Az idén 20 éves időutazós sci-finek négyféle lezárása is van
Nem könnyű az időutazós, időhurkos sci-fiket lezárni, nem véletlen, hogy az alkotók általában többféle befejezés közt vacillálnak. Így volt ez a 2004-ben bemutatott Pillangó-hatás esetében is, melyben egy fiatal srác rádöbben, hogy képes az időutazásra. Aztán azt teszi, amit minden jóérzésű ember tenne: visszamegy, hogy helyrehozza a múlt hibáit. Csakhogy mindennek következménye van, és ha valamit rendbe tesz, akkor valami más romlik el. Egy ilyen sztorinak ütős lezárás kell, ám a variációk közül a stúdió végül az optimistábbat választotta.
Az alternatív befejezések
Az eredeti, mozis vágás úgy ér véget, (spoiler!) hogy miután Evan Treborn (Ashton Kutcher) rádöbben, hogy hiába próbálja megmenti gyerekkori barátját, Kayleigh Millert (Amy Smart) bántalmazó apjától, inkább kilép az életéből, mivel ez vezet az egyetlen olyan jövő felé, ami nem (annyira) tragikus. A rendezői vágás ennél jóval sötétebb, ebben Evan tulajdonképpen a Sziámi zenekar híres sorát valósítja meg: „Ha előrelátó csecsemő lettél volna / Felkötöd magad a köldökzsinórodra”. A srác ugyanis pontosan ezt teszi: hogy megtörjön az átok,
visszautazik a születése pillanatába, és megfojtja magát a saját köldökzsinórjával.
A harmadik verzió egy igazi happy end: a mozis vágás lezárását folytatja, amiben Evan és Kayleigh összefutnak New Yorkban, de nem ismerik fel egymást. Ebben a változatban viszont, továbbra is két ismeretlenként, megbeszélik, hogy elmennek együtt kávézni. A negyedik lezárás csak annyiban tér el ettől, hogy nincs megbeszélt kávézás, csak Evan elkezdi követni Kayleigh-t, vagyis ez egy nyitott vég lett volna.
Szóval a négy lezárás közül három ugyanabból a helyzetből indul ki, csak a rendezői vágás vége tér el jelentősen, ám az annyira bizarr és tragikus, hogy valószínűleg tényleg sokkolta volna a mozinézőket.
(via Collider)
