Kerek húsz évvel az azóta kultfilmmé vált első Bajos csajok után szerencsére a magyar mozikba is befutott a Z-generáció ízlésére szabott musicalverzió – nem csak fiataloknak! Kritika.
A kilencvenes-kétezres években tomboló otromba és alpári tinivígjátékok közepette üdítő frissességet jelentett a 2004-es Bajos csajok,
a tehetséges komika, Tina Fey nagyjátékfilmes forgatókönyvírói bemutatkozása,
olyan fiatal sztárokkal a főszerepben, mint Lindsay Lohan, Rachel McAdams, Amanda Seyfried és Lacey Chabert.
A titok talán – Fey okos humora mellett – abban rejlett, hogy a Bajos csajok egy szülőknek szóló önsegítő kiadványon, Rosalind Wiseman Queen Bees and Wannabes: Helping Your Daughter Survive Cliques, Gossip, Boyfriends, and Other Realities of Adolescence című könyvén alapul, így a pusztán a szexre összpontosító sztorik után a valóságból táplálkozott, amikor azokat a valós tinikori problémákat tematizálta, hogy milyen nehézségeket rejt a beilleszkedés, a különféle gimis klikkek és a mindenhol burjánzó pletyka és rosszindulat.
A film csakhamar olyan kultikussá vált, hogy egy folytatáson kívül (és ez az, ami a számunkra érdekesebb) egy színpadimusical-változatot is kapott, ami 2017-ben debütált Washingtonban, majd 2018-ban kezdték el játszani a Broadwayen.
Ezzel a zseniális húzással pedig a 2024-es Bajos csajok egyszerre tud három közönségréteget is megszólítani: a régi film rajongóit, a fiatalokat (hiszen az új verzióban kora huszonéves színészek szerepelnek) és a musicalek szerelmeseit. Miközben az egészet úgy valósították meg, hogy abszolút tiszteletben tartották a régi értékeit, és kisebb változtatásoktól eltekintve gyakorlatilag ugyanazt a sztorit láthatjuk most is – alaposan felturbózva.
Ami a változtatásokat illeti, olyasmiről van szó, amik miatt egyáltalán nem csorbult sem a film sztorija, sem az üzenete: a 2024-es újrában például kevesebbet szerepelnek a matléták, és kiírták belőle Cadynek az első produkcióban és a színpadi musicalben még meglévő apját. A legnagyobb változtatás persze a rengeteg zenés-táncos dalbetét, amelyek a mostanság menő musicalek szellemében kerültek a vászonra (lásd például a The Prom – A végzős bált vagy a Grease: A Pink Ladies felemelkedése című sorozatot), azaz dögösek, fülbemászóak, és valahogy egyszerre árasztanak könnyedséget és mondanivalót.
A magunk részéről a kisebb változtatások közé soroljuk azt is, hogy a szereplők között ezúttal lényegesen több a fehér mellett az egyéb rasszba vagy etnikumba tartozó színész (a butuska Karen például indiai, Damien afroamerikai, Janice pedig hawaii lett), azaz
az új Bajos csajok kicsit olyan, mintha a Netflixre készült volna.
Nyilván nem von le semmit az alkotás értékéből, hogy a karaktereknek más a bőrszínük (sőt, inkább hozzáad), de ez valamilyen érthetetlen oknál fogva sokakat szokott zavarni.
Kritika a Pink Ladiesről
Zseniális nosztalgiautazás a Grease menő lánybandájának előzménysorozata
Megnéztük a Grease: A Pink Ladies felemelkedése (Grease: Rise of the Pink Ladies) című széria első két epizódját a SkyShowtime-on, és le vagyunk nyűgözve.
Tovább
További kifejezetten örömteli változás, hogy a testpozitivitás jegyében az új Bajos csajok nem fél tőle, hogy főszereplővé emeljen egy enyhén túlsúlyos színésznőt. Anno Rachel McAdams és a többi „plasztik”-ot játszó színésznő kifejezetten vékony volt, azaz abszolút megfelelt az akkoriban (és azóta is) uralkodó szépségideálnak. A mostani Regina, Reneé Rapp viszont nagyobb darab a szokásosnál, amit nagyon üdítő nézni; az pedig még csodásabb, hogy ezzel a húzással az alkotás egy mostanában kialakuló trendbe illeszkedik, hiszen már a szintén nemrégiben bemutatott Argylle-ban is azt láthattuk, hogy a főszerepet hozó Bryce Dallas Howard jóval húsosabb annál, mint amilyen női testeket eddig a vásznon láthattunk.
Ami pedig az eredeti előtt való tisztelgést illeti, a 2024-es verzióban abból sincs hiány. Kisebb-nagyobb szerepben az első film összesen három színészét láthatjuk visszatérni: miközben az egyik tanárnőt játszó Tina Fey és az igazgatót alakító Tim Meadows viszonylag nagyobb szerepet kaptak, addig az eredeti főszereplőnek, Lindsay Lohannek csak egyetlen jelenete van
– de az alkotók nagyon szellemesen oldották meg, hogy mégse múljon el a jelenléte nélkül a felújítás.
Szintén gazdagon kapjuk az olyan visszautalásokat is, mint hogy az iskolaigazgatónak most is be van gipszelve a keze (ez egyébként az első filmben azért alakult így, mert maga a színész pont eltörte a kezét), van ezenkívül több olyan szett is a lányokon, amelyek az első filmből lehetnek ismerősek. Sőt, egy kulisszák mögötti történésre utaló beszóláson is nevethetünk: amikor Fey karaktere rászól egy diákra, hogy próbálja meg 12-es karikás verziónak megfelelően mondani, amit akar, azzal arra céloznak, hogy a 2004-es Bajos csajokat a komika eredetileg úgy írta meg, hogy volt benne több korhatáros poén is – azokat azonban a stúdió kihúzatta.
Maradt továbbá a vicces zoológiai megközelítés is. A sztori szerint ugyanis Cady azért élt eddig Kenyában, mivel a szülei zoológusok, ezért a lány az új közegbe, azaz egy tipikus amerikai középiskolába kerülve olyan szemmel nézi a diákokat, mintha az állatvilágot figyelné: Regina például csúcsragadozóként van aposztrofálva (ezúttal egy szuper dal is szól erről). Az újra alkotói pedig még fel is tekerték egy kicsit ezt az állatvilág-hasonlatot,
Érdekességek az első filmről
10 dolog, amit nem tudtál a Bajos csajokról
Jöhet egy kis utókarácsony a Bajos csajok szexi mikulásaival? És 10 érdekesség a filmről?
Tovább
Mindent összevetve tehát a Bajos csajoknak
úgy sikerült megújulnia, hogy közben maradt a régi,
így senkinek sem okoz csalódást. Épp ellenkezőleg: videoklipes esztétikájába (az alkotók attól sem riadtak vissza, hogy ennek érdekében még képarányváltásokat is bevessenek), Z-generációs friss arcaiba, trendi zenéibe, de régi üzenetébe az X-, az Y- és a Z-generáció tagjai is könnyedén beleszerethetnek.
