttesebb, sokkal közelebb áll mindennapi valóságunkhoz, míg a Münchausen báró kalandjai úgy működik, mint egy idős ember emlékezete: a saját életével kapcsolatos anekdoták füzéréből áll össze.

2. Grease

Egy merész elmélet szerint az Olivia Newton-John által játszott ausztrál cserediák, Sandy már a film elején halott: a tengerbe fulladt a nyaralás során; a helyes srác, Danny (John Travolta) pedig képtelen volt őt megmenteni. Innentől kezdve minden, ami a filmben történik, arról szól, hogy mi minden történhetett volna a csinos szőke lánnyal, ha életben marad, gimibe jár, összejön Dannyvel és elkezd bőrcuccokban járni. A feltételezés valóban kissé elszállt, de a történet legvége ezt látszik igazolni:

1. Szárnyas fejvadász

Ridley Scott klasszikusával kapcsolatban sokáig a csavaros finálé tartotta izgalomban a rajongókat, mígnem a rendező 2014-ben megválaszolta a SPOILER! „replikáns-e Deckard is?”-kérdést. Maradt azonban még rejtély így is, például az, hogy mi annak a bajszos, sétabotos fickónak a szerepe, aki több kulcsjelenetben is feltűnik, pedig látszólag nincs semmilyen dramaturgiai funkciója, túl azon, hogy origami állatfigurákat készít. Egy elmélet szerint Deckard valójában a Gaff nevű karakter emlékeivel él. Rachel – aki a Harrison Ford által játszott főhőshöz hasonlóan nincs tudatában annak, hogy replikáns – valaki másnak az emlékeit hordozza, vagyis simán lehet, hogy Deckarddal is ez a helyzet.

Gaff valaha menő replikánsvadász lehetett, de sérülése miatt le kellett százalékolni, a vezetőség azonban nem akart lemondani a férfi tudásáról és tapasztalatáról, ezért átültették az emlékeit Deckardba. Ez megmagyarázza, miért sündörög állandóan a főhős körül, és honnan tudja, hogy a férfi unikornisokról álmodik. És értelmet nyer a Deckardnak címzett dicsérete is a film végén:

„Ez férfimunka volt.”

via: Listverse