Ilyen se volt még, hogy épp Hollywoodból jöjjön a figyelmeztetés: jubilál egy klasszikusunk. Persze mi más is lehetne a dolga egy klasszikusnak, mint hogy rendszeres időközönként jubiláljon, de ennél is lényegesebb, hogy George Clooney újraforgatta az idén 25 éves Régi idők fociját. Mi több, Minarik Ede mosodás, a Csabagyöngye SC megszállott mindenese szerepét saját magára osztotta, és nem is változtatott oly sokat a figurán. Elmaradt ugyan a mosoda és a szomorú pesti flaszter, de hollywoodi díszletek közt is teljes pompájában virágzik a húszas évek, a burleszk és a sport iránti megszállottság. Labdajáték ez is, legfeljebb itt amerikai focinak hívják, és nem rúgják, hanem kapják, de ezt leszámítva, mint két tojás: akár hiszik, akár nem, még Benkóczy Zoltánt is remake-elték, csak a Kernt nem látni sehol; hol van Brad Pitt, amikor a leginkább szükség volna rá? (A MaNcs ezt is tudja: a Coenéknél bohóckodik - nem a Kern, Pitt). Sándor Pálnak még Amerikából kellett hozatnia a burleszk alapelemeit, Clooney-nak viszont (ő a rendező is), alanyi jogon jártak a kurblis kor chaplini kunsztjai, mégis elügyetlenkedi az ügyetlenkedést. Színészként rajta ragadt hősi virtusától olyan távol esik a megejtő bénázás, hogy még a vak zongorista is láthatja: csak tetteti a hülyét. Egy nettó hős ő valójában, mintha Chaplin helyett Douglas Fairbankset húzták volna be a fogaskerekek a Modern időkben. A végén valaki mond valamit a sport elüzletiesedéséről is, de ennél ezerszer fontosabb, hogy Clooney és Renée Zellweger összejön-e a fináléban.
