Ahhoz már hozzászoktak a mozinézők, hogy egy franchise-ban nem mindig ugyanaz a színész visz végig egy-egy szerepet: a legismertebb példa erre James Bond, akit mostanáig 6 színész alakított. Viszont nagy ritkán az is előfordul, hogy ugyanaz a színész ugyanazt a karaktert alakítja két olyan filmben, aminek az égegyadta világon semmi köze egymáshoz. Hogy miként lehet ez, arra világít rá a következő listánk, melyen hét színészt szedtünk össze, aki teljesen ugyanazt a figurát játszotta, egymástól teljesen független filmekben.

Charlton Heston mint Marcus Antonius

Charlton Heston egyik leismertebb filmje a Ben Hur, szóval elég jól értett ahhoz, miként keltsen éltre epikus alakokat a történelem forgatagában: a római politikust és hadvezért, Marcus Antonius-t kétszer is. Ennek oka, hogy

maga a színész volt elégedetlen az 1970-es Julius Caesarral

(ami nem tévesztendő össze az azonos című 1953-as filmmel, amiben Marlon Brando alakítja Antonius-t), egész konkrétan azt állította, hogy az egész szereplőgárda alkalmatlan volt a feladatra. Ezért úgy döntött, hogy elmeséli a saját történetét a karakterről, ezért Heston főszeplésével és az ő rendezésében elkészült az Antonius és Kleopátra, amit két évvel később már be is mutattak. Érdekes módon viszont ez a film sokkal rosszabb kritikákat kapott, mint a Julius Caesar, és a mozipénztáraknál is csúnyán leszerepelt.

Judi Dench mint Viktória királynő

Ismét egy történelmi személy, akit

húsz év különbséggel

ugyanaz a színésznő alakított. De ezúttal nem csak Judi Dench köti össze a két filmet, hanem a témájuk is, hiszen a Botrány a birodalomban azzal a pletykával foglalkozik, mely szerint Albert herceg halála után Viktória királynő titkos kapcsolatot tartott fenn szolgálójával, John Brownnal. A Viktória királynő és Abdul középpontjában is egy kapcsolat, igaz, egészen másfajta kapcsolat áll: a királynő itt hosszú beszélgetéseket folytat egy fiatal indiai tisztviselővel, ami megváltoztatja a világról alkotott nézeteit. Hogy miért Judi Dench-re esett a választás mindkét esetben, azt részben meg is válaszoltuk, hiszen a ’97-es filmben remekül alakította a szerepet, így nem is lett volna értelme mást keresni a 2017-es filmhez. Illetve ekkoriban a színésznő védjegyévé vált, hogy befolyásos brit nőket alakít.

Ian Hart mint John Lennon

John Lennon eseménydús életével több film is foglalkozik, ezek közül a The Hours and Times a Beatles menedzserével, Brian Epsteinnel Barcelonában töltött vakációjáról számolt be, A kezdetek pedig a zenekar korai éveit mutatja be, amikor a csapat a németországi Hamburgban tartózkodott. Mindkét filmben Ian Hart alakítja Lennont, és bár külsőre eléggé hasonlít a zenészre, nem volt egyértelmű a választás. Legalábbis nem mindkét esetben, hiszen

az egyik filmben egy idősebb, a másikban pedig a fiatalabb Lennont látjuk,

ám a producereket meggyőzte a ’91-es filmben alakítás.

Michael Keaton mint Ray Nicolette

Keaton karaktere, a sármos és bőrdzsekis ATF-ügynök először Quentin Tarantino filmjében volt látható: a hírhedt fegyverkereskedőre, Ordell Robbie-ra (Samuel L. Jackson) vadászott. Aztán egy év múlva ismét feltűnt a karakter egy mellékszerepben, ezúttal azonban nem Tarantinónál, hanem Steven Soderbergh filmjében. Ez úgy lehetséges, hogy mindkét film egy-egy Elmore Leonard regény adaptációja, ám narratív szempontból semmilyen módon nem kapcsolódnak egymáshoz. Mivel a két filmet egy időben forgatták, a Jackie Brownt jegyző Miramax ingyen a Universal rendelkezésére bocsátotta a karaktert. Keaton később azt nyilatkozta, hogy azért egyezett bele, hogy mindkét filmben szerepeljen, mert fantasztikusnak találta az ötletet:

„Az a gondolat, hogy egy karakter újra felbukkan egy másik filmben, egy igazi móka volt számomra.”

Jamie Foxx mint Django

Ismét egy Tarantino-film a kiindulópont, aminek viszont nem sok köze van Seth MacFarlane alkotásához. Az előbbit szerették a kritikusok, az utóbbit csúnyán leabálták; az előbbi minden idők egyik legkegyetlenebb westernje (valaki mást várt Tarantinótól?!), a másik egy kacagtató komédia. Ám meglepő módon Jamie Foxx mindkettőben feltűnik a felszabadított rabszolga, Django Freeman szerepében. Tarantinónál ő a főszereplő, akinek eltökélt szándéka, hogy kiszabadítsa a feleségét, McFarlane filmjében viszont csak epizódszereplő, aki végez egy vásár rasszista kikiáltójával. Mivel

Foxx és McFarlane jó barátok, így a cameo gyorsan összejött, és Django karakteréhez is illett:

egy bosszúálló figura, aki rühelli a rasszizmust.

Danny Trejo mint Machete Cortez

Az természetes, hogy a karakter egyazon filmes univerzum folytatásaiban megjelenik, de Danny Trejo két különböző filmsorozatban játszotta el Machete Cortezt, ráadásul különféleképpen. Két film is készült a címszereplésével, amiben egy vérszomjas hőst alakít, ám szelídebb változta már a fiatalabb nézőket megcélzó Kémkölykökben is megjelent. Mindez azért lehetséges, mert mindegyik filmet Robert Rodriguez jegyzi, aki hosszú évek óta dolgozik együtt Trejóval. Hollywoodban, ahol a legtöbb rendező elsősorban rég bevált, megbízható munkatársakkal dolgozik,

Rodriguez számára teljesen logikus volt, hogy Trejót ismét ugyanannak a szerepnek egy vadabb változatában szerepeltesse,

miután filmmé bővítette a korábban forgatott álelőzetesét.

Sung Kang mint Han Lue

Han Lue leginkább a Halálos iramban-franchise egyik kedvenc karaktereként ismert, aki utcai versenyzőként és kisstílű gengszterként kezdi Tokióban, majd csatlakozik Dominic Toretto (Vin Diesel) bandájához. Ám a figura eredetileg nem a Halálos iramban-filmekhez lett kitalálva: Sung Kang már jóval korábban, a 2002-es Better Luck Tomorrow című filmben is eljátszotta a karaktert, itt egy hírhedt középiskolás bűnözői csoport tagja volt. Ezt a filmet, és a Hant bevezető Halálos iramban: Tokiói hajszát is Justin Lin jegyzi, aki úgy döntött,

újrahasznosítja a karaktert, és versenyzőt csinál belőle.

Mivel a figura viselkedése mindkét filmben megegyezik, a Better Luck Tomorrow egyfajta nem hivatalos előzménytörténetnek is tekinthető.

(via Movieweb, CBR)