Ez a Lassie német, akár Mádchen is lehetne a neve, és az ország legszebb tájain kocog át, hogy megtalálja kis gazdáját, és itt minden szebb és életigenlőbb, mint az ehhez képest elég karcos eredetiben.
Tulajdonképpen tök jó, hogy most a németek dolgozták fel Eric Knight örök klasszikus meséjét, ami azért nem is volt annyira mese. Ha az új verzió Hollywoodban készült volna, akkor szegény állat rettentő megpróbáltatásokon menne át, sőt, jó eséllyel el is pusztulna – lásd Egy kutya négy élete és Egy kutya hazatér -, vagy csak egy CGI ebet kapnánk, mint a jókorát bukó A vadon hívó szavában. A németek viszont csináltak egy aranyos, színes-szagos, teljesen ártalmatlan, vér nélküli matinét, ami akár országimázs filmnek is elmenne.
Az eredeti helyszínt, Yorkshire bányavidékét a Fekete-erdő egy csendes kisvárosa váltotta fel, valamikor napjainkban, ahol Lassie családja él. Herr Apa a helyi üvegfúvóban dolgozik, Frau Anyu a legújabb lurkót várja, a mi kis skótjuhászunk pedig minden nap saját és mások életét kockáztatva szalad kis gazdája, Florian (Nico Marischka) elé az iskolába kicsöngetéskor, ami nagyon cuki a legtöbb lakó szerint. Csakhogy bajok vannak az üvegfúvóval és bajok vannak az albérlettel, ezért a kutya megőrzésre a kedves, régimódi grófhoz kerül, aki tök jó fej, és akinek van egy cserfes unokája, akik kutyástól az Északi-tengerhez utaznak valamit intézni, ám Lassie megszökik, hogy hazainduljon. És mivel a cím is az, hogy Lassie hazatér, olyan nagyon nem kell izgulnunk a szépen fésült kutyáért.
Még annyira sem kell izgulnunk érte, mint az eredeti regényben, ahol azért átesik pár dolgon Lassie, sőt, maga is vadállattá válik egy kicsit, itt viszont tényleg olyan, mintha egy képeslapokkal illusztrált túraútvonalon kocognak végig. Hanno Olderdissen rendező komolyan veszi a 6-os korhatárbesorolást, és kutyánk csak nagyon jó emberekkel találkozik, ha pedig valakinek mégis rosszak a szándékai, az annyira ostoba, hogy nem jelent igazi fenyegetést. A többi pedig már az operatőr dolga, akinek a szebbnél szebb tájakon futó kutyát filmeznie kell – egy térképen még azt is megmutatja nekünk az egyik szereplő, hogy milyen német régiókat szeljük át -, és a skótjuhásznak megvan az a nagyszerű tulajdonsága, hogy gyönyörűn lobog a bundája, amikor szalad. Sokat szalad, de szerencsére csak a legvégére fárad el.
Addig szép tájakon kedves embereket látunk, olyan figurákat, mintha mindez úgy 80 éve játszódnak – rézpitykés kecskepásztort, csinos vándorcirkuszos lányt, meg ugye ott van az üvegfúvás -, és az egészbe nem nagyon lehet belekötni, és nem is kell. Cuki film cuki gyerekekkel, rendes felnőttekkel, és mindennel, amitől egy kicsit jobb helynek látjuk a világot, és amitől kedvünk lenne nekivágni bejárni Németországot. A valóságban szegény Lassie-t az első autobahnon elcsapta volna egy teherautó.
Értékelés: 7/10
