Nehéz az élete a szuperhősöket játszó színészeknek! Persze ott a sok pénz meg a hírnév, de megannyi, a stúdiók által felállított szigorú szabályt kell betartaniuk, és ennek csak egy része, hogy minden szabadidejükben edzeniük kell.
Szuperhősnek lenni nem könnyű, hiszen egy egész franchise súlya, több milliárd dollár sorsa nyomja a vállát annak, aki erre szerződik, legyen szó a Marvel vagy a DC moziverzumáról. Ahhoz, hogy egy színész egy ilyen széria bárhol, bármikor felismerhető arca legyen, számos nehézséggel kell megküzdenie és egy sor szigorú szabályt kell betartania – és nem lehet hibázni!
Több filmre szerződsz le
A szuperhős filmek nem egyszeri afférok: amíg a film profitot termel, garantált, hogy annyi folytatást kap, amennyit a stúdió csak ki tud termelni belőle, majd jönnek a crossover filmek, hiszen most már minden hős csapatban dolgozik. Mivel a főszereplő a franchise arca lesz, több filmre szóló szerződést kell aláírniuk, amely évekig kötheti őket karakterükhöz. Emiatt vívódott annyit Chris Evans, mielőtt elfogadta Steve Rogers, vagyis Amerika Kapitány szerepét az MCU-ban első filmjével, az Amerika Kapitány: Az első bosszúállóval (2011), és emiatt mondott nemet Joaquin Phoenix a Doctor Strange (2016) főszerepére. Igaz, Jokerrel (2019) is csinált egy képregény filmet, de csak azután, hogy Todd Phillips rendező biztosította, a film nem kap majd felesleges folytatást csak azért, hogy pénzt keressenek rajta.
Ne legyen rejtegetnivalód!
Mivel hatalmas összegekről van szó, irdatlan logisztikájú forgatásokról, pontos ütemtervről valamint méregdrága marketingről, egy szuperhős franchise-nál mindennek flottul kell mennie. Ezért nem engedheti meg magának egyetlen stúdió sem, hogy színészeiről és alkotóiról valami gázos múltbeli dolog derüljön ki. Ezért rúgta ki olyan a Disney olyan gyorsan James Gunn rendezőt a Galaxis őrzői filmek „mellől”, miután előkerült néhány kifogásolható tweet a múltjáról, és ezért vették vissza sietve, amikor az elbocsátása hatalmas felháborodást okozott. Az ilyen ellentmondásos ügyek csírájában való elfojtása érdekében a stúdiók manapság kiterjedt háttérellenőrzést végeznek minden színész és rendező esetében, mielőtt leszerződnék őket. Mert ugye ki szeretné azt, ha szuperhőséről egy szemfüles újságíró kiderítené, hogy az illető rasszista, pedofil vagy asszonyverő. A rendszer nem hibátlan, mert az adott színész menet közben is bekattanhat, mint a Flasht játszó Ezra Millert Az Igazság Ligájából (2017), aki kisebb ámokfutást rendez mostanában, vakarhatják is a fejüket a DC-nél, mit kezdjenek vele.
Gyúrni, gyúrni és gyúrni!
A szuperhősökre felnézünk, már csak azért is, mert nagyok és erősek, így az őket megformáló színészeknek meg kell felelniük ennek az elvárásnak. A kipárnázott kosztümök és gumiprotézisek kora lejárt, bár a CGI néha besegít, de ami még fontosabb, a színésznek nem csak a szerep eljátszásakor kell formában lennie, de a felkészülés során a közösségi médiában is meg kell mutatniuk a rajongóknak, hogy folyamatosan edzenek, hogy szuperhős formában maradjanak. Ebben Chris Hemsworth jár az élén, aki egy fitneszalkalmazást is elindított a rajongók számára – ezért volt akkora kikacsintás a kövér Thor figurája a Bosszúállók: Végjátékban (2019). Mások kevésbé aktívak ezen a téren, de nekik is folyamatosan edzeniük kell és beszámolni a napi- és étrendjükről, amire a média mindig ráharap. Van olyan, hogy a szerep eljátszásából az újságírókat csakis az érdekli, mit és mennyit evett a színész: ez történt Scarlett Johanssonnal is, amikor az MCU-filmek reklámozása közben semmi másról nem kérdezgették, csak az alakjáról és arról mit evett és mit nem, ki is akadt rajta rendesen.
Elképesztően kényelmetlen jelmezek
A szuperhősös filmek a valóság felfokozott változatai, és ez vonatkozik azokra a ruhákra is, amelyeket ezek a karakterek viselnek. Hugh Jackman valahogy megúszta, hogy Logan testhez álló sárga-fekete Rozsomák jelmezét viselje az X-Men filmekben, de mások nem ilyen szerencsések. Christian Bale-t például még mindig kísértik a „A sötét lovaghoz (2008) készült Batman-kosztüm emléke, mivel a ruhán, amit egész nap hordania kellett, nem volt cipzár. Olyannyira, hogy az egyetlen tanács, amit Ben Afflecknek adott, amikor az átvette tőle a szerepet, az volt, hogy ügyeljen arra, hogy a Denevérruhának cipzárja legyen. A szuperhősnőket játszó színésznőknek még nehezebb dolga van, mert az ő ruháiknál az egyik fő szempont, hogy minél többet mutassanak, többnyire a kényelem és a viselhetőség kárára. Az egy dolog, hogy Margot Robbie nem rajongott az ultra-pici forrónadrágért, amelyet Harley Quinnként kellett viselnie a 2016-os Öngyilkos osztagban, de Michelle Pfeiffer hosszan mesélhetne, milyen volt a Macskanő jelmezét viselnie a Batman visszatérben (1992). A színésznőt előbb alaposan behintőporozták, hogy ráerőltethessék a latexruhát, majd egy porszívóval kiszívták alóla a levegőt, hogy tökéletesen feszüljön, ezután egy lakkréteget is rákentek, hogy csillogjon. A szűk maszk gyakorlatilag fojtogatta Pfeiffert, tűkből és gyűszűkből eszkábált karmai pedig mindenbe beleakadtak. De jól nézett ki!
Nincsenek spoilerek!!!
Amikor egy franchise olyan jövőbeli történetszálak és cselekménypontok köré épül, amelyek csak évek múltán derülnek ki a nézők számára, különösen fontos, hogy ebből semmi ne szivárogjon ki. Ami nehéz dolog, hiszen a színészek folyamatosan kérdések kereszttüzében vannak, a rajongók és az újságírók pedig nagyon kíváncsiak. Mark Ruffalo visszaeső spoilerezőnek számít az az MCU-filmek szempontjából, kezdve onnan, hogy több karakter halálát is kikottyantotta a Bosszúállók: Végtelen háborúban (2018), egészen odáig, hogy véletlen élőben közvetítette a Thor: Ragnarök (2017) nyitó képsorait, a színész örökös kockázatot jelent a Marvel számára. Tom Holland is arról híres, hogy előszeretettel kotyog ki filmes titkokat, de vannak esetek, amikor ez áldásos lehet. Ruffalo például oltári nagy leszidásra számított a Ragnarok affér után, ehelyett Barry Curtis, a Marvel stúdió biztonsági vezetője a nyakába ugrott, mondván: „Ez zseniális volt! Nagyobb sajtót kaptunk így, mintha egy rakást pénzt fizettünk volna!"
Bírd a kritikát!
Egy képregényfilm „beépített” rajongótábora kétélű fegyver lehet. Egyrészt olyan szintű láthatóságot biztosít a projekt számára, amely a kisebb filmek számára elérhetetlen, másrészt a rajongók kéretlen és folytonos visszaellenőrzése túl gyakran vesz negatív irányt, különösen a főszereplő esetében. Például amikor bejelentették, hogy Johnny Stormot, más néven az Emberi fáklyát egy fekete színész, Michael B. Jordan játssza majd A Fantasztikus Négyes (2015) rebootban, a rajongók egy része gyűlöletkampányba kezdett, A dolgok annyira elfajultak, hogy Josh Trank rendező töltött fegyverrel aludt, mert annyi halálos fenyegetést kapott Jordan szereposztása miatt. A női színészek esetében az online kritika jó adag nőgyűlölettel járhat, mint amikor Gal Gadotot a mellmérete miatt trollkodták, miután megkapta a Wonder Woman (2017) címszerepét, vagy amikor Brie Larson t nem találták elég szimpatikusnak és készségesnek a Marvel Kapitány (2019) promóciója során. Mindenkinek tűrnie kellett a mocskolódást.
Legyen időt az újraforgatásra!
Ha több száz millió dollár múlik egy szuperhősfilm sikerén, akkor nem szabad hibázni. Ezért tartanak folyamatosan tesztvetítéseket, akár a film egyes részeiből is, és ha nem megfelelő a közönség reakciója, ott változtatni kell - szükség esetén újraforgatott vagy új jelenetekkel egy utóforgatáson. A színészeket erre a szerződésük is kötelezi, de mi van, ha ez ütközik egy másik szerződéssel. A legismertebb példa, amikor Henry Cavill befejezte a 2017-es Az Igazság Ligája forgatását, és bajuszt növesztett a Mission: Impossible - Utóhatás (2018) kedvéért, majd vissza kellett térnie egy hosszas utóforgatásra, de nem borotválhatta le a bajuszt. Az eredmény ismert, a digitálisan kiradírozott bajszon röhög azóta is mindenki. Hasonlóan kellemetlen, amikor a színészt teljesen kizökkenti az utóforgatás a következő alakításából, mint Idris Elba esetében. Ő a Mandela (2013) című életrajzi drámát forgatta, amikor Thor: Sötét világ (2013) bizonyos jeleneteit kellett újra felvennie. "Beraktak egy zöld képernyős stúdióba, parókát ragasztottak rám és a hatalmas sisakot. 24 órával ezelőtt még én voltam Mandela, most pedig ott bohóckodtam abban az ostoba hámban, ezzel a parókával, egy műanyag karddal és azokkal a rémes kontaktlencsékkel. Összetört a szívem."
