Ön netán utálja a nagyvállalatokat, mert azok amorálisak, kizsákmányolnak és hazudnak, valamint háborúkat indítanak érdekeikért? Dicséretes. Ön emellett ostoba suttyó is, akinek csak gügyögve lehet elmagyarázni, hogy miért is utálja őket? Akkor a Corporation tetszeni fog.
A Fahrenheit 9/11 is végletesen elfogult, viszont végtelenül primitív volt, de ez még azt is alul tudja múlni. Miféle emberekre méretezik azt a tévesen dokumentumfilmnek nevezett munkát, amelyben a nagyvállalat agresszivitását a Godzillából bevágott képek illusztrálják? Furcsa és irritáló, hogy ezeket a műsorokat nálunk következetesen dokumentumfilmnek hívják. Pedig van erre egy bejáratott szavunk nekünk - Európának -: a propaganda. A dokumentum, az azért nagyjából azt mutatja, amiről épp szó van. Ha 1956-ról szól, akkor mondjuk Nagy Imrét meg tankot. De nem Godzillát. Mutathatna Godzillát is, persze, de azért inkább a tényekre szorítkozik; nem néz teljesen hülyének, és így megőrzi a saját komolyságát. Jó esetben a tényei közt sem sorol fel olyasmit, hogy például a középkorban a földek közösségi tulajdonban voltak, mert ez nem igaz, legfeljebb az angol legelőkre. De még azokra sem úgy, hogy Aprajafalva minden törpjéé volt, hanem a koronáé. Meg olyat se állít, hogy az iparosodás 1712-ben kezdődött, vagy ha igen, akkor megmondja, hányadikán.
A Corporation óvodásgyereknek tekinti a közönségét; a mellé adott propaganda-képregény ezt ki is mondja. Mindemellett csaknem három órás, ezen belül viszont terjengős és szószátyár. A Michael Moore-nál is nevetségesebb manipulációs technikák pedig az első tíz percben felébresztik a gyanút, hogy ez egy hamisítvány, amit a gonosz társaságok készítettek, hogy lejárassák vele az ellenségeiket. A propaganda szükségszerűen hazug, a dokumentumfilm meg jó esetben keres valami igazságot, de nem véli előre tudni azt.
A show végső tanulsága mindössze annyi, hogy monnyonle. Mondjon le a világrend. Ha viszont propagandafilm, akkor illik megtippelni, hogy kié, és milyen érdekeket szolgál.
A Corporation valószínűleg az Észak-Amerikai Kommunista Párt céljait szolgálja, még ha olyan egyelőre nincs is. Alternatívát ugyanis nem kínál, csak utalgat a gyarmati háborúk hősiességére, de arra már inkább nem, hogy a nyugati kapitalizmus birodalmán kívül sem igazságosabbak semmivel a rendszerek, és nem is kellemesebbek. Ahol nincsenek nagyvállalatok, ott állampártok, diktátorok és hadurak vannak, akik szintén zsírosra keresik magukat. A kettő valószínűleg összefügg. Bizony, elég randa teremtmény az ilyen transznacionális corporation, hazudik, lop, háborúzik, ja és munkát meg árut is ad a rohadék. Viszont az ilyen teremtmények közül a nagyvállalat ellen lehet harcolni kamerával, az állampárt, a diktátor és a hadúr ellen nem ajánlatos. Ott csak a fegyver marad.
Szóval vannak odaát ezek a srácok, és nagyon elegük van a saját imperializmusukból, az arisztokráciájukból, a kapitalizmus igazságtalanságaiból. Kapitalizmuskritika, amiből csak homályosan szűrődik ki egy nagyon is ismerős, de ott újnak tűnő megoldás. Hogy talán jobb lenne, ha maga a nemzet, a nép, a munkásosztály venné kezébe a dolgokat, közös tulajdonba kerülnének a termelőeszközök, mindenki képességei szerint, és nem volna akkor többé kizsákmányolás. Ideje lenne átdobálni oda Kanadába és az Egyesült Államokba néhány tárgyszerű keleti dokfilmet a másik alternatíváról. A nyugati - amerikai - kapitalizmuskritika idáig eljutó megnyilvánulásai ugyanis azt mutatják, ezt a tapasztalatot nem sikerült átadni. A tudomány és az értelmiség tud persze a kommunizmusról és a fasizmusról, de a plebs, akihez Moore és ez a film szól, az fogalom nélkül van. Még talán el is hiszik, hogy ezeket a rendszereket is a Coca-Cola csinálta.
Idehoznak nekünk egy echte komcsi propagandafilmet nagy büszkén, és hitetlenkedve kérdezünk vissza: szerintetek még nem láttunk ilyet? Hát nekünk még indulóink is vannak arról, hogy nagy munka vár ma reátok / állnak még a paloták! Eszünkbe jutott már. De az a rendszer nem vált be, stop. Pont Amerika tartotta el. Ki tartaná el a kommunista Amerikát?
