Sam Neill, a világ egyik legismertebb új-zélandi színésze 1947. szeptember 14-én született, Nigel John Dermot Neill néven – az észak-írországi Omagh-ban, az apja ugyanis ekkoriban az Ír Gárdában szolgált. A család később Új-Zélandra költözött, ahol az ekkor már a Sam keresztnevet használó Neill angol irodalmat tanult, majd a '70-es évektől az Új-Zélandi Nemzeti Filmegyesületnél kezdett dolgozni, mint dokufilmes rendező és vágó. Később filmszerepeket is kapott, mentorának, a híres brit színésznek, James Masonnek köszönhetően. Kasszarobbantó blockbusterektől kezdve kaszabolós horrorokon át díjhalmozó szerzői filmekig rengeteg mindenben szerepelt, ám gazdag filmográfiája és emlékezetes alakításai ellenére eddig még sajnos elkerülték az olyan rangos szakmai díjak, mint az Oscar vagy a Golden Globe. Íme hét kiváló film tőle, bármelyiket bármennyiszer újra lehet nézni:

Ómen 3 - Végső leszámolás (1981)

Sam Neill első igazán ismert filmje a kultikus Ómen folytatása volt, amiben ő alakította a felnőtt Damient. Neill ekkor még egyáltalán nem volt ismert, James Mason ajánlotta be őt a producereknek, sőt, a fiatal színész Londonba szóló repülőjegyét is kifizette. A horrorsikerek gyenge folytatásaitól eltérően az Ómen 3 egész jó film lett, és ez első sorban Sam Neill szuggesztív játékának volt köszönhető: egy titkos sátánista hálózatot mozgató Antikrisztusként nem kisebb pozícióért indult harcba, mint az Amerikai Egyesült Államok elnöki széke!

Jurassic Park (1993)

Steven Spielberg örök klasszikusában Sam Neill alakította a mindenért morgó Dr. Grantet, aki amolyan szegény ember Indiana Jonesaként, kalapban, puskával és gyerek segítőtárssal menti meg a világot – vagy legalábbis azt a dinoszauruszokkal teli Elveszett Világot, amit egy távoli szigeten hozott létre amolyan luxusvidámparkként egy bogaras tudós.

Ez a blockbuster még mai szemmel is egy iszonyatosan jó ritmusban pörgő, látványos családi kalandfilm, amiben Spielberg egyszerre tiszteleg a kedvenc gumiszörnyes B-mozijai és a filmvilág összes teremtője ellen forduló Frankenstein-szörnye előtt. A Jurassic Park 9-99 éves kor között mindenkiből azonnal dínórajongót csinál!

Az őrület torkában (1994)

A családi kalandfilmek nagymestere után a horrorfilmek királya, John Carpenter is forgatott egy nagyon jó filmet Sam Neill-lel: ez volt a H.P. Lovecraft-novellák ihlette, nyomasztóan sötét Az őrület torkában. Neill természetesen itt is egy mogorva jófiút alakított. Csak ezúttal nem puhakalapos raptorszakértő volt, hanem egy eltűnt horroríró és a vele együtt elveszett, egyetlen példányban létező kézirat után kutató, cinikus biztosítási nyomozót. Aki rémálomba illő kalandokba keveredik a Lovecraft-novellák kedvelt színhelyén, New England idillinek tűnő, vadregényes vidékén.

Halálhajó (1997)

Ha Dr. Grantre azt írtam, ő a szegény ember Indiana Jonesa, akkor a Halálhajó a szegény ember Nyolcadik utasa. Hiszen ugye hogyan is kezdődik a film? Egy régóta úton lévő űrhajó legénysége átszáll egy űrhajóroncsba, magukra szabadítva ezzel a földöntúli iszonyatot. De még a sztori folytatása is hasonló: a maroknyi, rettegő űrhajós szűk szervizfolyosókon menekül, ám minden ellenállás hasztalan, mert a nem evilági rémség sorban végez mindegyikükkel. A különbség mindössze annyi, hogy itt nem a savas nyálú Alien üldözi a legénységet, hanem az eszelős tekintetű Sam Neill, aki már megjárta a pokol bugyrait, vissza is jött onnan, és közben egy kicsit beleőrült a látottakba...

Hófehérke - A terror meséje (1997)

Sokan csak egy vacak tévéfilmnek tartják Sigourney Weaver 1997-es Hófehérke-feldolgozását, pedig nagyon jó kis dark fantasy ez, ami jócskán kiforgatja a klasszikus mese unalomig ismert Disney-dramaturgiáját. A történet szerint a gonosz királynőt alakító Sigourney Weaver a terhessége utolsó hónapjában elvetél, de a halva született csecsemőt sokáig élőként a bölcsőjében ringatja – és természetesen az ártatlan Hófehérke halálával akarja életre kelteni. Sam Neill itt Hófehérke apját, Lord Friedrich Hoffmant alakítja, ám a Disney-mese dalolászó törpéit már ne keressük sehol: sebhelyes arcú erdei haramiák lettek, és az ő vezérük nyeri el a végén Hófehérke kezét.

Jurassic Park 3 (2001)

Sam Neill a sok horrorfilm és egyéb produkció után az ezredfordulón visszatért a legnagyobb kasszasikeréhez, az őslényparkhoz: ismét eljátszotta a mogorva raptorszakértőt, Dr. Grantet. Ezt a részt ugyan már nem Spielberg jegyzi, de ez semmit sem von le az értékéből. Hiszen a rendező nem más, mint a geek Joe Johnston, a Steven Spielberg és George Lucas egyik legtehetségesebb „tanítványa”, aki nemcsak kitalálta Boba Fett kultikus páncélját és speciális effektesként a Frigyláda trükkjeit, de rendezőként olyan szerethető kalandfilmeket forgatott, mint a Rocketeer vagy az Amerika kapitány. 

Vademberek hajszája (2016)

Sam Neill elképesztő munkabírású színész, igen gazdag filmográfiával: 1971 óta egyetlen év sem telt el úgy, hogy ne adta volna egy-két mozis vagy tévés produkcióhoz a nevét. Tavaly például egy földije, a fiatal, feltörekvő és hihetetlenül tehetséges új-zélandi rendező, Taika Waititi díjhalmozó filmjében, a Vademberek hajszájában láthattuk viszont. Nem meglepő módon itt is ő a mindig morgó, kalapos főhős: ezúttal egy nyakas ausztrál farmer, aki felesége halála után magára marad egy dagi kissráccal a vadonban, és igyekszik eltitkolni, hogy nagyon megszerette a látszólag kezelhetetlen, fura kölyköt.