Párolt hal és dinnye, vénába lőtt meleg víz, egy oktávval mélyebb hang, fürdőkádban fogyasztott tequila - megannyi módszer, amely segítségével színészek képesek voltak reprodukálni egy drogos viselkedését.
John Travolta - Ponyvaregény (1994)
Ez talán nem mindenkinek maradt meg, de Quentin Tarantino filmjének (egyik) főhőse, Vincent Vega (John Travolta) heroinista. Nem egy klasszikus junkie, de például a nála lévő droggal adagolja magát véletlenül túl Mia Wallace (Uma Thurman), ami fontos eleme a sztorinak. Travoltának, akinek ez a film volt a nagy visszatérése és rendesen fel akart készülni, amihez Tarantino egy volt drogfüggő haverjától kapta a legjobb tanácsot: a heroin hatását a legjobban úgy lehet – ártalmatlanul és teljesen törvényesen – reprodukálni, ha forró vízben fekve rúgsz be egy csomó tequilától. Biztos, ami biztos, a felesége is beszállt a dologba – és a kádba.
Leonardo DiCaprio - Egy kosaras naplója (1995)
Széles körben pletykáltak arról, hogy Leonardo DiCaprio drogokkal kísérletezett a Jim Carroll szerepére való felkészülés részeként, de ő persze cáfolta a híreszteléseket. A film Carroll tinédzser korának történetét meséli el, amelynek fontos része a kábítószer-függősége. DiCaprio elsősorban úgy készült fel, hogy megtanulta utánozni egy függő hangmintáját – amit elképesztően magas szinten sajátított el. A producerek egy volt függőt béreltek fel tanácsadónak, hogy tanítsa a fiatal színészt. „A hang lemegy egy oktávval. Még akkor is, ha felemeled a hangod, olyan, mintha egy nagy gombóc lenne a torkodban.” – mondta egyszer DiCaprio egy interjúban.
Nem feltétlenül kell fáradtnak vagy részegnek lenned. Ha sokáig használod ezt a hangot, olyan, mintha a tested zselés lenne, és minden csontod és mindened teljesen ellazulna. Csak nyugodtnak érzed magad. Állítólag. Nem tudom, mert soha nem csináltam.
Gary Oldman - Sid és Nancy (1986)
Gary Oldmant kezdetben nem érdekelte Sid Vicious szerepe az 1986-os Sid és Nancy című életrajzi filmben, amely a legendás The Sex Pistols brit punk együttes egyik leghíresebb tagjának életéről szól. Oldman kétszer is visszautasította a szerepet, mire ügynöke (és a felajánlott nagy fizetés) meggyőzte, de miután elvállalta a szerepet, teljesen elmerült benne. A film középpontjában Sid Vicious és amerikai barátnője, Nancy Spungen (Chloe Webb) kapcsolata és a heroinfüggőségük áll. Hogy felkészüljön a drogos szerepére, és elérje a vékony megjelenést, Oldman csak párolt halra és rengeteg görögdinnyére korlátozta az étrendjét.
Annyira elkötelezett volt, hogy alultápláltság miatt a forgatás vége felé kórházba kellett szállítani.
Heath Ledger - Candy (2006)
A 2006-os Candy című film egy költő és egy művész szerelméről, valamint közös heroinfüggőségükről szól. Heath Ledgernek, aki a költő Dan szerepét játszotta, félre kellett tennie a szörfözés iránti rajongását ehhez a szerephez. A tengerpartot kedvelő ausztrál hetekig nem ment ki az utcára napközben, elsötétített lakásában várta ki, hogy elérje egy drogos sápadt megjelenését. Felkészülése ezzel nem ért véget: esténként egy igazi drogossal lógott Sydneyben, aki egy karprotézisen mutatta meg neki, hogyan adhatják be legjobban a függők az injekciót. „A karon teljesen működő vénák vannak, így a szenvedélybetegek megtanulhatnak jobban célozni" - mondta. „Elég elképesztő dolog."
Jennifer Jason Leigh és Jason Patric - Drog (1991)
A film két zsaruról szól, akik fedetten nyomoznak egy veszélyes drogdíler után. A probléma az, hogy túlságosan belemerülnek a munkájukba, és rászoknak a heroinra, amit muszáj használniuk, hogy az álcájukat fenntartsák. Leigh rengeteg időt töltött azzal, hogy kábítószer-függőkkel készítsen interjúkat, hogy hiteles legyen a viselkedése a vásznon: „Amit kerestem, az az volt, hogy hogyan növekszik a függőség, a kábítószer után egyre elhatalmasodó vágy.” – mesélte. „Például hogyan érezted magad három órával később, hogy belőtted magad? Hogyan érzed magad másnap reggel? Fáztál, meleged volt, izzadtál? Kiszáradt a szád?’ Mindezek a dolgok segítettek az alakításomban.” Filmbeli partnere, Jason Patric ugyanolyan fontosnak látta a hitelességet, és
ragaszkodott ahhoz, hogy a forgatás során valódi injekciós tűket döfjön a karjába.
Ewan McGregor - Trainspotting (1996)
Az 1996-os Trainspotting című film egy heroinfüggő edinburghi baráti társaságról szól, és markáns humora ellenére sem kezeli kesztyűs kézzel a témát. Hogy felkészüljön a drogos Mark Renton szerepére a filmben, Ewan McGregor 26 kilót fogyott. Ezt meglepő módon úgy érte el, hogy csak grillezett ételeket evett, a sört pedig vörösborra cserélte le és „rengeteg sok ginre”. Hiába, micsoda áldozatokat hoznak a színészek a kedvünkért. McGregor bevallotta, hogy ő és szereplőtársai eljátszottak a gondolattal, hogy tapasztalatszerzés céljából kipróbálják a heroint, de végül ellene döntöttek. „Minél több kutatást végeztem, annál kevésbé akartam ezt csinálni" - mondta.
Egyáltalán nem vagyok a method acting híve, ezért ha egy szerep kedvéért heroint lőnék, az pusztán csak ürügy lenne arra, hogy heroint lőhessek be.
Samuel L. Jackson - Dzsungelláz (1991)
Ha úgy vesszük, ez a tétel a legszokatlanabb a listán, Samuel L. Jackson ugyanis úgy készült fel a drogfüggő Gator szerepére – hogy,
tiszta maradt és nem tépett be.
Jackson ugyanis korábban masszív függő volt, sőt, a forgatás megkezdése előtt két héttel jött ki az elvonóról, így neki a furcsa állapotot nem a drogfogyasztás idézte elő, hanem a drog nem fogyasztás. Alapvetően az volt az első olyan filmje, amelyet úgy készített el, hogy semmiféle tiltott anyag nem volt a szervezetében, pedig ekkor már vagy tíz éve játszott kisebb-nagyobb szerepeket. És talán pont ez volt a titok, ez kellett ahhoz, hogy végre sínre kerüljön, és ha a nagy áttörés nem is jött azonnal – ez három évvel később a Ponyvaregény volt -, de megtisztulva már másként dolgozott és másként is tekintettek rá.
Jared Leto - Rekviem egy álomért (2000)
Ha van igazán súlyos, letaglózó film a függőségről, az Darren Aronofsky 2000-es drámája, amihez aztán tényleg kellett az elkötelezettség és eltökéltség. Jared Letóról pedig tudjuk, hogy mindent hajlandó megtenni egy szerepért, még azt is, amit a kutya nem kért tőle. Itt azonban még fegyelmezettebb volt, kevesebbet kockáztatott, így megállta, hogy kipróbálja az igazi drogot. Mint annyi más kollégája, tapasztalatszerzésként ő is hetekig drogosokkal lógott, és amíg ők az igazi cuccot lőtték be maguknak, addig ő meleg vizet fecskendezett a vénájába, szerinte egy kicsit attól is be lehet állni – és az sem teljesen veszélytelen buli. Ha ez nem lett volna elég, nem evett, és 12 és fél kilót adott le rövid idő alatt, ami annyira megterhelte a szervezetét, hogy gyakorta ájult el a forgatás alatt.
Leonardo DiCaprio - A Wall Street farkasa (2013)
A 2013-as, Jordan Belfort tőzsdeügynök tündökléséről és bukásáról készült film a kapzsiságról, a korrupcióról és a hedonizmusról szólt, és mint ilyen, masszív szerepet kaptak benne a különböző drogok. A film egyik emlékezetes jelenete, amikor a Leonardo DiCaprio által alakított Belfort túladagolja magát a Quaaludes nevű szerrel, és centiről centire vonszolja magát előre a földön, mivel szinte teljesen mozgásképtelen. A dolog tényleg megtörtént Belforttal, és volt olyan jófej, hogy – kettesben – az egészet újrajátszotta a színész kedvéért, hogy az lássa, milyen, ha kiüti az embert a Quaaludes – ami mellesleg vényre kapható, de drogként használják -, miközben DiCaprio filmezte. Volt azonban egy másik inspirációforrás Leo számára, egy sima YouTube-videó egy srácról, aki megpróbálja elérni a sörét, de annyira ki van ütve, hogy a földön mászva igyekszik az itala felé, amit végül nem ér el.
