A 10 legnagyobb filmes csalódás 2024-ben

  • PORT

Ezek voltak azok a produkciók, amelyektől sokat vártunk, de végül elbuktak, és nemcsak a nézők, de a kritika se szerette őket.

Az év végi számvetés legizgalmasabb része, amikor listázzuk a kedvenc filmélményeinket, de előtte muszáj elfogyasztani a feketelevest is, vagyis feldolgozni a csalódásainkat és a traumáinkat, mert akadt azokból bőven idén. Lássuk 2024 legkellemetlenebb mozis élményeit.

 

10. Csábító leckék

Papíron nagyon izgalmasnak tűnt Jenna Ortega és Martin Freeman közös filmje, amely a 90-es évek erotikus filmjeit idézte volna meg, egy kis csavarral.

Itt nem a kisvárosi középiskola írói ambíciókat dédelgető középkorú irodalomtanára csábítja el a 18 éves diákját, hanem a lány az, aki kezdeményezi a tabusértő viszonyt.

Kár, hogy a koncepció csak papíron működött, és abban is egyetértettek a kritikusok, hogy nincs igazi kémia a két színész közt.

A Port kritikusának verdiktje szerint:

„az egész sztori felületes marad, nem helyez kontextusba, a közeget sem ismerjük meg, ahol játszódik, és mivel maguk a karakterek is olyanok, mint akik most léptek elő egy dilettáns novellából, teljesen súlytalanok lesznek.”

 

9. Amikor leszáll az éj

A korábban minden ócska projekthez válogatás nélkül leszerződő Nicolas Cage mostanság egyre jobb érzékkel választ filmeket, ezért is voltunk bizakodóak új poszt-apokaliptikus thrillerének bemutatója előtt.

A sztori szerint hősünk egy olyan világban küzd a túlélésért két tizenéves fiával együtt, ahol titokzatos lények tartják rettegésben az embereket. Senki nem tudja, honnan jöttek és miért vannak itt. A koncepció gyanúsan hasonló a Hang nélküléhez, itt is vannak szigorú túlélési szabályok, például hogy sötétedés után be kell zárkózni.

És ahogy a sztori nem túl eredeti, úgy a kivitelezés is hagy kívánnivalót maga után. Külön-külön stimmel minden, a színészek, a szörnyek, a képi világ, de

a végeredmény valamiért iszonyúan unalmas és fantáziátlan.


8. Megalopolis

Francis Ford Coppola régóta készülő megalomán filmje abból a szempontból nem okozott nagy meglepetést, hogy eleve kész csoda lett volna, ha nem egy óriási katyvasz a végeredmény. A rendező, aki személyes vagyonának jelentős részét feláldozva valósította meg a filmet, szabad kezet kapott saját magától, és ez látszik is a Megalopolison – sajnos. A sztori szerint Új Róma városában munkálkodik az ambiciózus és vizionárius építész, Cesar Catilina (Adam Driver), de progresszív terveit nem nézi jó szemmel Cicero polgármester, a kettejük közötti konfliktust pedig tovább hevíti Cesar kapcsolata a polgármester lányával, Juliával (Nathalie Emmanuel).

Ahogy a Port kritikusa írta még a Cannes-i premier idején:

„a Megalopolis valójában nem egy koherens karrierösszegző, hanem egy olyan elképesztően bizarr egotrip, amiről nem tudjuk levenni a szemünket. Nagyjából ilyen lenne, ha a Wachowski testvérek egy közös filmben dolgoznák fel A káosz birodalmát és a Kis-nagy világot a Batman és Robint jegyző Joel Schumacher produceri felügyelete alatt."


7. Vigyél a holdra

Scarlett Johansson és Channing Tatum közös filmje messze nem lett nézhetetlen, de ettől a párostól azért többet vártunk.

Az 1969-ben, a holdra szállást megelőzően játszódó filmben a Johansson által alakított marketinges és és az egyik űrhajósjelölt (Tatum) közt szövődik románc, miközben a NASA azt fontolgatja, hogy B-tervként a Földön, színészekkel is felveszik a „holdra szállást.”

A Port kritikusa szerint az alkotók

„abból indultak ki, hogy Channing Tatum szép férfi, Scarlett Johansson jó nő, Woody Harrelson meg vicces, így a teljes népesség le van fedve, a kockáknak meg ott van az űrhajózás, oszt csókolom. Az egyszerűséggel, a levágott sarkokkal nincs különösebb gond, vagy mondjuk úgy, hogy ezt már rég megszoktuk, akkor van baj, ha ez feltűnően látszik. Most nagyon látszik, részben a gagyi sztorinak, részben a rossz tempónak, helytelen arányoknak köszönhetően.”


6. Joker: Kétszemélyes téboly

A 2019-ben bemutatott, brutálisan nagy sikert arató Joker folytatása úgy az év egyik legnagyobb csalódása, hogy pontosan olyan lett, amilyennek az alkotók eltervezték. Todd Phillips rendező és alkotótársai úgy gondolták, szándékosan szembemennek az elvárásokkal, és jól megtrollkodják a rajongókat, akik unortodox képregényfilm helyett egy bizarr musicaldrámát kaptak. Vagy ahogy  Tarantino megfogalmazta egy podcastben:

„Todd Phillips maga a Joker, vagyis a Joker rendezte ezt a filmet. Az egész elképzelés, beleértve azt, hogy elkölti a stúdió pénzét – és úgy szórja azt, ahogy a Joker szórná – annyit tesz, mintha azt mondaná mindenkinek: Kapjátok be! Ezt mondja a közönségnek, Hollywoodnak és persze mindenkinek, akinek akár csak egyetlen részvénye van a DC-ben vagy a Warner Brothersnél."


5. Here (Itt)

Robert Zemeckis új filmje, amelyben Tom Hanks és Robin Wright alakítják a főszerepet, nálunk nem bukott meg – de valószínűleg csak azért, mert a magyar mozik be sem mutatták.

A film egyetlen ház lakóit követi nyomon 100 éven keresztül, miközben a világ megváltozik körülöttük, Hanks és Wright pedig 105 percen keresztül hol tinédzserekként, hol nyolcvanévesen jelenik meg, hol digitálisan fiatalítva, hol öregítve, és valószínűleg ezzel a koncepcióval nem tudott kibékülni a közönség, valamint a kritika.

Az eddig mindössze 13 millió dollár bevételt hozó film 35 százalékon áll a Rotten Tomatoeson, és a kritikai konszenzus szerint „bár jó látni, hogy Robert Zemeckis rendező visszatér a humanista történetmeséléshez, az Itt színpadiassága és a túlburjánzó látványossága megfosztja az érzelmi rezonanciától.”


4. Ördögűzés

Ha egy filmet a Port híresen vajszívű olvasói is csak 2,4 pontra értékelnek, ott tényleg nehéz mentséget találni az alkotók számára…

Pedig akár jól is sikerülhetett volna a produkció, a főszereplőnek, Russell Crowe-nak ugyanis van rutinja a műfajban, a tavaly bemutatott A pápa ördögűzőjében ő alakította a címbeli papot. Izgalmasnak tűnt előzetesen, hogy most pedig a démon által megszállt áldozatot alakítja, ráadásul az Ördögűzés úgy indul, mintha egy metahorror lenne: azt ígéri, hogy egy horrorfilm forgatásán játszódó horrorfilm lesz. A Port kritikusa szerint a film ott csúszik el, hogy

túl sok mindent szeretne másfél órába sűríteni, és igazából semmit se épít fel igazán.”


3. Borderlands

A kultikus Borderlands-játékokból készült adaptáció egészen biztos, hogy nem lesz kultikus. Már az sem tűnt túl jó előjelnek, hogy Craig Mazin (The Last of Us, Csernobil), aki együtt írta a forgatókönyvet Eli Roth rendezővel, kiharcolta, hogy a nevét eltávolítsák a stáblistáról. Ahogy az sem volt jó ómen, hogy a forgatás még 2021 júniusában, azaz több mint három évvel ezelőtt fejeződött be. Azóta több újraforgatást is elrendeltek, a premierdátumot pedig többször is eltolták.

A Port kritikusa nem kertelt, szerinte a filmben szinte minden katasztrofálisan rossz.

„Pocsék a történet, gyenge az elsőre színesnek és látványosnak tűnő, ám semmi mélységet nem tartalmazó képi világ, a számítógépes animáció csapnivaló, felejthető a zene, de ami a legkevésbé érthető: elhibázott a szereposztás. Cate Blanchett olyan, mintha nem is élő ember lenne, hanem egy hologram.”


2. A holló

A film, amelyet senki nem kért – de az 1994-es eredeti rendezője, Alex Proyas biztos nem, mert ő többször, kéjes örömmel mondta el, mennyire örül, hogy bukott a reboot, amely a nagyjából 50 millió dolláros költségvetéséhez képest alig 4,6 millióval nyitott Észak-Amerikában.

A Port kritikusa se lett túl lelkes a Bill Skarsgård főszereplésével készült akciófilm láttán. Szerinte akadnak a filmben izgalmas ötletek, valami mégis hiányzik. „Leginkább a stílusérzék Sandersből – az eredetiben minden ötödik snittre jutott egy kreatív képi megoldás, itt nagyítóval kell az emlékezetes beállításokat keresni –, de a történet tempója, ritmusa sem stimmel. A félórás, akciómentes felvezetés papíron akár működhetne is, a karakterek mégsem kelnek életre, hiába Skarsgård és a Shellyt alakító FKA Twigs minden igyekezete. Az alkotók mintha nem tudták volna eldönteni, kinek készítik a filmet – azoknak, akik az elkárhozott szerelmesek melodrámájára kíváncsiak, vagy azoknak, akik megnéznék, hogyan működne Jared Leto Jokere egy ultrabrutális John Wick-spinoffban. Ezek az elemek ráadásul külön-külön sem feltétlenül működnek: a románc túl generikus, az akciójelenetek pedig nem elég változatosak.”


1. Madame Web

Az elmúlt években szinte mindegyik szuperhősös produkció alulteljesített a vártnál, és ez különösen igaz a Sony olyan „Pókember nélküli Pókember-filmjeire”, mint amilyen a Morbius vagy a Madame Web. Az utóbbi egy 80 millió dollárból leforgatott eredettörténete lett volna a Marvel-képregények pókruhás lányainak és asszonyainak, de csak alig több mint 102 millió dollárt hozott világszerte, mielőtt levették volna a mozik műsoráról, így a 2024-es év egyik legnagyobb buktája lett.

A Port kritikusa szerint

„nem lett pusztulatosan f*s a Madame Web, de mivel nem sok rajongóknak szánt kikacsintást látni, az akciójelenetek pedig alulról súrolják az Űrgammák meg a Power kapitány és a jövő katonái tévésorozatok színvonalát, egészen biztosan nem ez lesz az év filmje.”