Prognózis: Tele van a város szerelemmel

Még a Hihetetlen magazin szerkesztőségében is véres viták zajlanak az első nagy ufóinvázió várható időpontjával kapcsolatban, egy dologgal kapcsolatban azonban a feketeöves világvégevárók is megnyugodhatnak: ha az idegenek arról faggatják őket két anális beültetés között, hogy mi volt az a 80-as évek, és hogyan is festett ez a vasfüggöny mögötti munkáskerületekben, rendelkezésükre áll majd a megfelelő demonstrációs anyag. Mégpedig a Prognózis jóvoltából, akik talán legnagyobb slágerükhöz a kőbányai Bicskás Murmuc presszóban forgattak videóklipet. És bár az objektumban vélhetőleg a vegyvédelmi makkos cipő volt a javallott viselet, szemlátomást a Tisza és az Adidas is ellenállt a kilötybölt házibor savas kémhatásának. A videóban feltűnik a külvárosi rockerközeg színe-java: Krahovácz Jolán cipőfelsőrész-készítő, Schramek „Sakál” Ferenc géplakatos, Böszköte Lajos közveszélyes munkakerülő és barátnője, Suhajda Aranka, aki oly csábosan mosolyog a kamerába, mint Sümeghy egy epizódvégi Szomszédok-szentencia közben. A békebeli bulihangulat mindeközben annyira egeket ostromol, hogy megfutamodásra készteti a ’86-os csernobili atomfelhőket. Vörös István pedig a földönkívülieket, akiknek eszükbe nem jutna ujjat húzni egy olyan fajjal, mely párducmintás fecskéjét a nadrágon kívül hordja.

Outcast: Szegény ember

Ezúttal 1999-ben járunk, az év kapcsán pedig adódik a kérdés: az ominózus videóklip vajon előidézte a napfogyatkozást, vagy közvetlen okozata volt annak? A helyszín Győr, a zenekari eredetmítosz szerint Hany Istók épp a Rábában búvárkodott, amikor egy sztárcsináló orvhorgász kifogta őt, és meggyőzte, hogy jól festene egy helyi metálbanda élén. És mivel a mesehős a süllőktől szívta magába a szociális érzékenységet, az ő prozódiai eszközeik bevetésével vette górcső alá a hajléktalanság problematikáját. Mindemellett a forgatási helyszín is ideálisnak bizonyult, lévén a folyóparti ágyúk süketségükből adódóan garantáltan nem emeltek szót a produkció ellen.

Fókusz: Mátra alján

A lakossági éthordómetál egy olyan műfaj, melyet Kelet-Közép-Európán kívül a hallgatóság sehol nem képes dekódolni. Ám olykor még négy évtizednyi meggymárkás-SZOT-üdülős-szeszélyesévszakokos szocreál romantika után is képes meglepetéseket tartogatni. A legszemléletesebb példa erre a szóban forgó szerzemény bevezetője, melynek égigérő pátoszfaktora elől csak a frontember szuggesztív pólómintája nyújt mentális menedéket – leginkább „a nagyobb fájdalom kioltja a kisebbet”-elv alapján. A helyszínválasztás ezúttal is telitalálat, elvégre a szerelőakna balesetvédelmi szempontból korántsem a klip legkritikusabb pontja. Nekünk legalábbis az alábbi sorok súlyosabb sérülést okoztak, mint egy esetleges csukafejes a betongödörbe:

Ott az emberek úgy hulltak, mint a legyek / Arra kértem Istent, hogy ott ne legyek.

Diktátor: Gyilkos maci

Már a Kokainmedve és a Micimackó – Vér és méz előtt jó 15 évvel is napvilágot láttak olyan kulturális produktumok, melyek a medvéket zs-kategóriás közegbe helyezték, ők pedig hiába is brummogtak volna ombudsmanért. A helyszín ezúttal Hollywood-alsó helyett a 12. számú alsóbélatelepi italkimérő, a műfaj pedig nem horror, sokkal inkább (zenei síkon) horrorisztikus elemeket felvonultató szociokomédia. A szöveget mintha csak La Fontaine írta volna, miután elszívta és magába döntötte egy csepeli rocker szimatszatyrának tartalmát. A sorokból mindenesetre érezhető a társadalomkritikus él, mely azon nyomban át is vágja pszichikai védőhálónkat.

Akela: Ki ad nekem pénzt?

1990-et írtunk, amikor a szellem kiszabadult a demizsonból, az Akela azóta is a hazai löncshús-thrash metal leghitelesebb képviselője. Szimpátiafaktorukat a sztratoszféra szintjére emeli az a tény, hogy leggyengébb pillanataikban sem próbáltak értelmiséginek látszani – pedig titkon megnéztük volna, hogyan fest Szalacsi Sándor szemüvegben és szociológus-kardigánban. Nem véletlen, hogy ők írták meg a tarhálás hivatalos himnuszát, melynek videóklipje – némi krisztusi manírral – boroskólává változtatja a Coca-Colát.