Deftones – A holló 2: Angyalok városa

A holló filmzenealbuma anno legalább annyira illusztrisra sikeredett, mint maga Alex Proyas műve. Az Angyalok városa azonban már hasonló nosztalgiát váltott ki a rajongókból, mint első gyökérkezelésük emléke, ennél fogva a soundtrack is a feledés homályába merült. Pedig a Hole, Korn, Filter, PJ Harvey-kaliberű előadókat felvonultató lemez a legkevésbé sem mondható rossznak, a Deftones első albumáról átemelt Teething pedig kimondottan bivaly szerzemény. Utóbbit a filmben is előadják abban a jelenetben, ahol a teszkógazdaságos Brandon Lee, Vincent Perez joggal borul ki azon, hogy a karneváli tömegben ő a legbanálisabban kisminkelt egyed.

Ministry – A.I. – Mesterséges értelem

Hogy Steven Spielberg amúgy kiváló filmográfiájának melyik a leggyötrelmesebb darabja, arról lehet vitatkozni, ám az biztos, hogy a A.I. - Mesterséges értelem felemlegetésével nem lőhetünk nagyon mellé. És vesztünkre pont ez az egyedi hangvételű sci-fiből könnyfakasztó Disney-mesedélutánba átcsapó mozi volt az, melyben a 80-as, 90-es évek iparimetál-alapvetése, a Ministry is szerepet kapott. A legenda szerint Al Jourgensen frontember az első forgatási napon azzal a kérdéssel alapozta meg sírig tartó barátságát a rendezővel, miszerint a címben foglalt A.I. valóban az „anal intruder” rövidítése-e. A kevésbé rock’n’roll szellemiségű Spielberg erre lefagyott, mint egy Pentium 2-es asztali gép, ám idővel megtört köztük a jég.

Cannibal Corpse – Ace Ventura: Állati nyomozó

Bár a Cannibal Corpse anno több országban is tiltólistára került, 1994-ben elérkezett a pillanat, amikor a belezős-vérhányó death metal majd’ egy perc erejéig a mainstream részévé vált. Történt mindez Jim Carrey-nek köszönhetően, aki először a Napalm Death-t akarta felkérni az Ace Ventura-cameóra, ők azonban nemet mondtak. Ekkor jött szóba a Cannibal Corpse szintén Carrey javaslatára, ők azonban már lekötötték aktuális turnéjuk európai dátumait, és nem akarták egy forgatás kedvéért lemondani őket. Ezen kívül a csapaton belül sem volt teljes egyetértés azt illetően, hogy ildomos-e hasonló műfajban mozgó zenekarként vígjátékban szerepelniük. Végül azonban akkori frontemberük, Chris Barnes meggyőzte a kétkedőket, így a stábnak át kellett szerveznie a munkálatok menetrendjét, hogy a film koncertjelenetében elhangozhassék a Hammer Smashed Face című romantikus líra.

Alice In Chains – Facérok

1991-ben a Nirvana Nevermind albumának hatására meredeken bezuhantak a felvarrók és a piramisszegecsek eladási mutatói, a zeneipar fejesei pedig külön címkét találtak ki azon seattle-i zenekaroknak, akiket aztán korabeli boomerek kárhoztathattak a metál haláláért. Ez volt a grunge, mely skatulyába az Alice In Chains-t sem átallottak beletuszkolni, dacára annak, hogy hangzásukat tekintve nyugodt szívvel könyvelhettük el őket kvázi metálzenekarnak. Mindenesetre ’92-ben bérelt helyük volt a Facérok című romkomban, mely történetesen Seattle-ben játszódik, és a Chains-en kívül a Soundgarden és a Pearl Jam tagjai is feltűnnek benne egy-egy jelenet erejéig.

Rammstein – xXx

Egyedi, de a németet talán nem kéne erőltetni – valami hasonló volt első benyomásunk a Rammsteinról, amikor először találkoztunk velük a Lost Highway-filmzenealbumon. (Utólag belátjuk súlyos tévedésünket, lévén a der-die-das-cunami globális viszonylatban a csapat elsőszámú védjegyévé avanzsált.) David Lynch után több rendező is megnyitotta a kaput Till Lindnemannék előtt, bár nem mindegyik cameójukban volt köszönet. (A zúgolódókat ezennel képzeletben egy karosszékbe szíjazzuk, és szemüket kipeckelve levetítjük nekik a Kincs ez a pingvin! című családi opust, melyben a frontember egy betörőt(!) alakít.) A xXx-ben előadott Feuer Frei azonban kétségkívül emlékezetesre sikeredett.

White Zombie – Pancserock

A humorral sújtott magyar címadás trendje valamikor a 90-esek közepén vette kezdetét, ami bizarr módon egybeesett Adam Sandler és Brendan Fraser úgynevezett fénykorának hajnalával. Már-már törvényszerű volt, hogy a Sátánka - Pokoli poronty és a Bájkeverő sztárja közös filmben abszolválja inverz kultúrmisszióját, bár tegyük hozzá, hogy a ’94-es Pancserock fényévekkel kíméletesebb volt későbbi produkcióikhoz képest. Már csak azért is, mert a Motörhead-legenda Lemmy mellett Beavis és Butt-Head is cameoszerepet kapott a filmben, a White Zombie pedig a Feed The Gods koncertverziójával emelte a mozi fényét. (Nem mellesleg eredetileg a Cannibal Corpse kapott volna felkérést, ám ők a szintén ’94-es Ace Ventura miatt visszautasították azt.)

+1: Ossian – Könnyű vér

Szomjas György hazai heavy metalhoz fűződő viszonyát nem ismerjük, az azonban tény, hogy 1989-es filmjének egyik szereplőjét egy Ossian-koncerten késelik meg. Mindez pedig aligha oszlatta el azon Bözsinéni-sztereotípiákat, miszerint a rokkerek palotapincsiket töltenek kolbászba, kitömött szüleik nyugdíját pedig Koccintósra költik. Mindenesetre ez sem tántorította el a zenekart, hogy a Sörivókkal és az Acélszívvel beírják magukat a magyar film történelemkönyvébe.