Van itt Oscar-várólistás, a Kádár-korszakot megidéző retro vámpírfilm, a háború utáni szélhámos mese, egyszerre erdélyi és skandináv krimi, no és a #metoo mozgalomra rímelő tinidráma. Ezeket szerettük a legjobban idén.
Akik maradtak
Mi nem vártunk sokat Tóth Barnabás (Susotázs) új filmjétől, mert egyszerre tűnt semmitmondónak és túl harsánynak az előzetes, mert a rövid tartalomból akármi lehetett volna és mert a filmet eredetileg a tévébe szántak, és nincsenek benne nagy nevek. Aztán tessék, egyrészt ott a film az Oscar-jelölés előszobájában, másrészt milyen jó lett. A film hősei holokauszt túlélők – és lehet morogni, de ez a téma akkor is a köztudat meghatározó része volt. Egyikük köztiszteletben álló nőgyógyász, a másik tinilány, akit a férfi vizsgál ki, mert bár 15 éves, de még mindig „nem érett nővé” – nyilvánvalóan az átélt traumák hatására. A lányt nevelő nagynéni és az orvos futólag ismerték egymást régről, mindegy is, de a lány megnyílik a férfi előtt, és mire azt mondanánk, dramaturgiailag nem feltétlenül indokolt, már ott is lakik nála. És a többi egy elképesztően szép kapcsolat és egy plátói szerelem története.
Kritikánk a filmről ITT
Drakulics elvtárs
Az egykor hűséges kommunista mozgalmár Fábián elvtárs (Nagy Zsolt), aki annak idején megjárta a kubai forradalmat is, aztán Amerikába dobbantott, most hazalátogat, hogy megnyisson egy nagyszabású véradó mozgalmat. Csakhogy Fábián elvtárs egyrészt megdöbbentően fiatal a korához képest, másrészt nem úgy viselkedik, mint egy jó elvtárs: vérvörös Mustangja van, napszemüvege, pedig csak éjszaka él, és egy csajozógép. A kémelhárítás érkezésétől kezdve rajta van az ügyön, minden lépését megfigyelik, hivatalos kísérője, Mária (Walters Lili) maga is ügynök, a feladat pedig eldönteni, Fábián tényleg vámpír-e. És ez nem a vámpír története, hanem a lányé. Aki izgalomra és elismerésre vágyik, aki nem csak misszionárius pózban akar szeretkezni, akinek szürke a Kádár-korszak és Magyarország.
Kritikánk a filmről ITT
Apró mesék
Köbli Norbert forgatókönyvíró és egyik állandó alkotótársa, Szász Attila rendező a magyar közelmúlt sorsfordító eseményeinek emberi arcát filmes eszközökkel akarták megmutatni, apró, de fontos epizódokat dolgozva fel, és bár eddig tévéfilmeket készítettek, most belevágtak a mozis formátumba. Főhősük egy szélhámos (Szabó Kimmel Tamás), aki véletlenül köt ki egy, az erdő közepén álló vadászházban, ahol egy fiatal és nem mellesleg gyönyörű anya (Kerekes Vica) él a kisfiával, és azt állítva, hogy még az orosz frontról ismeri a ház urát, beügyeskedi magát először a fészerbe, majd a házba, végül az asszony ágyába. Aztán egy nap megérkezik a férj (Molnár Levente), és ahelyett, hogy kivágná a jövevényt a házból, barátjaként üdvözli. Bár a film rímel A postás mindig kétszer csenget alapsztorijára, tényleg ott van benne a háború utáni káosz, az új hatalom fenyegetése és a régi bűnök súlya, Kerekes Vica pedig nagyszerű.
Kritikánk a filmről ITT
Valan – Az angyalok völgye
Hősünk (Krisztik Csaba) brassói zsaru, aki emberkereskedők után nyomoz Brassóban, és egy majdnem elbaltázott rajtaütésből kapásból megtudjuk, hogy ez a dolog nagyon a szívügye. Merthogy annak idején, a romániai forradalom káoszában eltűnt szeretett húga a távoli bányavárosban, ahol a hegyekben egy régóta ott heverő holttestet találnak – ő pedig hazatér, hátha a testvére az. Bagota Béla rendező pedig egyszerre használja fel a skandináv krimik és a kelet-európai szociodrámák hagyományait, amelyekből egy szikár, sallangmentes, de nagyon hatásos kálváriajárást hoz ki, ugyanis nem riad vissza a vallásos motívumoktól sem. És azt hittük, hogy ez a kombináció így nem fog működni, de idén nem először tévedtünk, Krisztik pedig nagyszerű főhős, pont azért, mert nem főhős alkat.
Kritikánk a filmről ITT
FOMO - Megosztod, és uralkodsz
Van egy srác (Yorgos Goletsas, akiről nem mondanád meg, hogy nem hivatásos színész), aki menő, szeretik a lányok, és gazdag a családja, csendesen beszél, kisfiús a mosolya, hullámos a haja, aztán mégis egy genyó. Történik ugyanis, hogy ő és a bevállalós haverjai, akikkel mindenféle baromságot posztolnak a neten, egy házibuliba érkeznek, ahol egy lányt leitatnak, mindenféle félreérthető dolgot csináltatnak vele, majd, amikor kidől, a srác, aki egyébként tetszett a lánynak, utánamegy, és videóra veszi azt, amit csinál. Az elsőfilmes Hartung Attila a nehéz utat választotta, történetét a zaklató szempontjából mutatja meg – kapott is érte hideget, meleget -, azt ábrázolva, hogyan döbben rá valaki arra, hogy az ami neki egy jó kis hecc volt, az másnak akár tragédia is lehet. Nem mondom, hogy a film végig következetes, de a FOMO tényleg hitelesen mászik be ezeknek a fiataloknak az életébe, ráadásul teszi ezt technikailag is nagyon magas szinten.
Kritikánk a filmről ITT
