Hiába rendezte Frank Capra, és játszik benne James Stewart, Az élet csodaszépre elkészülte és bemutatása idején ráfért volna egy karácsonyi csoda.
Mielőtt bemutatták volna a Reszkessetek, betörők!-et, Capra klasszikusa, Az élet csodaszép volt a megkerülhetetlen karácsonyi családi mozi, amit unásig játszottak a tévék. Ám nem sokon múlt, hogy ezt a gyönyörű, megható filmet elnyelje a süllyesztő, mivel 1946-os bemutatásakor akkorát bukott, hogy nemcsak a gyártó cég ment tönkre, de majdnem ráment rendezője karrierje is.
Philip Van Doren Stern 1938-as regényének jogait némi kacskaringók után 10 ezer dollárért a Capra által alapított Liberty Films vette meg, és a cég 1,54 millió dolláros kölcsönt vett fel rá a Bank of Americától, így 2,3 milliós büdzséből kezdték el forgatni, a kor nagy sztárja, James Stewart főszereplésével.
A filmet 1946 decemberében mutatták be (az eredetileg tervezett 1947 januári premier helyett, hogy jelölni lehessen az Oscar-gálán), olyan katasztrofális eredménnyel, hogy mire lekerült a mozik műsoráról, 525 ezer dolláros veszteséget hozott össze a kis független stúdiónak. Hogy elkerüljék a végrehajtást, Capra és a másik alapító, William Wyler árverésre bocsátották a Libertyt, amit végül a Paramount vett át, 1951-ben pedig be is olvasztották a nagyobb cégbe.
Ami pedig Frank Capra karrierjét illeti: a rendező mindig is független alkotónak számított, nem tartozott egyetlen nagy stúdióhoz sem, azok egy-egy projekt erejéig bízták csak meg. És Az élet csodaszép gigantikus buktája meggyőzte őket róla, hogy már nem számít olyan népszerűnek a nézők körében, így a továbbiakban sokkal kevésbé lelkesen fektettek belé.
Az élet csodaszépnek egyébként már az elkészültének a körülményei sem voltak szerencsések. A forgatókönyv írásával megbízott legendás duó, Frances Goodrich és Albert Hackett női tagjával ugyanis Capra, a hírhedt hímsoviniszta kifejezetten leereszkedő volt, majd azzal alázta meg az írókat, hogy másokat is felbérelt, hogy átírják a munkájukat. Utóbbit a rendező megcsinálta a film aláfestő zenéjét szerző Dimitri Tiomkinnal is, aki utóbb memoárjában azt írta, hogy Az élet csodaszép zenéje emiatt „egy össze-vissza ollózott, trehány munka” lett.
Ha mindez nem lett volna elég, a II. világháborút követő hidegháborús hangulat sem tett jót a film fogadtatásának. Az FBI és az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság, McCarthy szenátor vezetésével rásütötte Az élet csodaszépre, hogy kommunista propaganda, mivel a bankárok, így a kapitalizmus ellen hangolja a közönséget.
Ilyen előzmények után tehát kész (karácsonyi) csoda, hogy Az élet csodaszépből mindenki kedvenc karácsonyi klasszikusa lett. Ráadásul a későbbi sikert a film pont egykori mellőzöttségének köszönhette. Az 1909-es amerikai szerzői jogi törvények értelmében ugyanis
A Paramount persze nem vette a fáradságot, hogy meghosszabbítsa a védelmet – örültek, hogy végre elfelejthetik ezt az elátkozott alkotást. 1974-ben tehát lejárt Az élet csodaszép automatikus jogvédelme, és onnantól kezdve a tévécsatornák minimális díj kifizetése ellenében sugározhatták – és a nézők szerencséjére éltek is a lehetőséggel.
A sok tévés sugárzásnak köszönhetően az emberek újra felfedezték Capra remekművét. És a végén még a nagy rendező története is szerencsésen alakult, mivel sok évi mellőzöttsége után 1982-ben az Amerikai Filmintézet életműdíjjal tüntette ki. „Soha ne kövessék a trendeket! Indítsanak saját maguk trendet!
Ne kössenek kompromisszumot, és higgyenek magukban! Mert csak bátorságból születhet műalkotás.
Csak a vakmerőeknek lenne szabad filmet készíteniük. Egyedül ők érdemlik meg, hogy két órán keresztül beszélhessenek a sötétben ülő embertársaikhoz” – mondta Frank Capra a köszönőbeszédében.
(via DigitalSpy)
