A dél-koreai gengszterfilmek azért olyan szenzációsak, mert rendre olyan főhősük van, aki a saját életét sem becsüli túl sokra, mégis van gyenge pontja, amihez adjunk hozzá olyan parádésra hangszerelt leszámolásokat, amit csak arrafelé tudnak.
Gyanítom, hogy a dél-koreaiak eredetileg a japán jakuza filmekből kölcsönözték a mélabús gengszter figuráját, aki a saját életet sem tartja sokra, másét meg pláne, szemrebbenés nélkül öl, de egy kóbor kiskutya láttán mindent képes feladni, de mostanra a saját képükre formálták, a magukévá tették. És pazar gengszterfilmeket csinálnak már évtizedek óta – egyik kedvencünk a Keserédes élet (2005), de mint tudjuk, a bűnfilmben amúgy is szinte verhetetlenek, lásd Oldboy (2003 ), A halál jele (2003), vagy éppen az Élősködők (2019). Bár szerényebb léptékű, de ebbe a sorba illeszkedik a Netflix kínálatába frissen felkerült Éjszaka a paradicsomban (2020) is, és aki az előbb felsorolt filmek közük bármelyiket látta és szerette, annak ez bizony kihagyhatatlan darab.
Hősünk, Tae-Gu (Tae-goo Eom) egy középszintű maffiózó, bizonyos Yang (Ho-San Park) jobbkeze, és már a legelején kiderül, hogy őt magát sokkal többre becsülik a szakmában, mint a főnökét, egy nagyobb rivális banda még át is csábítaná őt magukhoz, de mivel egyenes, rendes srác, természetesen nemet mond. Aztán azt is megtudjuk, hogy aranyból van a szíve, mert gondoskodik halálos beteg nővéréről és annak kislányáról – akiket pár perc múlva fel is robbantanak, feltehetőleg hősünket véve célba. Itt persze álljunk meg egy szóra, mert ki lehet annyira aljas, hogy megöljön egy egyedülálló anyukát, aki halálos beteg? Kicsoda? Ezen kicsit elgondolkodtam, de a dolognak lesz később értelme, de ne szaladjunk előre. Tae-Gu ugyanis főnöke jóváhagyásával a kezébe veszi az igazságot, az azt követő vérfürdő után pedig kicsit meghúzza magát Csedzsu-szigetén, mielőtt tovább utazna Vlagyivosztokba, ami a jelek szerint amolyan gengsztermenedék.
Csakhogy az eset kapcsán kirobbant bandaháborúban Yang klánja áll vesztésre, és a fegyverszünet ára – hála a főnök gerinctelenségének – Tae-gu élete, aki közben összebarátkozott szállásadója, egy idősödő fegyverkereskedő életunt unokahúgával. Mert mit tesz isten, ez a lány, Jae-Yeon (Yeo-bin Jeon) is halálos beteg, ezért olyan flegma és ezért küldi el a jóindulatú srácot folyton a francba, pedig az csak segíteni akar. Aztán a fegyverkereskedő bácsikát éri némi malőr, majd az apró szigetre érkezik a főnök, hogy letudja tartozását, illetve a rivális banda, hogy ellenőrizze a tartozás letudását, és azon vesszük észre magunkat, hogy Csedzsun több öltönyös maffiózó van, mint helyi lakos. Ami azért jó, mert kezdődhet a móka. És aki emlékszik az Oldboy kalapácsos alagsori jelenetére, az tudja, hogy a koreai filmekben milyen az, amikor úgy igazán szétcsapnak, és itt is szétcsapnak - egy támpont, itt nem a lőfegyvereké a főszerep -, de Hoon-jung Park (Egy új világ) munkája nem (csak) ezért jó.
A film a főszereplő, Tae-goo Eom miatt is remek, pedig ő elsőre nem tűnik nagy számnak. A filmográfiája szerint szerepelt már jó filmekben, de eddig nem voltak nagy szerepei, és első ránézésre nincs is benne sok, de amikor megszólal... – még akkor is, ha feliraton kell nézni, hogy mit is mond. Mert amint megszólal a pasas, egészen más karaktert kap az egyébként tök átlagos feje, és ugyanolyan hiteles, ha azt mondja, hogy „Kinyírom a gecit!”, miközben valami szemétláda torkához tartja a pengét, vagy gyengéden érdeklődik a túladagolt lánynál, hogy jobban érzi-e magát – aki persze újra elküldi a fenébe, de nyilván jól esik neki a dolog. És a sok hentelésen, a menetrend szerint érkező vérontáson túl ez a kettejük filmje, és ez meglepően jól működik.
Mármint semmi szokatlan vagy új nincsen egy gengszterrománcban, de ezek folyton marják egymást, rendre kiosztják a másikat, még a leglehetetlenebb helyzetben is, és mégis alakul köztük valami, egy ponton túl úgy válnak tökéletes, irigylésre méltó párrá, hogy még egyszer sem értek egymáshoz.
Értékelés: 9/10
