Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Dragon Ball Z

japán-amerikai-kanadai rajzfilm sorozat, II / 107. rész

Értékelés:

273 szavazatból
Szerinted?
1591 hozzászólás

Értékelés:

273 szavazatból
Szerinted?
1591 hozzászólás

A műsor ismertetése: Egy kultikus anime sorozat, mely a Dragonball folytatása, főhőse Goku. A "Z" 5 évvel a Chichi-vel való esküvő után kezdődik. Son Goku-nak már van egy kisfia, Son Gohan - a nagyapja után elnevezve. Felfedezzük, hogy Goku egy földönkívüli faj egyik utolsó tagja, és innen ered emberfeletti ereje. A sorozat során megismerjük távoli bolygók lakóit és gonosztevőit, tehát az események horizontja kozmikus léptékűvé válik.
Témája leginkább a harc jó és gonosz között. A sorozat üzenete: a család, és a barátok fontossága, és az, hogy soha ne add fel.

Évadok:

Stáblista

Szereplők

Laura Bailey
Kid Trunks hangja
Alistair Abell
Trunks/Baby hangja
Monika Antonelli
Chaiotzu hangja
Duncan Brannan
Babidi hangja
Andrew Chandler
Kaveto hangja

Alkotók

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
Zsolti-kun júl. 16. 12:14:52 Előzmény Marvin02
Nagyon régi, de abszolút nincs benne igazság! Jogos felvetés, hogy miért a DBZ és ráadásul még 2019-ben is - ugyanolyan betiltott téveszmével - miért azzal foglalkozott egy országos cikk. Jól le is járattam azt a cikket. A DBZ-t annak idején kimentették a rajongók és egy frissíthető licensz miatt kimentette a Viasat is. Az InuYasha csak azért nem lett kimentve, mert az Animax már sunnyogva hadovált és mindenki arra várt. Mi az, hogy mert lejárt a jog?? A megnyomorított francia DBZ-re nem járt le több évtized alatt több szempontból is?? Logikátlan eszmefuttatás volt! Ugyanúgy meg lehetne szerezni InuYashá-t. Főleg úgy, hogy abból eredeti változat volt nálunk. Az M-2-nél másik hülyeség, hogy erőszakmentes programot ígért. Este 8 óráig, de már az sem igaz. Van rajta 12+ erőszak. Sorolhatnám még, hogy mennyi butaság lett leírva.
Válasz
agarik 2022 márc. 19. - 14:02:34 Előzmény Sindelar
A Freeza-saga egyébként azért lett olyan hosszú, sőt, a Garlick Jr. filler saga is azért keletkezett, mert kifutottak a manag-alapanyagból.
A Cell/android saga-t meg folyton újra kellett írni, mert a leggyengébb formákat szánta végsőnek az író.
Ez persze nem menti a cammogást, és igen, a Buu-nál már az idegeidet tépi. Meg kéne jelölni azokat a részeket amikben halad a történet, a kimaradt ütéseket meg a részek eleji "ez történt előzőleg"-ben összefoglalva át lehessen futni.
Válasz
5/10
Sindelar 2021 febr. 01. - 21:25:43 5/10
Mint az első szériának, ennek a sorozatnak is az első történeti blokkja a legerősebb. A néző tele van várakozással, kétellyel, a részek eseménydúsak, tele vannak katarzissal, erős pillanatokkal, és kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni. Aztán ahogy az első széria is, a Dragon Ball Z is ellaposodik. A második történeti blokk a Namekon még viszonylag élénk és mozgalmas kaland, nagyjából megfelel az első széria harmadik történeti ívének, ahogy a felek megpróbálják megkaparintani a sárkánygömböket. A Frieza-féle történeti blokk viszont már erős visszaesés. Több tucatnyi rész telik el úgy, hogy a szereplők ácsorognak, vicsorognak és farkasszemet néznek egymással, közben oda-odaszólogatnak a másiknaknak, megy a trash talk, de a sztori nem halad előre, és több mint 30 rész telik el így, ácsorgással, eseménytelenséggel, tartalmatlansággal. A nagy semmi történik hosszú-hosszú részeken keresztül. Az eseménytelenség, a vihar előtti csend hatását keltve egy ideig tudja fokozni a feszültséget, aztán inflálódni kezd, és átfordul dögunalomba. A rajfilm készítői azt gondolták, hogy a küzdelem teszi erőssé a sztorit, ami nagy tévedés. A felek több tucat részen keresztül harcolnak, az ember kimegy meginni egy teát, és a sztori ugyanott tart, ahol addig. Ez a rajzfilm is bizonyítja, hogy nem a látvány viszi a hátán a filmeket, hanem a tartalom, rosszabb esetben a cselekmény. Lehet látványos egy küzdelem, de ha a történet sem tartalmilag, sem cselekmény tekintetében nem halad előre, és nem tud újat nyújtani a nézőnek, unalmassá válik. Ez a túlzottan elnyújtott, eseménytelenségbe átcsapó dögunalom végigkísérte a Frieza-, a Cell- és a Bubu-féle történeti blokkokat is. A Frieza-sztori után valószínűleg érezték, hogy rossz irányba haladt ezzel a sorozat, és a Garbig junioros sztorit viszonylag gyorsan lezárták, nem nyújtották el az adott tartalmat négyszer annyi részre, így az újra egy tömény és élvezhető szakasza volt a sorozatnak. A Cell-féle részekkel viszont visszatértek a Frieza-féle hibához, ami fakadhat alkotói tévhitből, de kapitalista rosszhiszeműségből is, hogy minél több részt el tudjanak adni, így az adott tartalmat megint legalább négyszer annyi részre nyújtották el, mint amennyire kellett volna, az élvezhetőség rovására. Jövőbeli Trunks üde színfoltként lépett színre, aki nem csak a Földet menti meg a történetben, de a sorozatot is, határozott fellépésével. A Frieza-/Cell-/Bubu-féle történeti blokkok közös jellemzője a hiábavalóság és a fölöslegesség érzete, hogy a főhősök teljesen hiába próbálkoznak, és az ellenfél legyőzhetetlen. Tudjuk, hogy lesz majd valami megoldása a dolognak, de az majd csak a sztori végén fog bekövetkezni, addig akár 50 részen keresztül is önmagát ismétli a sorozat. Ütések, csapások, de egy tapodtat sem haladunk a megoldás felé. Vegita küzdelme a kövér Bubuval ismét nyújtott valami katartikusat, bár ott sem maguk az ütések érdekesek, hanem az érzelmi túlfűtöttség, a túlcsorduló érzelmek, amellyel a sorozat átmenetileg megint tudott érzelmeket kelteni a nézőben, a Sátánnal való párbeszéde pedig kifejezetten feszültségteljes, a sorozat egyik, ha nem a legbensőségesebb párbeszéde. Aztán jött a szokásos hiábavalóság érzete, hogy a semmiért néztünk végig megint egy halom részt. Pedig az a néhány rész érzelmileg nagyon aprólékosan fel lett építve.

A Herkules-féle dolog teljesen fölösleges és taszító a sorozatban. Az tartalmilag egy sokatmondó pontja lehetett volna a sorozatnak, hogy a főszereplők egy teljesen külön világban élnek, amelyről a hétköznapi emberek semmit nem tudnak. Hőseink időről időre megmentik a Földet, ezért mégsem kapnak semmiféle elismerést az emberektől, akik nem is ismerik őket. A Herkules-féle jelenségben lett volna fantázia, szembesítve az embereket azzal, hogy mennyire befolyásolhatók, és a média milyen szinten tudja formálni és bebetonozni az álláspontjukat. Ez akár egy erős görbe tükör is lehetett volna a sorozat részéről, amelyet a néző elé tárva szembesítheti az embereket a saját befolyásolhatóságukkal, bemutatva, hogy a világ milyen igazságtalan tud lenni, és ezzel szemben az ember olykor mennyire tehetetlen. Amilyen lelkiismeretlen módon képes Herkules mások eredményeit a sajátjaként feltüntetni, amilyen gátlástalan és pofátlan módon képes ebben a hazugságban élni, és amilyen gátlástalan a média is, amely pontosan tudja, hogy egy csaló, mégis celebbé teszi, akiké pedig a valódi érdem, azokra pedig rá se hederít, ez mind komoly és megalapozott társadalomkritika lehetne a sorozat részéről. Az emberek pedig azt hisznek el, amit akarnak, még ha az köszönőviszonyban sincs a valósággal. Mindannyian látták, hogy beégett Cell ellen, és kik voltak azok, akik felvették a kesztyűt a szörny ellen, de a valóság lepergett róluk. Szembesíteni az embereket a saját ostobaságukkal még hatásos is lehetett volna a sorozat részéről, mindezt eljópofáskodva, elbagatellizálva viszont kifejezetten irritálóvá vált ez a történeti szál. Persze nem dolga a rajzfilmnek, hogy igazságot tegyen, a néző enélkül is levonhatja a tanulságokat, de amilyen infantilis módon tolta a pofájába a nézőnek ezt a Herkules-féle borzalmat, gyakorlatilag a rajzfilmbeli média szintjére süllyedt. A néző pedig dönthet, hogy vagy nem nézi tovább a sorozatot, vagy kénytelen ezt a hazug, képmutató, gátlástalan és arcátlan kretént elviselni. Végiszenvedtem, de a Bubu-féle történeti ív önmagában már csak 1 csillagos volt. A sorozat önmagát ismételte: ugyanaz a nóta, legyőzhetetlennek tűnő ellenfél, részek tucatjain keresztül zajló csihi-puhi, miközben a megoldás felé egy lépést sem teszünk, ugyanaz ismétlődik folyamatosan, csak a felek máshogy ütik meg egymást, ennyi. A sorozat készítői azt gondolták, hogy ettől lesz majd mindez érdekes, ha a felek hosszú részeken át máshogy, a kezüket más szögben mozgatva ütik a másikat. Egy-két támadás akár még látványos is lehet, de tartalmi adalék nélkül önmagában az, hogy a felek hosszú részeken keresztül állnak egymással szemben, és hol így, hol úgy sújtanak le egymásra, egy idő után már nem érdekes. A Garbig junior és az Androidok történeti blokkja közötti részek az unalomba fulladó, önmagát ismétlő Frieza-féle sztori után egy időre újra felívelték a sorozatot a maguk eseménydússágukkal, ami magában foglalta az Ifjú Sátán újbóli megerősödésétől várt újdonságokat, valamint Jövőbeli Trunks lebilincselő fellépését. Utóbbi azért is volt üdítő jelenség, mert ekkorra az eredeti sorozat számos szereplője már teljesen marginális szerepet töltött csak be és teljesen eljelentéktelenedett, így egy részletekig kidolgozott karakter, aki ráadásul nem kegyelmez a gonosztevőknek, ismét fellendítette a sorozatot. Főleg azok után, hogy hőseink a gonosztevőket nem egyszer futni hagyják, ami megint csak a hiábavalóság és a fölöslegesség érzetét kelti a nézőben, hogy akkor minek nézett végig annyi meg annyi részt, ha a végén a gonoszt futni hagyják, hogy az majd újra visszatérjen, amellyel a sorozat csak egy helyben toporog. Jövőbeli Trunks ezen a téren is üdítő jelenségként hatott, személyiségének kidolgozottsága pedig jelzi, hogy az egymással szembeni ácsorgás és vicsorgás részeken keresztül való elnyújtása helyett sokkal több is lehetett volna ebben a sorozatban, részletesebb jellemábrázolásokkal és jellemfejlődésekkel. Ezt elősegíthette volna az, hogy ki mire használná fel a sárkánygömböket, ehelyett azok is teljesen eljelentéktelenedtek, és csak arra használták őket, hogy a holtakat feltámasszák időről időre. Ezzel hatalmas ziccert hagyott ki a sorozat, a sárkánygömbökön keresztül lehetett volna a szereplők jellemét igazán próbára tenni.

A Cell-féle történeti blokkal az átmeneti felívelés visszalanyhult, a hosszas eseménytelenséggel a sorozat újra veszített a feszességéből, és már nem is tudott, vagy nem is akart újra felpörögni (mert minél több részt akartak eladni). Pedig jó lett volna keretbe foglalni a sorozatot egy izgalmas Goku vs Vegita-összecsapással. Ehelyett kaptunk egy eljópofiskodott Herkules-hülyeséget a végére is. Annyira belehabarodott a szerző ebbe a Herkules-féle baromságba, hogy a végét már le sem tudták zárni rendesen, se füle, se farka nem volt ennek a lezárásnak, pedig visszatérve az első történeti blokk tömörségéhez, még a végén is megújulhatott volna a sorozat. Kínszenvedés lett belőle.
Válasz
1/10
T.Mark 2018 febr. 09. - 06:45:14 1/10
Gondolom a vicsorogva izzadó bociszemû és hegyes orrú látványa elõtt a fotelben szocializálódott agymosott zombi azt gondolja, hogy végre megkapta azt amire vágyott, és a szeme sarkából az ajtót figyelve kéjesen turkál a nadrágjában :D
Válasz
Péter Chupi 2018 febr. 01. - 17:08:37
Ez valami eszméletlen szar , vicsorognak és izzadnak. Sárkány golyók Z : 10/1
Válasz
10/10
Larvitar 2017 jan. 27. - 15:31:53 10/10
10/10
Válasz
EMSz 2016 okt. 14. - 21:47:17
Dragon Ball-interjú Lippai Lászlóval, Son Goku magyar hangjával:
https://www.youtube.com/watch?v=bx5064lQz0k
Válasz
EMSz 2016 szept. 03. - 12:46:54
Kiss Erika (Bulma) a Dragon Ballról:
https://www.youtube.com/watch?v=mG-8iMVQKsY
Válasz
Vinnie731 2016 ápr. 30. - 10:13:42
kár hogy Tenshinhan meg Chaos nem vállalt szerepet a Dragon Ball Superben. Jó lett volna ha õk Jamchával kiegészülve valamilyen trükk folytán megerõsödnek Gokuék szintjére.
Válasz
Torolt Felhasználo 2016 ápr. 16. - 09:11:13
Behaltok ha ezt megnézitek:
http://www.gfilm.net/Film/383639

Csak tekerjetek bele (nem hiszem hogy sosaknak bejön az orosz hangalámondás), mert már a látvány megéri!
Válasz
Összes hozzászólás