Én vagyok az anya... Én vagyok az apa... Én vagyok a rész... Én vagyok az egész... Egy bolond vagyok... A remény vagyok."
Az előadás Dante Isteni színjáték című művét veszi alapul. A Derevotól már megszokott és megszeretett, vagy éppen meggyűlölt káosz vonul végig a produkción, a legelképesztőbb fizikai helyzeteken, a leglélegzetelállítóbb látványokon, a legfájdalmasabb és legkacagtatóbb emberi helyzeteken át egy elvarázsolt térben. Szöveg nem hangzik el, a társulat nem a verbalitásáról híres. De hiányérzetünk sincs emiatt, hiszen temérdek gyönyörű és kegyetlen látvánnyal és hanggal bombáznak minket végig.
A produkció egy cirkuszi sátorban kap helyet, a középen található 7 méter átmérőjű forgószínpad négy "sarkán" négy torony áll, melyekből, alulról és felülről, vagy éppen a levegőből érkeznek a színészek a játéktérbe, majd tűnnek el, hogy egy pillanat múlva teljesen átváltozva ismét megjelenjenek. A négy színész (két férfi és két nő) számtalan szerepben, minden emberi képességet meghaladó energiával és erővel térnek újra meg újra vissza a színpadra. A nézők a tornyok között tribünökön ülnek és minden érzékükkel részeseivé válnak az előadásnak.
A(z) Merlin előadása
Hozzászólások