A héten megérkezett a mozikba a Top Gun: Maverick, mi pedig összeszedtük a filmtörténet legjobb repülős filmjeit, egész pontosan azokat a repülős filmeket, amik egyben háborús filmek is, lőnek, bombát dobálnak le bennük, meg ilyesmi!
Hell's Angels (1930)
Ez az I. világháborús film volt a megalomániás iparmágnás és producer, Howard Hughes szerelemgyermeke, amit végül amerikai-német-francia koprodukcióban készített el irtózatos összegért. A felvett légi jelenetek jelentős része valódi, amihez összesen 72 pilóta, köztük számos háborús hős munkájára volt szükség, akik közül hárman, más források szerint öten meg is haltak. Egy forgatási legenda szerint egy bizonyos jelenet annyira veszélyes volt, hogy egy pilóta sem vállalta, így végül maga Hughes csinálta meg a kunsztot – össze is törte a gépet és számos csontját. A történet egy testvérpárról szól, akik elvállalják egy stratégiai fontosságú német utánpótlási bázis bombázását, de előtte kapunk egy London elleni aprólékosan kidolgozott éjszakai Zeppelin támadást is. A közelharc jelenetek, amiket aztán George Lucas le is koppintott a Star Wars csatajeleneteihez, egyszerre hihetetlen izgalmasak, kaotikusak és furcsák, a találatot kapott pilóták reakcióiból kiderül, hogy a némafilmes korszak végén járunk. A filmet utólag látták el hanggal és bizonyos részeit meglepő módon utólag, kézzel színezték ki.
Angliai csata (1969)
1940 nyarára a német csapat elfoglalták Nyugat-Európát, és a La Manche-csatorna partján álltak. A következő lépés az Anglia elleni invázió lenne, amelynek előkészítése a német légierő feladata. Amikor látszólag véletlenül a német bombák civil területeket is elpusztítanak, az angolok megtorló légi csapást indítanak Berlin ellen. A feldühödött Hitler elrendeli, hogy a Luftwaffe Londont és más városokat támadjon, és nem csak katonai célpontokat. Az angliai csata összekovácsolja az angol népet. A filmhez összeszedték a RAF összes fellelhető maradék Spitfire és Hurricane vadászgépét, a spanyol légierőtől pedig sikerült kölcsönözni néhány Heinkel bombázót és Messerschmitt 109-es vadászgépet, a főbb szerepekben pedig olyan zseniális színészek játszanak, mint Sir Laurence Olivier, Christopher Plummer vagy Michael Caine.
Tora! Tora! Tora! (1970)
A Pearl Harbor-i japán támadás alapműve ez az amerikai-japán koprodukcióban készült film, amely számos összeesküvés elméletre rácáfolva pontosan mutatta meg, milyen hihetetlenül profi módon készültek fel a japánok a támadásra, és amerikai részről milyen emberi mulasztások járultak hozzá ahhoz, hogy az egyértelmű figyelmeztetések elakadjanak a katonai struktúrában. A produkció a korához képest elképesztő technikai színvonalat képviselt, és ugyan az itt megjelenített repülőgépek és hadihajók „csak” átalakított korabeli járművek, a robbanások és kényszerleszállások valódiak. A film japán részét japán rendezők, Kinji Fukasaku és Toshio Masuda, az amerikai felét pedig Richard Fleischer (Koldus és királyfi) készítette, és az USA-ban eredetileg ellenségesen fogadták: nehezen hitték el, hogy ennyire ostobán hagyták magukat megtámadni.
A 22-es csapdája (1970)
A zseniális amerikai író, Joseph Heller a világháborúban egy B-25-ös bombázó irányzója volt az olasz fronton, 60 bevetésen repült. Élményei alapján írta klasszikus regényét, amelyet a veterán Mike Nichols vitt vászonra. Hőse, Yossarian százados (Alan Arkin) úgy érzi, képtelen már teljesíteni a parancsnoka által egyfolytában emelt bevetéseket, miközben sorra veszíti el társait, és nincs más lehetősége, minthogy megpróbálja orvosi úton leszereltetni magát. Ezzel azonban beleesnek a huszonkettes paragrafus csapdájába. A szabály szerint ugyanis leszerelni csak azt a katonát lehet, aki ezt az elmeállapotára hivatkozva kéri. Aki viszont ezt kéri, az nyilvánvalóan nem lehet őrült, hiszen azzal bizonyítja épelméjűségét, hogy aggódik a saját testi épségéért. Vagyis nem szereltethető le.
Top Gun (1986)
Tony Scott filmje már csak elképesztő sikere és a most mozikba kerülő folytatás, a Top Gun: Maverick miatt is helyet érdemel a listán, bár ez itt az egyetlen film, amely nem valós konfliktust ábrázol. Merthogy itt azt sem tudjuk, hogy Tom Cruise Maverickje és a többi kakaskodó amerikai pilóta kikkel harcol – az eredeti forgatókönyv szerint kubaiakkal vagy az őket segítő szovjetekkel, de a filmet „szponzoráló” haditengerészet kérésére azt átírták, és csak annyi derül ki, hogy ellenséges vizeken járunk, ahol hőseink MiG-28-sokkkal veszik fel a harcot. Ilyen gép nem létezik, fenyegetően feketére festett Northrop F-5-ök szimulálják az ellenséget. Akárhogy is, a javarészt az USS Enterprise anyahajó fedélzetén forgatott Top Gun nagyon látványos és elképesztően sikeres lett.
Memphis Belle (1990)
Ádáz légicsata folyt Európa egén 1943 nyarán. Minden nap bombázópilóták százai néztek farkasszemet a halállal, az ellenséges légelhárítással, német vadászgépekkel vagy olyan meghibásodásokkal és emberi hibákkal, amik ugyanúgy az életükbe kerülhetnek, mint bármi más. Az amerikai légierő parancsnoksága korlátozta a bombázó bevetések számát: amelyik egység túljutott a bűvös huszonötön, az letudta a szolgálatot. Dearborn százados (Matthew Modine) vezetésével a Memphis Belle B-17-es repülőerőd személyzete már huszonnégyet teljesített. Mindenki azt várta, hogy utoljára valami könnyű feladatot kap majd és elsőként teljesítheti a limitet. A beígért sétarepülésből azonban nem lett semmi, a Bréma melletti fegyvergyár elleni utolsó bevetésen elszabadul a pokol.
Pearl Harbor - Égi háború (2001)
Szokás lesajnálni a pirotechnika-mániás Michael Bay munkáját, és persze magát Bay-t is, de egy rendkívül izgalmas alkotással van szó, ahol persze keveredik a valóság és a fikció, de ami tényleg a valóságra épül, az nagyon jó. A fikció kevésbé, de az adja el a sztorit, két gyerekkori barát (Ben Affleck és Josh Hartnett) története, akik ugyanabba a lányba szerelmesek, és akiknek a Pear Harbor elleni közben kell rendezniük magánéleti problémáikat. És ez a támadás iszonyú látványosra sikerült. Nagyjából negyven percet tesz ki, ahogy a japán bombázók, torpedóvetők és vadászgépek elképesztő rombolást visznek véghez a kikötőben és a környező repülőtereken, elpusztítva az amerikai flotta büszke csatahajóit és több száz repülőgépet, és alig néhányan voltak képesek visszavágni. A film második felében aztán megkapjuk az ún. Doolittle-portyát, a Tokió elleni első támadást, ami szintén izgalmas, de nincs azon a szinten, mint Pearl Harbor bombázása.
Flyboys - Égi lovagok (2006)
A nyugati fronton a brit és francia erők megerősítették állásaikat a németekkel szemben, milliók estek áldozatul. Az Egyesült Államok továbbra is kitart a semlegesség mellett, és elszigetelt marad, arra hivatkozva, hadd vívják meg az európaiak a saját harcukat. Ám számos amerikai utazott Európába önkéntes mentősofőrökként, vagy épp a Francia Idegenlégió tagjaiként. Hamarosan ezen amerikai önkéntesek egy csoportja megalakítja saját osztagát, hogy a sokkal jobban felszerelt német pilóták ellen forduljon és ezáltal segítsen a szövetségeseknek. Az egység neve Lafayette Escadrille lett, mi pedig végigkövethetjük, miként lesznek a lelkes önkéntesekből edzett veteránok vagy éppen ászok. A film Oscar-díjas rendezője, Tony Bill (A nagy balhé) maga is neves műrepülő, 13 éves korában már vitorlázógépeken ült, a napig ő tartja a legfiatalabban megkapott pilótaengedély rekordját Amerikában.
A vörös báró (2008)
Európa, 1916. Kalandvágytól és a repülés iránt érzett megszállottságtól fűtve a 24 éves Manfred von Richthofen (Matthias Schweighöfer) sokezer társához hasonlóan háborúba indul. A repülés zsenije ünnepelt harci pilóta lesz, ő és barátai gyorsan ikonná válnak a csatamezők katonái szemében. Becsület, lovagiasság, becsvágy, megszállott érdeklődés a technika és a repülés iránt - ezek a vonások jellemzik őket. Manfred von Richthofen vörösre festett Fokker gépe rettegett, mégis elismert szimbólummá válik az első világháború ellenséges légierői számára is. Richthofen életéről számos film készült, változó minőségben és hitelességgel, a közmegegyezés szerint az a 2008-as verzió sikerült a legjobban, részben Matthias Schweighöfer alakításának, részben a technikai fejlődésnek köszönhetően.
Szél támad (2013)
Hayao Miyazaki a japán animációs műfaj legismertebb művésze mindig is a repülés megszállottja volt, legendás stúdióját, a Ghiblit is egy II. világháborús olasz repülőgép után nevezte el, így nem meglepő, hogy utolsóként beharangozott filmje is repülés motívumát járja körbe. Hőse, Jiro arról álmodik, hogy repülőgépeket tervez – mert rossz látása miatt nem lehet pilóta. 1927-ben csatlakozik a legnagyobb japán repülőgéptervező mérnökcsapathoz, majd egész életében óriási lendülettel dolgozik a repülés technológiai fejlesztésén, és az ő szellemi gyermeke lesz a Mitsubishi A6M, vagyis a legismertebb japán vadászgép, a Zero. A film élete krónikája, és mindazon eseményeké, amelyek komoly hatással voltak rá: az 1923-as nagy földrengés, a gazdasági válság, a tuberkolózis-járvány, vagy Japán bekapcsolódása a világháborúba.