Pedig mindkét országban sandán néztek minden nyugati popkulturális termékre, és harcművész iskolákat sem lehetett csak úgy alapítani a '80-as években.
Chuck Norris annak ellenére lett a VHS-korszak egyik legmeghatározóbb ikonja, hogy nem rendelkezett sem Jean-Claude Van Damme akrobatikus hajlékonyságával, sem Arnold Schwarzenegger izomzatával, sem pedig Sylvester Stallone vagy Bruce Willis karizmájával.
Ő egyszerűen csak jól tudott bunyózni, és volt egy jellegzetes bajusza,
és már ennyi is elég volt ahhoz, hogy az akciófilmek szerelmesei számára az egyik első számú kedvenccé, később pedig a büntető Chuck Norris-viccek ihletőjévé váljon.
Chuck Norris a karrierje elején összecsapott Bruce Lee-vel, majd ezt követően az igen termékeny producerpáros, Menahem Golan és Joram Globus alkalmazásában olyan VHS-klasszikusokat szállított futószalagon, mint a Rambo sikerét meglovagoló Ütközetben eltűnt, vagy a Vörös hajnal cselekményét szinte egy az egyben lemásoló Tomboló terror. Kétségkívül ő (valamint Van Damme és Michael Dudikoff) volt az egyik tartóoszlopa a Golan–Globus-páros Cannon Group nevű stúdiójának, de a VICO-filmeket forgalmazó Fenyő János is sokat köszönhet neki, hiszen ő már a rendszerváltás előtt, 1988-tól kezdve Chuck Norris (valamint Bud Spencer, Terence Hill és Charles Bronson) filmjeivel építette fel a hazai videókazetta-terjesztés fellegvárának számító VICO Rt.-t, amiből aztán a Népszavát, a Nők Lapját, a Bravót, a Buci Macit és a Rádió és Televízióújságot is bekebelező sajtóbirodalma született.
Chuck Norris azonban nemcsak Magyarországon örvendett hihetetlen népszerűségnek a '80-as években, hanem az egykori Szovjetunióban is – annak ellenére, hogy filmjei szinte kivétel nélkül nyíltan antikommunista üzenetet hordoztak. De hiába voltak betiltva, a feketepiacon ott is ugyanúgy felbukkantak, mint Kelet-Európa többi országában. Sőt, a Szovjetunió fiataljai nemcsak illegális filmklubokat szerveztek, ahol a kedvenc akcióhősük kalandjait nézték, de fű alatt harcművészeti iskolákat is alapítottak. Utóbbi azért volt nagy dolog, mert a '80-as évek Szovjetuniója hírhedt volt a túlbürokratizált, paranoiás berendezkedéséről: minden külföldi hobbit és kulturális jelenséget ellenséges ármánynak tekintettek, és bojkottálták az 1984-es Los Angeles-i olimpiát is (részben válaszul arra, hogy a nyugati államok a Szovjetunió afganisztáni bevonulása miatt maradtak távol az 1980-as moszkvai olimpiáról).
A kelet-európai rendszerváltások záróakkordjaként 1991-ben végül a Szovjetunió is megszűnt. Az volt kommunista országok korábban sosem látott lelkesedéssel üdvözölték egykori ellenségük, a Nyugat hírességeit.
Saját bevallása szerint Chuck Norris csak egyetlen alkalommal rettegett egész életében: amikor a Oroszországban kellett találkoznia a rajongóival,
és testőröknek kellett megvédeni őt a felajzott tömegtől, mert mindenki kezet akar rázni vele. Ezt annak idején a Late Night with Conan O’Brien című talkshowban is részletesen elmesélte:
Miközben Nyugaton Chuck Norris és a Cannon filmjei egyértelműen B-kategóriás alkotásoknak számítottak, ahol egydimenziós hősök karikatúraszerű gonosztevőket győznek re, a keleti blokkban ezek voltak „a” filmek, melyeknek az illegális sokszorosítására és árusítására egy komplett iparág épült fel.
A fahangú narrátoros másolt VHS-kazetták aranykora nemcsak Magyarországon, de Romániában is teljes generációk meghatározó nemzedéki élménye volt.
Erről szól többek között a Chuck Norris vs. Communism (Chuck Norris a kommunizmus ellen) című 2016-os román dokumentumfilm, a nemzetközi filmfesztiválok egyik nagy kedvence, melynek rendezője, Ilinca Calugareanu, ebben látja a Chuck Norris-filmek kirobbanó sikerének titkát:
A Vasfüggöny mögött élő emberek könnyen azonosulni tudtak egy amerikai hőssel, és titkos vetítéseken gyűltek össze, hogy megnézhessék Chuck Norris alacsony költségvetésű filmjeit. Ezek a filmek ugyanis reményt adtak az embereknek. Amikor azt láttad, hogy Chuck Norris félelem nélkül képes ellenállni egy nála nagyobb hatalomnak, azt gondolhatod, hogy te is megteheted ugyanezt.
Chuck Norris bontotta volna le tehát a vasfüggönyt? Aligha, bár tény, hogy a filmjeivel egy kicsit talán segített lyukat vágni rajta.
