A Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész Zenthe Ferenc, a nemzet színésze 1920. április 24-én született Salgóbányán – még Rameshofer Ferenc néven. Édesapja, Rameshofer Béla a Rimamurányi Vasmű Rt. salgói szénbányáinak bányamérnöke volt, édesanyja, Stephens Franciska pedig a Salgóbányai Nőegylet elnöke. Születésekor már idősebbek voltak, apja az ötvenedik évében járt, édesanyja a harminckilencedikben, illetve volt egy akkor tizenhét éves nővére és egy húszéves bátyja is. Ötévesen hallgatott először rádiójátékot – amit akkor vezettek be –,

és rögtön beleszeretett a műfajba, ami később fontos szerepet játszott életében.

Művészetpártoló édesapja szerettette meg vele a színházat és a mozi is – sőt, Rameshofer Bélának nagy szerepe volt abban, hogy Salgóbányán filmszínház lehessen. Ferenc ugyanakkor remek sportoló is volt, rúdugrásban 1937-ben és 1938-ban is korosztályos országos bajnok lett, de egy kartörés véget vetett ennek a karrierjének.

Apja nyugdíjba vonulása után költözött a család Pestre, szülei unszolására a közgazdaság-tudományi egyetemre járt, ahol négy szemesztert végzett el. Az egyetemen ismerkedett meg a joghallgató Pécsi Sándorral, aki rábeszélte, hogy jelentkezzenek az Országos Királyi Színiakadémiára – amiről nem szólt a szüleinek. Ekkor változtatta meg vezetéknevét – apai nagyanyja, Zenthe Mária után. A háború vége felé behívták katonának, de Budapest ostroma során elszakadt egységétől, és szülei otthonában bujkált, ahol majdnem végeztek vele az oroszok. A szlovák házmesterné mentette meg az életét.

A háború után a családjának nem volt pénze arra, hogy Zenthe Ferenc folytathassa a tanulmányait, így sokáig segédszínészként dolgozott, majd Pécsre, utána Győrbe, Debrecenbe, végül Budapestre került – a fővárosban a Madách Színházhoz szerződött. A siker meghozta a filmes ajánlatokat is. Első filmszerepét az 1953-as Föltámadott a tengerben kapta, itt a forgatás alatt, menet közben tanult meg lovagolni és vívni. Ezt újabb történelmi kalandfilm követte már nagyobb, közönségkedvenc szereppel: a Rákóczi hadnagya (1953). Ebben a vidám kuruckatonát, Fekete Miskát játszotta, aki folyvást tréfál, amíg el nem esik. Ezután rögtön egy főszerep következett, a 2x2 néha 5 (1954) című „szocialista filmoperett", ahol az énekhangját Vámosi János kölcsönözte. A film hatalmas siker lett ma már elképzelhetetlenül sok, 6 390 000 eladott jeggyel, de következő munkáját, a Gábor diákot (1956) még ennél is többen, 7 323 000-an látták. Zenthe Ferenc sztár lett, pedig még le sem forgatta A Tenkes kapitányát (1963)!

A tizenhárom részes, fekete-fehér televíziós sorozatot Örsi Ferenc forgatókönyve alapján Fejér Tamás rendezte, emlékezetes zenéjét Vujicsics Tihamér komponálta. Mivel a sorozat a magyar televíziózás hajnalán készült, költségvetése elég szűkös volt – az első epizód csatajeleneteit konkrétan a Rákóczi hadnagyából ollózták ki. A sorozat a Rákóczi-szabadságharc idején játszódik Dél-Baranyában, ahol a furfangos Eke Máté (Zenthe) szervezi meg a helyi ellenállást – nincs nehéz dolga, mert a labancok mind tökkelütöttek. A színész népszerűsége hihetetlenül megugrott, amiről így mesélt a Ludas Matyinak adott interjúban:

Mindenki és mindenhol Tenkesnek nevezett. Hiába voltam Mátyás király a színpadon – Tenkes maradtam. Amikor például azt kérdeztem Mátyás király szerepében, hogy Ki tesz itt igazságot?, többen felkiáltottak a nézőtéren: A Tenkes kapitánya! A Naszreddin Hodzsa címszerepében hosszú szakállal jelentem meg a színpadon, mire a nézőtéren megszólaltak: - Itt jön a Tenkes kapitánya!”.

60 éves a legelső (siker)sorozatunk A Tenkes kapitánya

A magyar televíziózás legelső sorozata rögtön zajos sikertörténet lett, amelynek külön utóélete is van, ami nem csak arról szól, hogyan leckéztették meg a ravasz kurucok az ostoba labancokat!

Tovább

Pedig már ekkor sem panaszkodhatott: 1959 júniusában kezdődött el a példátlanul népszerű rádiós sorozat, a Szabó család története –  amelyből Zenthét hamar kiírták. A főhős Szabó Icu szerelmét, Balla Tibor bárzongoristát alakította, aki az egyik epizódban egy veszekedés után beúszott a Dunába, ahonnan nem tért vissza.

Csakhogy a „tragédiát” követően tömegével érkeztek a felháborodott levelek a rádióba,

aggódó hallgatók telefonáltak a rendőrségre, van-e hír az eltűntről. Zenthét végül új karakterként írták vissza a sorozatba: ő lett Kárpáthy Zoltán újságíró, Szabó Icu második férje, és a haláláig részt vett a sorozatban, amely negyvennyolc évig futott. Amikor már nem tudott bemenni a stúdióba, telefonon mondta be a szövegét.

Az egyik legfontosabb drámai főszerepét az Oscar-díjra is jelölt, 1983-as Jób lázadásában játszotta. A Gyöngyössy Bence és Kabay Barna rendezőpáros Zenthe Ferencben gondolkodva készítette el a forgatókönyvet, s a színész élete egyik legnagyobb alakítását nyújtotta Jób szerepében. A történet szerint Jób és felesége, Róza – Temessy Hédi – egy Tisza menti faluban él, tehetős zsidó gazdaként. Miután hét gyermekét eltemette az idős házaspár, a közeli városka árvaházából örökbe fogad egy szőke, keresztény kisfiút, akire majd vagyonukat hagynák, 1943-ban azonban Jób már sejti a szomorú véget. Zenthe Ferenc Jób megformálásáért megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját, a filmet 1983-ban Oscar-díjra is jelölték a legjobb külföldi alkotások mezőnyében, de abban az évben Ingmar Bergman alkotása nyerte el a szobrot. San Remóban nagydíjjal jutalmazták, Cannes-ban pedig alkotói átvehették az Ökumenikus Zsűri Díját.

1987-ben a színész megkapta az induló és aztán 1999-ig futó Szomszédokban Takács István, Taki bácsi, a nyugdíjas taxisofőr szerepét. A sorozat a gyors társadalmi változások és végső soron a rendszerváltás kommentárja lett. Az örök szkeptikus Taki bácsi pedig az átlag magyart testesítette meg, aki igyekszik alkalmazkodni az új körülményekhez, sokszor gyanakodva tekint azokra – de sosem rosszindulattal. A Képes Hétben nyilatkozta 1990-ben a karakterről a művész:

Takács bácsiként nem kell alakítanom. Saját egyéniségemet, sőt, olykor mondataimat is kölcsönzöm a figurához. Van ennek persze árnyoldala is. Az utcán, a villamoson megszólítanak az emberek, és csodálkozva kérdezik: hol a taxim, miért járok gyalog.”

Kétszer házasodott: első felesége (tőle egy fia született) korán elhunyt,  második feleségével utolsó éveiben elvonultan élt remeteszőlősi házában. 86 évesen hunyt el 2006. július 30-án, a Farkasréti temetőben nyugszik. A salgótarjáni színházat róla nevezték el. 2020-ban a színművész születésének 100. évfordulóján a Magyar Posta Zrt. emlékbélyeget bocsátott ki, Salgótarjánban pedig emlékévet rendeztek a tiszteletére.

Borítókép:  Zenthe Ferenc a Magyar Rádió 1-es stúdiójában, 1962 – forrás: Fortepan / Szalay Zoltán