Mándy Iván: A pálya szélén (1963)

Kezdjük a sort a saját hazai büszkeségünkkel. Nyilvánvaló, hogy a futballról magyarul Mándy Iván írta meg a legfontosabb regényt, amely megjelenése óta kiemelt eligazodási pont irodalomtörténetünkben. A pálya szélén című kötet nemcsak a magyar futball ős- és hőskoráról mesél nekünk nagyfokú hitelességgel, illetve nemcsak felejthetetlen irodalmi figurákat teremt, hanem először használja metaforaként a focit.

A regényben látszólag szurkolók, játékosok, meccsek és gólok, a grundon kallódó kölykök lézengenek, ám egy bizonyos ponton egyértelművé válik, hogy a futball ebben a szövegben tulajdonképpen nem más, mint az élet küzdelmének és sorsfordulóinak két félidőre szűkített nyelvi modellje. Egyszerre kapunk élvezetes történeteket, miközben rácsodálkozhatunk a működőképes írói világteremtésre. Az pedig már csak ráadás, hogy közben kiderül: a pálya széléről megfigyelő elbeszélő voltaképpen mi magunk vagyunk - az időben sodrodó kisember, aki mindössze két félidő erejéig kóstolhat bele a teremtésbe.

Nick Hornby: Fociláz (1992)

Honnan máshonnan is eredhetne a másik jelentős, példaértékű mű a fociról, mint a futball egyik őshazájából, Angliából. Nick Hornby Fociláz című könyve ma már futballirodalmi klasszikus. Természetesen elsősorban a foci brit vonatkozásaival foglalkozik, de az a hatalmas szeretet és tudás, amellyel a játékról ír, a világ bármely nációjából származó olvasójára átragad.

A Fociláz önéletrajzi fogantatású mű, amely egyszerű nyelven és stílusban, de a focit szinte észrevétlenül mitizálva nyújt kedvet ahhoz, hogy a könyv elolvasása után azonnal megnézzünk egy meccset, lehetőleg az angol bajnokságból.

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére (2006)

Folytassuk ismét itthonról. A kortárs magyar irodalom jeles szerzői már réges-régen felismerték a futballban rejlő szimbolikát és az életre vonatkoztatható jelentésrétegeket, közülük pedig néhányan kifejezetten sokat foglalkoznak a focival, sőt játszanak is. Kőrösi Zoltán, Kukorelly Endre, Sajó László és Darvasi László mellett Esterházy Péter az egyik legnagyobb futballírónk. Ráadásul neki családilag van is némi köze a focihoz, hiszen testvére, Esterházy Márton a magyar válogatottban játszott a nyolcvanas években, még gólt is rúgott utolsó focivébénken, 1986-ban, Mexikóban. Az Utazás a tizenhatos mélyére című könyvben megkapjuk az író összetéveszthetetlen hangját, miközben jócskán belekóstolhatunk nemzeti büszkeségünk, az egykor szebb napokat látott futball mitológiájába. 

Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs (2012)

Az ugyancsak kortárs író-focista, Kőrösi Zoltán még tovább lép, amikor a fociról ír: novelláiban a futballhoz kapcsolódó történetek már nem is egészen a játékot magát jelenítik meg, hanem a magyar sorstörténetet, múltunkat és közelmúltunkat ábrázolják. Minden szöveg valahol mélyen sokkal inkább rólunk szól, akik az Aranycsapat és a futball iránti szeretetünk révén tökéletesen leírhatónak látszunk a focival. Az ország egy nagy focipálya, és minden út a labdához meg a kapuhoz vezet.

Joachim Masannek: A vad focibanda (2003-)

S hogy ne csak a felnőttek szemszögéből közelítsük meg a futballt, nem árt kitekinteni a gyermekirodalomra. Joachim Masannek német szerző a kétezres években egy egész könyvsorozatot szentelt a futball témájának, A vad focibanda címmel.

Az ifjúsági regénysorozat egy gyerekekből álló focicsapat megszületésének és pályafutásának története, sok-sok remek figurával és izgalmas kalanddal. Mindegyik kötet középpontjában egy-egy kiemelt hős áll, Leó, a cselkirály, Félix, a tornádó, Tomi, a betonhátvéd mellett még a csajok is befértek, erről szól a Kitti, a vagány című darab. A világsikerűvé vált könyvsorozat mindamellett, hogy roppant szórakoztató, jelentősen hozzájárult ahhoz is, hogy a gyerekekkel megszerettesse a futballt. 

Moldova György: Ferencvárosi koktél (1974)

Moldova György olyan sok mindenről írt már, a kamionsofőröktől a bűnözőkön át a vasutasokig, hogy bizonyára furcsán néznénk, ha épp a foci nem kapott volna helyet szerteágazó életművében. A Ferencvárosi koktél még így is kitüntetett helyet foglal el a könyvek között: kifejezetten szellemes, üdítően frissen megírt novellák mesélnek nekünk a magyar kispályáról. A szövegek vállaltan nosztalgikusak, de jókora irónia is megszólal ebben a nosztalgiában.

Tandori Dezső: Nagy gombfocikönyv (1980)

Volt idő, amikor még a gyerekek rendszeresen gombfociztak: az egyik legáltalánosabb nyári szünidei szórakozásnak számított. Sőt, a gombfoci tulajdonképpen magyar találmány, rajtunk kívül még Brazíliában űzik előszeretettel. Tandori Dezső lóverseny- és verébmániája mellett a gombfoci is kedvelt időtöltései és metaforái közé tartozik, így hát nem meglepetés, hogy ez a bájos kis játék is helyet kap nagy horderejű életművében.

A Nagy gombfocikönyv egyrészt hamisítatlan Tandori-próza, másrészt meseregény, de főleg a gombfoci szerelmeseinek alapműve, amelyben egy valódi - vagyis fiktív - focibajnokságot követhetünk végig a gombfociasztal nézőpontjából. A könyv népszerűségét jelzi, hogy azóta két folytatása is megjelent.

Pelé: Csak a foci (2014)

Végezetül pedig egy aktuális könyv, amely idén jelent meg a Libri Kiadó gondozásában. Ki hinné, hogy a legendáa futballista, aki talán Puskás Öcsi mellett a futballtörténelem legjelentősebb alakja, még csak 74 éves? A ma is népszerű brazil labdarúgó, akinek a neve ma már a futball szinomimája, nemrégiben megírta élete és pályafutása történetét.

De nemcsak magáról ír, hanem a foci globális történeéről is. Mint a játék nemzetközi nagykövete, könyvében azt vizsgálja, milyen jótékony, közösségteremtő hatása lehet a futballnak a világra. Az őszinte hangú visszaemlékezésben Pelé elmeséli meghatározó élményeit és közben megpróbálja felvázolni, milyen távlatok állhatnak a futball előtt a jövőben.