Van egy régi mondás: a Pegazusnak szárnya is van, mégis megbotlik. Ez igaz a színészekre is, sőt, rájuk igaz csak igazán! Ha Bill Murrayre gondolunk – és miért ne gondolnánk rá, hiszen épp szeptember 21-én lett 73 éves –, akkor olyan remek filmek (és kiváló alakítások) jutnak az eszünkbe, mint a Szellemirtók (1984), Idétlen időkig (1993), Az ember, aki túl keveset tudott (1997), Kávé és cigaretta (2003), Édes vízi élet (2004), Broken Flowers - Hervadó virágok (2005) vagy épp A Grand Budapest Hotel (2014). Aztán vannak azok a filmek, amikről már rég megfeledkeztünk, annyira vacak mind, sőt, talán azt is jótékonyan sztornózta az agyunk, hogy Bill Murray szerepelt bennük. Következzen most egy kis emlékfrissítés: íme hét film (és egy animációs), amivel Bill Murray botrányosan mellényúlt.

Hatalmas aranyos (1996)

Bill Murray színészi és egyben komikusi karrierje 1979-ben indult a Dilibogyók – Táborparádé című filmmel, ami kijelölte azt a csapást, amin bő tizenöt évig sikerült is megmaradni. Aztán jött ez a blőd marhaság, ami papíron talán még érdekesnek tűnt: „Bill Murray együtt lóg egy elefánttal”, ám a végeredmény inkább kínos lett. Az egész egy roadmovie, abba a képtelen ötletbe csomagolva, hogy egy férfi örököl az apjától egy elefántot, amivel keresztül-kasul vándorol egész Amerikán, hogy pénzzé tegye a jószágot. Sajnos azonban a forgatókönyv eléggé ostoba, a poénok infantilisek, és csak két dolog menti kissé ezt a filmet, ami amúgy hatalmas bukás volt a mozipénztáraknál: Murray bármikor, még a legrosszabb körülmények közt is működésbe lépő komikusi vénája, és az a tény, hogy ekkor még nem digitálisan keltették éltre a filmben szereplő elefántot (két idomított állat játszotta a szerepet).

Végjáték (2010)

Ismerős Mitch Glazer neve? Ő az egyik forgatókönyvírója a Szellemes karácsonynak (1988), ami egy egész jó Dickens-adaptáció Murray-vel. Sajnos a 2010-es Végjátékról ez már nem mondható el, pedig ezt Glazer írta és rendezte is. Tipikus példája annak, hogy mi történik, ha olyan izgalmas színszeszeket, mint Mickey Rourke, Megan Fox és persze Bill Murray belehajítanak egy teljesen jelentéktelen, unalmas és minden egyedi íztől mentes filmbe. Hát katasztrófa, az történik! A Végjáték egy teljesen szenvtelen gengszterfilm, emberrablással és visszarablással. Mi lehet borzalmasabb annál, minthogy a heroinfüggő dzsesszzenészt alakító Mickey Rourke úgy fújja a trombitát, mint akinek az életben nem volt a kezében hangszer? Hát az, hogy Murray semmit sem csinál: meg sem próbál életet vinni az általa játszott gengszter karakterébe, valószínűleg már a forgatás alatt érezte, hogy ennek semmi értelme.

A király látogatása (2012)

Bill Murray nem az a színész, akire gyakran osztanak életrajzi filmet, ám 2012-ben mégis ő játszotta el Franklin Delano Roosevelt elnököt. Bár az alapszituáció az, hogy Roosevelt arra készül, hogy vendégül lássa az angol királyt és királynőt, a film elsősorban az elnök, és közeli bizalmasa Margaret Suckley (Laura Linney) közti kapcsolatra fókuszál. A gond az, hogy hiába csak másfél órás a film, végig rettentően unalmas, és nincs semmiféle kapaszkodónk arra vonatkozóan, hogy minek is szánták: komoly életrajzi drámának vagy szatirikus vígjátéknak – ugyanis olyan váratlanul billeg a kettő közt, hogy teljesen kizökkenti a nézőt. Pedig történelmileg jelentős eseményt dolgoz fel a film, hiszen ez volt az első alkalom, hogy hatalmon lévő angol uralkodó Amerikába látogatott.

Pillantás Charlie Swan képzeletébe (2012)

Nem sokan mondhatják el magukról, hogy két Coppola-filmben is szerepeltek, de Bill Murray igen. Na nem Francis Ford Coppoláról van szó, hanem a két gyerekéről, Sofia és Roman Coppoláról. Ám míg Sofia Coppola filmje, az Elveszett jelentés sikeres volt, és a színész legjobb alakítási közt tartják számon, addig a Roman Coppola által rendezett Pillantás Charlie Swan képzeletébe már egyáltalán nem mondható annak. A címszereplő, akit Charlie Sheen alakít, egy grafikus és nőcsábász a hetvenes években, aki egy szakítás után pszichés problémákkal küzd. Az ő menedzserét játssza Murray ebben a fura figurákkal, látomásszerű képekkel teli infantilis katyvaszban. Ha van érdeme ennek a filmnek, akkor az, hogy ez volt a A24 filmforgalmazó cég első filmje.

Afgán csillag (2015)

Mi lehet rossz abban, ha Bill Murray a főszereplője egy igaz történeten alapuló vígjátéknak? Sajnos minden! De tényleg minden! Pedig ez is jól hangzik elsőre, de igazából, ha elmondom pontosan miről van szó, már valószínűleg benned is felmerül a kétely: Murray egy rockmenedzsert, Richie Lanzt alakítja, aki Afganisztánban felfedez egy fiatal lányt, és eltökélt szándéka, hogy bejuttatja őt az ottani tehetségkutató műsorba (igazából ez a Megasztár és az X-Faktor afgán megfelelője). A legnagyobb probléma ezzel a filmmel, hogy bár néha kifejezetten ízléstelen a humora, Murray anarchikus tébolya, kegyetlen komédiázása itt nem tud érvényesülni – érezhető, ahogy visszafogja magát. Kár érte, mivel a filmet az a Barry Levinson jegyzi, aki az Esőembert is rendezte, és még Bruce Willis is katonáskodik benne. Mondjuk Mitch Glazer keze is benne volt forgatókönyvíróként és producerként.

Aloha (2015)

Ebben az esetben talán nem is annyira a film vagy a szerep a vacak, hanem a körülmények. Cameron Crowe filmjét eredetileg 2008-ban jelentették be, akkor még Ben Stiller és Reese Witherspoon főszereplésével, végül 2015-ben került a mozikba, ám ekkor már Bradley Cooperrel és Emma Stone-nal. Ráadásul Stone egy olyan karaktert játszik, aki negyedrészt kínai, negyedrészt hawaii felmenőkkel rendelkezik, így a szerep miatt „fehérítéssel” vádolták (amikor fehér színészek alakítják a más etnikumú karaktereket). Murray ebben a filmben alakítja a főgonoszt: egy milliárdost, aki területet akar szerezni a hawaii őslakosoktól egy űrközpont számára.

A holtak nem halnak meg (2019)

Jim Jarmusch miután egyszer már bebizonyította, hogy remekül át tudja ültetni sajátos stílusát a zsánerfilmbe, gondolta, ismét megpróbálkozik vele, ám másodjára sajnos már nem sikerült az attrakció. Míg a vámpírfilmeken alapuló Halhatatlan szeretők kifejezetten jól lett,

a zombifilmekkel már nem volt kompatibilis Jarmusch stílusa.

A holtak nem halnak meg egy kisvárosban játszódik, ahol – miként a cím is mutatja – a holtak kikelnek a sírokból és felfalják az élőket. Murray az egyik helyi rendőrt alakítja, aki szembeszáll az élőholtakkal, és hiába dicsérték az ő és Adam Driver játékát, kb. ennyi, ami kicsit is menti ezt a filmet.

és íme a legjobbak

A szülinapos Bill Murray 10 legjobb filmje

71 éves a nagy fapofa, a mindig rezzenéstelen arcú Bill Murray, aki úgy is elképesztően vicces, hogy mindig úgy néz ki, mint aki utál az adott filmben szerepelni. Íme kedvenc filmjeink tőle.

Tovább

+1 Garfield (2004)

Mindenki kedvenc hétfő-gyűlölő, lasagne-mániás, pufók macskája nem nagyvászonra való, pláne nem egy élőszereplős mozifilm animált retteneteként. A Garfiled mozifilm (és annak második része) azért került fel a listánkra, mert az eredeti, angol szinkronban Murray szolgáltatja a narancssárga CGI macska hangját. Igazából még csak nem is rossz ötlet Murray száraz humorát, szatirikusan közömbös hangját párosítani a hasonló habitusú Garfieldhoz, sajnos azonban a film humora már egészen másmilyen: gyermeteg és kínos. Ráadásul az is kiderül, hogy Murray nem épp a szinkronszínészi szakma csúcsa, mégis, valami megmagyarázhatatlan okból a folytatásban is ő adja a macska hangját, bár már az is érthetetlen, hogy miért készült folytatás. (A magyar változatban mindkét alkalommal Till Attila hangján szólal meg Garfield.)

(via Screenrant, Looper)