Az aktuális rész ismertetője: A Concerto Budapest 2020 őszén a Zeneakadémia Nagytermében ünnepi hangversennyel emlékezett Bartók Béla halálának 75. évfordulójára. A koncert második felében, amelyet mai adásunkban műsorra tűzünk, Beethoven op. 135, F-dúr vonósnégyesének vonószenekari változatából hangzott el a harmadik tétel, majd ezt követően Bartók Béla Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című kompozíciója, (1936), amelyet a szerző Paul Sacher Bázeli Kamarazenekarának tízéves fennállását köszöntendő szerzett. A mű Bartók Béla egyik legismertebb zenekarra írt kompozíciója, és a 20. század egyik legeredetibb műve. A harmincas évek derekán kevés zeneszerző vállalkozott szimfónia írására, és ha komponáltak is nagyobb szabású ciklikus zenekari műveket, bizonyos tartózkodással óvakodtak ezeket szimfóniáknak nevezni. Úgy látszik, Bartók is azt gondolta, többet mond a semleges "Zene" elnevezés, mint a klasszikus-romantikus örökségre utaló "szimfónia". Művében azonban egyértelműen tetten érhető az évszázados zenei tradíció hagyománya: a mű négytételes szerkezete, a tételek formája, zenei szerkesztésmódja. A ráadásban Berecz Mihály játssza Bartók Román népi táncait.