A Hollywood által beskatulyázott színésznők után sorra vettük azokat a férfi sztárokat is, akik filmjeikben folyton ugyanazt a karaktert hozzák – hiszen belőlük talán még több van.
Seth Rogen
Tipikus szerepköre: az egyfolytában füvező cimbora és/vagy a valószínűtlen szerelmes. Rogen sokszor játszik a filmekben olyan stonert vagy egyszerűen jóravaló naplopót, akinek valamely szélsőséges határhelyzet miatt át kell lépnie a saját árnyékát.
Néhány példa: Ananász expressz, Felkoppintva, Itt a vége, Fifti-fifti, Superbad – avagy miért ciki a szex?, Csekély esély.
Danny Trejo
Tipikus szerepköre: az akciófilmek negatív, később egyre inkább pozitív karaktere – a lényeg, hogy kőkemény faszi, akivel nem lehet sz*rozni. Szénné van tetoválva, marcona a külseje, nem beszél sokat, sőt: előbb üt, csak aztán kérdez. Nem titok, hogy Trejo többször is összeütközésbe került a hatóságokkal, és visszaeső bűnözőként nem egyszer megjárta a börtönt, szóval esetében abszolút valódi személyiségéből eredeztethető ez a színészi skatulya.
Néhány példa: Machete, Machete gyilkol, Alkonyattól pirkadatig, Desperado, Con Air – A fegyencjárat, A vér kötelez.
Michael Cera
Tipikus szerepköre: a fura figura. Cera gyakran játszik szerencsétlen, de jó természetű, halk szavú geek figurákat, akik érzékenyek és könnyen megbántódnak, ám fura megjelenésük miatt nem veszik komolyan őket. Az általa játszott hősök ennek ellenére a végsőkig lojálisak barátságaikban és egyéb kapcsolataikban. Mi arra tippelünk, hogy erre a szerepre a külseje predesztinálja a színészt, hiszen olyan arcberendezéssel és alkattal, amivel rendelkezik, marcona fickót vagy szívtipró hősszerelmest nehezen kelthetne életre.
Néhány példa: Superbad – avagy miért ciki a szex?, Juno, Dalok ismerkedéshez, Scott Pilgrim a világ ellen.
Rob Schneider
Tipikus szerepköre: ő a primitív humor apostola, akinek a megjelenése gyakran old fel komikusan valamely szituációt. Szinte mindig ő a nevetség tárgya, aki akarata ellenére folyton számára kellemetlen, de mások számára humoros helyzetben találja magát, és hányattatásai végére általában értékes leckét tanul, miközben a nézők halálra röhögik magukat rajta. Schneiderről olyan szinten mindig ugyanaz jut az eszükbe a casting directoroknak, hogy még a South Park alkotói is viccet csináltak belőle az egyik epizódban.
Néhány példa: Tök alsó-filmek, Tök állat, Tökös csaj, Nagyfiúk, Kegyenc fegyenc, Lúzer SC.
Morgan Freeman
Tipikus szerepköre: a bölcs öregember. Mikor még nem volt kifejezetten idős, Freeman már akkor is rendre olyan figurákat játszott, akik a józan ész hangját jelentették a filmekben – olyan hősöket, akik az érzelmi viharok közepette is nyugodtak, higgadtak tudtak maradni. Ebben a pozícióban mesélőként sokszor ő maga beszéli el az adott mű sztoriját is. Bölcs, mindentudó kisugárzása pedig olyan meggyőző, hogy A minden6ó-filmekben kétszer is eljátszotta magát Istent. Ezt a mindentudást és persze kellemes orgánumát a színész ismeretterjesztő műsorokban és dokumentumfilmekben is sokszor kamatoztatja narrátoraként vagy műsorvezetőként.
Néhány példa: A remény rabjai, A minden6ó, Evan, a minden6ó, Miss Daisy sofőrje, Millió dolláros bébi, Hetedik, A bakancslista, Christopher Nolan Batman-filmjei, Kőkemény diri, Pingvinek vándorlása-dokuk, Isten nyomában Morgan Freemannel.
Samuel L. Jackson
Tipikus szerepköre: a tapasztalt káromkodó keményfiú. Jackson nagyon meggyőző gonosztevőszerepben, de ha épp pozitív figurát hoz, akkor is van valami félelmetes a kisugárzásában. Mindezt pedig nem fizikai megjelenésével éri el, hiszen abban semmi fenyegető nincs, hanem fellépésével, ami elsősorban a dumájára épül. A közönség szinte él-hal cifrábbnál cifrább trágárságokból álló színes szókincséért, és lehet, hogy be van skatulyázva, de róla annyi legalább elmondható, hogy filmjeiben általában övé a legizgalmasabb figura.
Néhány példa: Ponyvaregény, Kígyók a fedélzeten, Django elszabadul, Aljas nyolcas, Kingsman: A titkos szolgálat, A sebezhetetlen, Üveg vagy akár a Marvel-filmek.
Ken Jeong
Tipikus szerepköre: a gonosz humorú okostóni. Jeong játsszon bár pozitív vagy negatív figurát, a legtöbbször
őrült, kiszámíthatatlan és irritáló alak,
akin azonban szinte mindig nevetünk. Okoskodó attitűdje talán onnan ered, hogy a valóságban, mielőtt színészkedni kezdett volna, orvos volt – sőt, a mai napig rendelkezik erre szóló engedéllyel. Az elmúlt években szerepeiben is gyakran kerül elő az orvos karakter.
Néhány példa: Másnaposok-trilógia, Felkoppintva, Kőgazdag ázsiaiak, Dr. Ken, Páros mellékhatás.
Adam Sandler
Tipikus szerepköre: a nagyra nőtt gyerek.
A legtöbb Adam Sandler-filmben a komikus éretlenül, gyerekesen viselkedő, de alapvetően jóindulatú és jó szándékú figurát játszik.
Annak ellenére, hogy az általa megformált karakterek a cselekmény során szinte végig hülyét csinálnak magukból, a végére általában elnyerik a jutalmukat.
Néhány példa: Billy Madison – A dilidiák, Happy, a flúgos golfos, Nászok ásza, Sátánka, Apafej, Kótyagos szerelem, Nagyfiúk-filmek, Hubie, a halloween hőse.
Hugh Grant
Tipikus szerepköre: a romantikus komédiák szívtiprója. Sármos megjelenésével Grant évtizedekig játszott olyan figurákat, akikbe a nők elkerülhetetlenül beleszerettek, még akkor is, ha erre nem pont ő lett volna a megfelelő alany. Habár az utóbbi években néhány izgalmasabb szerepválasztással (lásd Guy Ritchie új gengszterfilmjeit) a színész megpróbált kitörni ebből a skatulyából – a világ legnagyobb részének a számára valószínűleg örökre megmarad amorózónak, legyen akár pozitív, akár negatív karakter.
Néhány példa: Egy fiúról, Bridget Jones-filmek, Igazából szerelem, Négy esküvő és egy temetés, Sztárom a párom, Zene és szöveg, Értelem és érzelem, Két hét múlva örökké, Impromptu.
Jesse Eisenberg
Tipikus szerepköre: a meg nem értett zseni. A színész már a Social Network – A közösségi háló előtt is játszott olyan karaktereket, akik lenyűgözően okosak, de neurotikusak és szociális téren is kihívásokkal küszködnek, főleg ami a nőkkel való kapcsolatot illeti. Habár a briliáns fiatalember szerepköréből kezd már kicsit kiöregedni, Eisenberg legújabb sorozatának, a Fleishman bajban van címűnek a főhőse is gyakorlatilag ugyanennek a figurának egy érettebb, családos verziója.
Néhány példa: Social Network – A közösségi háló, Zombieland-filmek, A Kolibri projekt, Az önvédelem művészete, Fleishman bajban van.
Jason Bateman
Tipikus szerepköre: Bateman gyakran formál meg olyan karaktereket, akik azt hiszik, hogy mindig igazuk van, és hogy okosabbak mindenkinél – holott gyakran épp ennek az ellenkezője az igaz. Ha az általa játszott hős, általában tipikus kisember valamely tulajdonsága miatt magasabban helyezkedik is el a környezete tagjainál, rossz döntéseivel szinte mindig bajba sodorja magát; annak ellenére, hogy szeret a józanság hangjának szerepében tetszelegni.
Néhány példa: Juno, A személyiségtolvaj, Förtelmes főnökök-filmek, Sejtcserés támadás, Az ajándék.
James Marsden
Tipikus szerepköre: a fickó, aki szerencsétlen a szerelemben.
aki hősünk hagyományos sármja helyett valaki szabálytalanabbat választ magának.
Néhány példa: Westworld, Szerelmünk lapjai, X-Men-franchise, Bűbáj-filmek, Másnaposok szerencséje, a Bryan Singer-féle Superman visszatér.
(via Ranker)
Nyitókép forrása: Theo Wargo / Getty Images for IFP, Daniel Knighton / Getty Images for Paramount Pictures és Slaven Vlasic / Getty Images.