Az eső kényelmetlen és idegesítő tud lenni – a valóságban. A filmekben viszont tökéletesen lehet vele hangulatot festeni.
A legjobb idő filmnézésre, ha odakint esik. A filmtörténet sok kiváló alkotásában játszik az eső kulcsszerepet, mint a nosztalgia, a magány, a káosz, a szerelem, az elutasítás, a halál és többek közt a romlás szimbóluma. Következzen néhány olyan film, amelyekre ez igaz, és olyanok is, amelyekben „csak” hangulatfestő funkciója van.
A vihar kapujában (1950)
Kuroszava klasszikusában a címadó romos kapu alatt várja az eső elálltát egy buddhista pap, egy közember és egy szamurájgyilkosság tanújaként kihallgatott favágó. A szamuráj halálának s felesége megerőszakolásának esetét különbözőképpen adja elő a gyanúsított bandita, Tajomaru és a többi résztvevő. Mégsem az igazság viszonylagosságáról van itt szó, hanem az emberek viszonyáról saját hazugságaikhoz.
Az eső és a romok visszatérő elemei Kuroszava filmjeinek. A heves esőzés egyik célja, hogy a rendező illusztrálja vele, milyen apró az ember a természethez képest, és hogy nincs hatalmunk a nagyobb események felett. Kuroszava a forgatás során, a záporjelenetnél az esőeffektek kedvéért az egész falu vízkészletét elterelte.
Szárnyas fejvadász (1982)
Bár Ridley Scott kultikus sci-fijének főgonosza a Rutger Hauer által alakított Roy Batty, az utolsó beszédjét hallva mégis inkább sajnálatot érzünk iránta. Az a jelenet ugyanis csontvelőig hatol, amikor Batty a szakadó esőben előadja a monológját az életről, halálról, és úgy néz vissza a múltjára, ahogy arra csak az emberek képesek, a replikánsok nem.
Scott és alkotótársai nemcsak a fináléban, de előtte is használják az esőt a borongós hangulat megalapozására. A rendező később elárulta, hogy a nagy esőben és sötétben való forgatás egyik oka az volt, hogy elfedjék a díszlet hiányosságait, és hogy realisztikus jelleget kölcsönözzenek a történetnek. A Szárnyas fejvadászt a legjobb egy esős napon megnézni, lehetőleg egy tál tésztát majszolva, ahogy a főhős is teszi.
A halál jele (2003)
Bong Joon-ho krimijében egy szadista sorozatgyilkos esős éjszakákon piros ruhás nőket támad meg. A helyi nyomozók teljesen alkalmatlanok, ártatlanokat kínvallatnak, és hamis bizonyítékok elhelyezésével kreálnak egy saját gyilkost. Az esőt itt a rettegés légkörének megteremtésére, a káosz állapotának ábrázolására használják, megteremtve egy olyan miliőt, amelyben minden homályos. Bong Joon-ho folyamatosan váltogatja a nézőpontokat, hol a nyomozó, hol a gyilkos, hol az áldozat szemszögéből látjuk az eseményeket.
Bong lebilincselő filmje, amelyet egy valódi gyilkosságsorozat utáni nyomozás ihletett, arról szól, hogyan kapaszkodik a két nyomozó minden reménysugárba és minden lehetőségbe, hogy közelebb jussanak a megoldáshoz, miközben egyre távolabb kerülnek a gyilkos megtalálásától. Az igazi gyilkost egyébként 2019-ben fogták el, 16 évvel a film bemutatása után.
Andrej Rubljov (1969)
A tűz és a víz kulcsfontosságú összetevői Tarkovszkij filmjeinek. Az orosz rendező költői látásmódja páratlan, könyvek tucatjai próbálták a képei szimbolikus jelentését megfejteni. Az eső Tarkovszkij filmjeiben több mint szimbólum – kifejezési mód, amely a szereplők érzelmi állapotát tükrözi. Több jelenetben is szerepelnek lovak, az egyik ilyenben a ló békésen áll az esőben egy jó darabig. Az Andrej Rubljov több mint egy film – egy lelki utazás, amely a művész küzdelmét és társadalmi szerepét vizsgálja.
Éjfélkor Párizsban (2011)
Gil és Inez jegyesek, akik üzleti okokból Párizsba látogatnak. Időközben kiderül, hogy a pár nem egészen egymáshoz való. Gil esetleg Párizsban szeretne élni, és komoly íróvá válni, míg Ineznél ez szóba sem jöhet. Gil szeret esőben sétálni, míg Inez nem. A történetben a fordulatot az hozza, hogy Gil felfedezi, hogy pontban éjfélkor Párizs egy bizonyos pontján egy fiákerbe szállva időutazásban vehet részt, amely visszaröpíti az általa kedvelt 1920-as évekbe, ahol olyan legendás művészek társaságában találja magát, mint Fitzgerald, Hemingway és Stein.
Woody Allen filmje egy önfeledt utazás az irodalom aranykorába, ahol az eső jelenti a nosztalgiát, és ahol többször is elhangzik: "Párizs esőben a legszebb". Az eső egyben, ahogy Czakó Zsófia írja, a megtisztulás szimbóluma.
via: High on Films