Fél hat, csengettek

Lucy természetes, mégis steril, halk szavú szépség. Egyetemen tanul, albérletben él, családra, barátokra nem számíthat. Hol egy éjszakai bárban megy el azzal, akit útjába sodor a pénzfeldobás, hol egy zavarodott tekintetű férfival folytat színjátéknak tetsző, silány beszélgetéseket. Utóbbiról eleinte nehéz eldönteni, hogy szintén a pénzszerzés egyik formája-e vagy valós ismeretség. Ám hogy árnyaljuk valamelyest a könnyebbik utat választó ribanc képét, Lucy mindemellett takarít is egy étteremben plusz egy irodában "fénymásolólány". Legújabban pedig bizarr, de ártalmatlannak, sőt inkább nevetségesnek tűnő szexuális játékokban vesz részt. Jó pénzért fehérneműben, esetenként meztelenül pincérkedik olyan privát vacsorákon, ahol idős urak frakkban tolják a kaviárt és emlékeznek alélva, milyen volt, amikor még képesek voltak merevedésre. A cím pedig ott nyer értelmet, amikor eggyel feljebb lép a karrierlétrán és már olyan munkákkal is megbízzák, mint hogy mialatt ő jóféle mákteától alszik meztelenül, a vén kéjencek mellébújnak, szaglásszák, csúnyákat mondanak neki. Behatolás tilos. És mindezt egy női rendező követte el, eszem megáll.

[img id=400587 instance=1 align=left img]Nomen est omen: átaludni a legjobb

Hivatkoztam már tán arra népi megfigyelésre, miszerint művészfilm az, amelyikben úgy szexelnek, hogy az senkinek nem jó, főleg nem nézni. Nehéz helyzetben van az, aki a Sleeping Beauty-val akarja közelebb vinni a nem kommersz filmes vonalat az egyébként ahhoz szokott közönséghez, amely közönség, mint tudjuk, ilyenkor a perverz disznó felkiáltással oszt ki egy nőiesen csattanós visszautasítást a jobb orcára, úgy faképnél hagyva az esztétát, hogy az annyit se tudjon mondani, Bergman. Julia Leigh filmje csak látszólag akar a szexualitáson keresztül beszélni, nos, miről is, a nők kiszolgáltatottságáról?, a férfiak javíthatatlan romlottságáról?, az emberi lélek ijesztően beláthatatlan bugyrairól? Nem, azt gondolom, a Sleeping Beauty sajnálatos módon és minden tessék-lássék szándék ellenére sem akar mondani semmit, nincs szándéka, nincs célja, nincs elgondolása. Szótári példája a művészi maszturbációnak, amely szó szerint öncélú, s az alkotón kívül aligha leli benne örömét bárki.

Banális behatolás

Pasolini nem viccből mutatott bizarr képeket, hanem mert konkrét szimbolikát látott mögé. Amivel még csak nem is kell a befogadónak egyet értenie, attól még az elképzelés értelmezhető. Kubrick a Tágra zárt szemekben történetet mesélt, tudta, hogy a karaktereinek mi a háttere és a ki nem mondott vágya/félelme, erre húzta fel a forgatókönyvet. A Shortbust nem hozom példának, mert a mai napig képtelen vagyok eldönteni, blöff vagy remekmű, mert ilyen is van. De a jelen tárgyalt film esetében sajnos nincs ilyen dilemmám. Egyfelől mondhatnánk erre, hogy nem tisztességes mindent rögtön klasszikusokhoz mérni, én mégis inkább azt vallom, ha évtizedekkel korábban valaki megmutatta, miként érdemes, akkor csak abban az esetben találjuk fel a spanyol viaszt, ha tényleg van valami eredeti ötletünk. Mert különben kilóg a lóláb, hogy csak le akartuk vetkőztetni Emily Browningot. Sajnos ami Kubricknál titokzatos, az itt funkciótlan, ami nála provokatív, az itt banális. És még csak nem is a fő karakter hátterének, s ezzel az okoknak és motivációknak viszonylagos homályban maradása, amit most felhánytorgatok, sőt. Ezzel még épp azt sugallnánk, hogy nem kell nagyon specifikus ok arra, hogy egy egyetemista lány nem egyszerűen prostituálttá, de bizarr játékok szenvedő alanyává váljon. Ilyenformán még az is sok (alkoholista anya, volt barát), ami kiderül. Nem, itt a gond az, hogy amikor egy öreg kéjenc leül az ágy szélére és belekezd valami otromba nagyot mondásba, akkor nem azt érzem, hogy itt valami feldolgozandó születik, amivel nekem nézőként kezdenem kell majd valamit, kiköpni vagy lenyelni, hogy adekvát legyek, hanem hogy péklapáttal szeretném verni a vén hülyét, amíg azt nem kiáltja, Michael Bay a valaha élt legnagyobb rendező.

Kinek ajánljuk?
Akik úgy érzik, nekik van a legmegalázóbb munkájuk a világon.
Akik szerint egyetlen szexuális motívum sem lehet hiábavaló és ennek a teóriának ezúttal is utánamennek.
Akik nem akarnak sokat a világtól, s az Álomháború sztárja meztelenül épp elég indok a jegyvásárlásra.

Kinek nem?
Akinek nehezen veszi be a gyomra a nők kizsákmányolását és a szexuális aberrációkat.
Akik jobb híján pornográfnak minősülő jelenetekben reménykednek.
Akik szeretnék tudni, hogy amit látnak, az miért is történt.

PORT.hu: 4/10
IMDb: 5,3