Gordon Gekko - Tőzsdecápák (1987)

Gordon Gekko (Michael Douglas) szerint a világon pénzért bármi megvásárolható, neki semmi sem drága, semminek nincs értéke, csupán egyetlen dolog érdekli: a siker. Egy fiatal, nagyra törő alkalmazottja, Bud Fox (Charlie Sheen) kísértetiesen emlékezteti egykori önmagára, ezért tanítványául fogadja. Bud kezdetben isteníti mesterét, és mindent megtesz, hogy ellesse a gátlástalan tőzsdemágus titkait, aki látszólag a szárnyai alá veszi és számos esélyt ad neki, nemcsak arra, hogy tanulhasson, hanem arra is, hogy nagyon sok pénzt szerezzen. Csak későn jön rá, hogy Gekko alattomosan átverte, és ha meg akarja úszni a börtönt,

csapdába kell csalnia dörzsölt ellenfelét a saját játszmájában. 

Bár Oliver Stone pont a kapzsiság ellen akart érvelni filmjével, de Gordon Gekko még az idétlen neve ellenére is olyan meggyőző manipulátor lett, hogy sokak számára a film a tőzsde és a Wall Street önkéntelen reklámjává vált.

Elérhető az AppleTV-n

Marquise de Merteuil - Veszedelmes viszonyok (1988)

Pierre Choderlos de Laclos rövid, de velős, a maga korában botrányos kisregényéből Stephen Frears készített zseniális drámát, amelyben két mesteri manipulátor méri össze az erejét, hogy aztán kölcsönösen tönkretegyék egymást. A gazdag és öntelt Merteuil márkinő (Glenn Close) fogadást ajánl a hírhedt nőcsábász Valmontnak (John Malkovich). A feladat: elcsábítani az erényes, de gyönyörű Madame de Tourvelt (Michelle Pfeiffer). Ám Valmont csapdába kerül, mert áthágja azt a szabályt, amelyet a legfontosabbnak tartott:

"Soha ne légy szerelmes!"

– és kihívója pontosan erre számít. A győzelem azonban talmi, mert nem a stratégia és a presztízs számít a legvégén, hanem az igazi érzelmek…

Elérhető az Apple TV-n

Hannibal Lecter– A bárányok hallgatnak (1991)

Tulajdonképpen vicces, hogy Hannibal Lecter mindössze 16 percet szerepel az egész filmben, és így vált minden idők egyik legnépszerűbb gonosztevőjévé, amihez még egy Oscar-díj is járt pluszként Anthony Hopkinsnak. Hopkins valóban megdelejezi a nézőt, és nem szégyen bevallani, hogy rettegünk tőle, miközben élvezzük ennek a negyedórának minden másodpercét, hiszen

elképesztően művelt és intelligens, remek a humora, jó az ízlése, csak hát ugye egy sorozatgyilkosról van szó.

A folytatásban, a Hannibalban tulajdonképpen ő lett a főhős, és ugyan belezett, agyakat zabált, mégis neki drukkoltunk. Merthogy megvan a tetteinek a logikája: ő nem önmagáért öl, hanem büntet. Irtózatos figura egy irtózatos világban, és a legfőbb irónia mégiscsak az, hogy a film másik sorozatgyilkosát ő segít elfogni, de ha másik szögből nézzük az egész történetet, mindez arról szól, hogy minden egyes lépésével a saját szökését készíthesse elő.

Elérhető az Apple TV-n

John Doe - Hetedik (1995)

Ez persze nem igazi név, a John Doe elnevezést akkor használják Amerikában, ha az illető személyazonossága ismeretlen, és többet valóban nem tudunk meg a Hetedik főgonoszáról, aki csak az utolsó félórára jelenik meg, hogy ott aztán mindent lesöpörjön az asztalról. Merthogy a film úgy kezdődik, mint egy klasszikus krimi, még akkor is, ha hamar kiderül, hogy a kegyetlen gyilkosságok mögött valamiféle vallási indíttatás áll. David Fincher azonban nem elégedett meg egy sima krimivel, noha a Brad Pitt-Morgan Freeman páros a szokásos módszerekkel jut a gyilkos nyomára, Kevin Spacey megjelenésével azonban minden borul. Még akkor is, ha első pillantásra egy szürke senkit látunk,

a gonosz itt áll előttünk, és egyenesen a szemünkbe néz.

És az egy éven belül kétszer is ördögien gonosz karaktert játszó Spacey meglepően eszköztelen alakítása pont ettől olyan hatásos: ő nem egy mesterbűnöző, hanem a sors keze, vagy legalábbis valaki, aki ezt a szerepet vette fel, és az első perctől az utolsóig tökéletesen el is játssza ezt a szerepet.

Elérhető az Apple TV-n

Keyser Söze - Közönséges bűnözők (1995)

Bryan Singer, akiről azóta kiderült, hogy ő maga sem egy jófiú, nagyot húzott filmjével, amit egy parádés dramaturgiai szerkezetre épített fel: itt ugyanis a mesélő az első perctől kezdve hazudik nekünk, miközben ő maga is versenyt fut az idővel. A kacifántos történet során megismerünk egy profi bűnözőkből álló bandát, akik közül a leggyengébb láncszem a sánta Verbal Kint, és akik egy titokzatos megbízó, Keyser Söze parancsára dolgoznak, de lassan a munkaadójuk ellen fordulnak – végzetes következményekkel.

És ez hozza el a filmtörténet egyik legjobb lezárását,

ahonnan már sejtenünk kellett volna, hogy nincs minden rendben Kevin Spacey körül, hisz oly gyanúsan könnyedén megy át meghunyászkodó piti tolvajból hidegvérű mesterbűnözővé – akinek egyébként magyar maffiózókkal gyűlt meg a baja, de lehet, hogy ez is csak egy mese a sok közül, amit magáról terjeszt.

Elérhető a SkyShowtime-on

Aaron Stampler - Legbelső félelem (1996)

Bár a már hatalmas sztárnak számító Richard Gere volt a film főszereplője, a műsort Edward Norton vitte el, olyannyira, hogy egy Golden Globe és egy Oscar-jelölés lett a jutalma, annyira meggyőzően alakította a félénk ministránsfiút, akit egy pap megölésével vádolnak. És aki disszociatív személyiség, mert

egy szociopata gyilkos is lakozik benne, az felel minden rosszért és erőszakért,

így aztán a fiút végül megannyi ügyvédi ügyeskedés és orvosi szakvélemény után felmentik a vád alól. Csakhogy az egész színjáték és jéghideg manipuláció volt, a félénk, dadogós fiú volt a kitaláció, a szociopata gyilkos az igazi én, Norton pedig hátborzongató módon játszotta végig az átalakulásba oltott átverést. Be is robbant vele a szakmába, hogy aztán a következő évekre ő legyen a legkeresettebb, legtehetségesebb színész, amíg ki nem derült róla, milyen nehéz vele együtt dolgozni.

Elérhető a Netflixen

Tom Ripley - A tehetséges Mr. Ripley (1999)

Dickie Greenleaf (Jude Law) semmittevő aranyifjú, aki milliárdos apja pénzét költve járja be luxusjachtján a Földközi-tenger partvidékét, oldalán gyönyörű, kifinomult barátnőjével (Gwyneth Paltrow). Vele ellentétben az alsó középosztálybeli, intelligens, ambiciózus Tom Ripley-nek (Matt Damon) nem tartogat sok mindent az élet. Az egyetlen közös bennük, hogy ugyanarra az egyetemre jártak, és ezért küldi Dickie apja pont Ripley-t Olaszországba, hogy hozza haza Amerikába elkóborolt fiát. Csakhogy Ripley-t elbűvöli ez az életstílus, és

szó szerint ölni képes azért, hogy neki is része lehessen benne.

A Patricia Highsmith regénye alapján készült filmben nem az a hátborzongató, hogy címszereplője a bűn útjára lép, hogy megszerezze, amit akar, hanem az, hogy van olyan okos, hogy aztán mindent úgy irányítson, hogy ne csak megússza, amit tett, de egyre jobban jöjjön ki belőle. A babaarcú, itt még kissé pufók és puha Damon tökéletesen hozza azt a csendes szörnyeteget, ami Ripley barátságos, átlagos külseje alatt szunnyad.

Alonzo Harris - Kiképzés (2001)

Antoine Fuqua legjobb filmjének főhőse – és egyben antihőse – egy veterán zsaru (Denzel Washington), aki ideje nagy részét az utcán, járőrautójában tölti, és most éppen egy újoncot (Ethan Hawke) avat be a szakma rejtelmeibe. Dörzsölt, nagyszájú, és, bár módszerei nyilvánvalóan megkérdőjelezhetőek, a jelek szerint rendkívül hatékony, csakhogy a nap során szinte mindennel, amit tesz,

egy jól felépített csapda felé tereli új társát

– ami egyben a saját túlélésének a záloga is. Merthogy Alonzo nyomozónak komoly adósságai vannak az orosz maffia felé, de ő már tudja, hogyan és kinek a kárára rendezhetné ezt. Denzel Washington itt tényleg az utca királya – „King Kong is beszarna tőlem” – mondja egy ponton, elképesztő energiával és hitelességgel hozza ezt a visszataszító, mégis rendkívül karizmatikus figurát – kapott is érte egy Oscar-díjat.

Elérhető az AppleTV-n

Daniel Plainview - Vérző olaj (2007)

Az Upton Sinclair regénye alapján készült, Paul Thomas Anderson rendezte film valójában egy ember, Daniel Plainview filmje, akiben tombol a versenyszellem, aki mindenki mást legyőzendő vetélytársnak, leküzdendő akadálynak lát. Akkor is, ha azt az embert ő emelte fel, akkor is, ha az valami nemes célra hivatkozik, akkor is, ha a győzelem nem hoz többet annál, mint amit már elért.

Számára a győzelemnél is fontosabb a másik ember veresége,

és ez félelmetes, különösen Daniel Day-Lewis hihetetlenül intenzív, de sosem indokolatlanul túlzó alakításában – amiért kapott is egy nagyon megérdemelt Oscart. Az ő főhőse nem ismeri a szeretetet, vagy ha igen, akkor is átgázol az illetőn, ha szereti. Pedig látszik rajta, hogy ő egy irgalmatlan ragadozó, de az elvakult, könnyen megvezethető emberek nem látnak túl a könnyű ígéreteken.

Elérhető az HBO GO-n.