Nagyon régi, de abszolút nincs benne igazság! Jogos felvetés, hogy miért a DBZ és ráadásul még 2019-ben is - ugyanolyan betiltott téveszmével - miért azzal foglalkozott egy országos cikk. Jól le is járattam azt a cikket. A DBZ-t annak idején kimentették a rajongók és egy frissíthető licensz miatt kimentette a Viasat is. Az InuYasha csak azért nem lett kimentve, mert az Animax már sunnyogva hadovált és mindenki arra várt. Mi az, hogy mert lejárt a jog?? A megnyomorított francia DBZ-re nem járt le több évtized alatt több szempontból is?? Logikátlan eszmefuttatás volt! Ugyanúgy meg lehetne szerezni InuYashá-t. Főleg úgy, hogy abból eredeti változat volt nálunk. Az M-2-nél másik hülyeség, hogy erőszakmentes programot ígért. Este 8 óráig, de már az sem igaz. Van rajta 12+ erőszak. Sorolhatnám még, hogy mennyi butaság lett leírva.

A Freeza-saga egyébként azért lett olyan hosszú, sőt, a Garlick Jr. filler saga is azért keletkezett, mert kifutottak a manag-alapanyagból.
A Cell/android saga-t meg folyton újra kellett írni, mert a leggyengébb formákat szánta végsőnek az író.
Ez persze nem menti a cammogást, és igen, a Buu-nál már az idegeidet tépi. Meg kéne jelölni azokat a részeket amikben halad a történet, a kimaradt ütéseket meg a részek eleji "ez történt előzőleg"-ben összefoglalva át lehessen futni.

Mint az első szériának, ennek a sorozatnak is az első történeti blokkja a legerősebb. A néző tele van várakozással, kétellyel, a részek eseménydúsak, tele vannak katarzissal, erős pillanatokkal, és kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni. Aztán ahogy az első széria is, a Dragon Ball Z is ellaposodik. A második történeti blokk a Namekon még viszonylag élénk és mozgalmas kaland, nagyjából megfelel az első széria harmadik történeti ívének, ahogy a felek megpróbálják megkaparintani a sárkánygömböket. A Frieza-féle történeti blokk viszont már erős visszaesés. Több tucatnyi rész telik el úgy, hogy a szereplők ácsorognak, vicsorognak és farkasszemet néznek egymással, közben oda-odaszólogatnak a másiknaknak, megy a trash talk, de a sztori nem halad előre, és több mint 30 rész telik el így, ácsorgással, eseménytelenséggel, tartalmatlansággal. A nagy semmi történik hosszú-hosszú részeken keresztül. Az eseménytelenség, a vihar előtti csend hatását keltve egy ideig tudja fokozni a feszültséget, aztán inflálódni kezd, és átfordul dögunalomba. A rajfilm készítői azt gondolták, hogy a küzdelem teszi erőssé a sztorit, ami nagy tévedés. A felek több tucat részen keresztül harcolnak, az ember kimegy meginni egy teát, és a sztori ugyanott tart, ahol addig. Ez a rajzfilm is bizonyítja, hogy nem a látvány viszi a hátán a filmeket, hanem a tartalom, rosszabb esetben a cselekmény. Lehet látványos egy küzdelem, de ha a történet sem tartalmilag, sem cselekmény tekintetében nem halad előre, és nem tud újat nyújtani a nézőnek, unalmassá válik. Ez a túlzottan elnyújtott, eseménytelenségbe átcsapó dögunalom végigkísérte a Frieza-, a Cell- és a Bubu-féle történeti blokkokat is. A Frieza-sztori után valószínűleg érezték, hogy rossz irányba haladt ezzel a sorozat, és a Garbig junioros sztorit viszonylag gyorsan lezárták, nem nyújtották el az adott tartalmat négyszer annyi részre, így az újra egy tömény és élvezhető szakasza volt a sorozatnak. A Cell-féle részekkel viszont visszatértek a Frieza-féle hibához, ami fakadhat alkotói tévhitből, de kapitalista rosszhiszeműségből is, hogy minél több részt el tudjanak adni, így az adott tartalmat megint legalább négyszer annyi részre nyújtották el, mint amennyire kellett volna, az élvezhetőség rovására. Jövőbeli Trunks üde színfoltként lépett színre, aki nem csak a Földet menti meg a történetben, de a sorozatot is, határozott fellépésével. A Frieza-/Cell-/Bubu-féle történeti blokkok közös jellemzője a hiábavalóság és a fölöslegesség érzete, hogy a főhősök teljesen hiába próbálkoznak, és az ellenfél legyőzhetetlen. Tudjuk, hogy lesz majd valami megoldása a dolognak, de az majd csak a sztori végén fog bekövetkezni, addig akár 50 részen keresztül is önmagát ismétli a sorozat. Ütések, csapások, de egy tapodtat sem haladunk a megoldás felé. Vegita küzdelme a kövér Bubuval ismét nyújtott valami katartikusat, bár ott sem maguk az ütések érdekesek, hanem az érzelmi túlfűtöttség, a túlcsorduló érzelmek, amellyel a sorozat átmenetileg megint tudott érzelmeket kelteni a nézőben, a Sátánnal való párbeszéde pedig kifejezetten feszültségteljes, a sorozat egyik, ha nem a legbensőségesebb párbeszéde. Aztán jött a szokásos hiábavalóság érzete, hogy a semmiért néztünk végig megint egy halom részt. Pedig az a néhány rész érzelmileg nagyon aprólékosan fel lett építve.

A Herkules-féle dolog teljesen fölösleges és taszító a sorozatban. Az tartalmilag egy sokatmondó pontja lehetett volna a sorozatnak, hogy a főszereplők egy teljesen külön világban élnek, amelyről a hétköznapi emberek semmit nem tudnak. Hőseink időről időre megmentik a Földet, ezért mégsem kapnak semmiféle elismerést az emberektől, akik nem is ismerik őket. A Herkules-féle jelenségben lett volna fantázia, szembesítve az embereket azzal, hogy mennyire befolyásolhatók, és a média milyen szinten tudja formálni és bebetonozni az álláspontjukat. Ez akár egy erős görbe tükör is lehetett volna a sorozat részéről, amelyet a néző elé tárva szembesítheti az embereket a saját befolyásolhatóságukkal, bemutatva, hogy a világ milyen igazságtalan tud lenni, és ezzel szemben az ember olykor mennyire tehetetlen. Amilyen lelkiismeretlen módon képes Herkules mások eredményeit a sajátjaként feltüntetni, amilyen gátlástalan és pofátlan módon képes ebben a hazugságban élni, és amilyen gátlástalan a média is, amely pontosan tudja, hogy egy csaló, mégis celebbé teszi, akiké pedig a valódi érdem, azokra pedig rá se hederít, ez mind komoly és megalapozott társadalomkritika lehetne a sorozat részéről. Az emberek pedig azt hisznek el, amit akarnak, még ha az köszönőviszonyban sincs a valósággal. Mindannyian látták, hogy beégett Cell ellen, és kik voltak azok, akik felvették a kesztyűt a szörny ellen, de a valóság lepergett róluk. Szembesíteni az embereket a saját ostobaságukkal még hatásos is lehetett volna a sorozat részéről, mindezt eljópofáskodva, elbagatellizálva viszont kifejezetten irritálóvá vált ez a történeti szál. Persze nem dolga a rajzfilmnek, hogy igazságot tegyen, a néző enélkül is levonhatja a tanulságokat, de amilyen infantilis módon tolta a pofájába a nézőnek ezt a Herkules-féle borzalmat, gyakorlatilag a rajzfilmbeli média szintjére süllyedt. A néző pedig dönthet, hogy vagy nem nézi tovább a sorozatot, vagy kénytelen ezt a hazug, képmutató, gátlástalan és arcátlan kretént elviselni. Végiszenvedtem, de a Bubu-féle történeti ív önmagában már csak 1 csillagos volt. A sorozat önmagát ismételte: ugyanaz a nóta, legyőzhetetlennek tűnő ellenfél, részek tucatjain keresztül zajló csihi-puhi, miközben a megoldás felé egy lépést sem teszünk, ugyanaz ismétlődik folyamatosan, csak a felek máshogy ütik meg egymást, ennyi. A sorozat készítői azt gondolták, hogy ettől lesz majd mindez érdekes, ha a felek hosszú részeken át máshogy, a kezüket más szögben mozgatva ütik a másikat. Egy-két támadás akár még látványos is lehet, de tartalmi adalék nélkül önmagában az, hogy a felek hosszú részeken keresztül állnak egymással szemben, és hol így, hol úgy sújtanak le egymásra, egy idő után már nem érdekes. A Garbig junior és az Androidok történeti blokkja közötti részek az unalomba fulladó, önmagát ismétlő Frieza-féle sztori után egy időre újra felívelték a sorozatot a maguk eseménydússágukkal, ami magában foglalta az Ifjú Sátán újbóli megerősödésétől várt újdonságokat, valamint Jövőbeli Trunks lebilincselő fellépését. Utóbbi azért is volt üdítő jelenség, mert ekkorra az eredeti sorozat számos szereplője már teljesen marginális szerepet töltött csak be és teljesen eljelentéktelenedett, így egy részletekig kidolgozott karakter, aki ráadásul nem kegyelmez a gonosztevőknek, ismét fellendítette a sorozatot. Főleg azok után, hogy hőseink a gonosztevőket nem egyszer futni hagyják, ami megint csak a hiábavalóság és a fölöslegesség érzetét kelti a nézőben, hogy akkor minek nézett végig annyi meg annyi részt, ha a végén a gonoszt futni hagyják, hogy az majd újra visszatérjen, amellyel a sorozat csak egy helyben toporog. Jövőbeli Trunks ezen a téren is üdítő jelenségként hatott, személyiségének kidolgozottsága pedig jelzi, hogy az egymással szembeni ácsorgás és vicsorgás részeken keresztül való elnyújtása helyett sokkal több is lehetett volna ebben a sorozatban, részletesebb jellemábrázolásokkal és jellemfejlődésekkel. Ezt elősegíthette volna az, hogy ki mire használná fel a sárkánygömböket, ehelyett azok is teljesen eljelentéktelenedtek, és csak arra használták őket, hogy a holtakat feltámasszák időről időre. Ezzel hatalmas ziccert hagyott ki a sorozat, a sárkánygömbökön keresztül lehetett volna a szereplők jellemét igazán próbára tenni.

A Cell-féle történeti blokkal az átmeneti felívelés visszalanyhult, a hosszas eseménytelenséggel a sorozat újra veszített a feszességéből, és már nem is tudott, vagy nem is akart újra felpörögni (mert minél több részt akartak eladni). Pedig jó lett volna keretbe foglalni a sorozatot egy izgalmas Goku vs Vegita-összecsapással. Ehelyett kaptunk egy eljópofiskodott Herkules-hülyeséget a végére is. Annyira belehabarodott a szerző ebbe a Herkules-féle baromságba, hogy a végét már le sem tudták zárni rendesen, se füle, se farka nem volt ennek a lezárásnak, pedig visszatérve az első történeti blokk tömörségéhez, még a végén is megújulhatott volna a sorozat. Kínszenvedés lett belőle.

Gondolom a vicsorogva izzadó bociszemû és hegyes orrú látványa elõtt a fotelben szocializálódott agymosott zombi azt gondolja, hogy végre megkapta azt amire vágyott, és a szeme sarkából az ajtót figyelve kéjesen turkál a nadrágjában :D

Ez valami eszméletlen szar , vicsorognak és izzadnak. Sárkány golyók Z : 10/1

10/10

Dragon Ball-interjú Lippai Lászlóval, Son Goku magyar hangjával:
https://www.youtube.com/watch?v=bx5064lQz0k

Kiss Erika (Bulma) a Dragon Ballról:
https://www.youtube.com/watch?v=mG-8iMVQKsY

kár hogy Tenshinhan meg Chaos nem vállalt szerepet a Dragon Ball Superben. Jó lett volna ha õk Jamchával kiegészülve valamilyen trükk folytán megerõsödnek Gokuék szintjére.

Behaltok ha ezt megnézitek:
http://www.gfilm.net/Film/383639

Csak tekerjetek bele (nem hiszem hogy sosaknak bejön az orosz hangalámondás), mert már a látvány megéri!

Talán ez az összevágott kép többet mond:

Még mindig nem. Bár "Upa papáját" tisztelem azért hogy olyan acélossá edzette az izmait hogy lapattantak róla a golyók (!D), de még az Elsõ Harcmûvészeti Torna során, a 28. részben volt egy (pontosabban 3) halál.

Õk ismerõsek? (a 9. részben szerepeltek)

AZ indián csóka ! :)

Azért szögezzük le:GoKu rendesen írtotta a DBC-ben a Vörös Szalag Rend katonáit. Úgy élesbe.
Red Fõtábornokot pedig egyernesen homlok közerpén lõtték, úgy halt meg.
De egyáltalán nem õ volt az elsõ. Az elsõ halott egykorábbi sagaban keletkezett.

PS: Blue-tárbornok anno KRILINRE vetett szemet.

Szerintem eddig ratyi a sorozat.

#1: CONGRATULATION! A jutalmad egy Mr. Satan video: https://www.youtube.com/watch?v=wfCKJlkdqKs

#2: téves. Kicsit trükkös a kérdés mert képernyõn kívül hal meg az illetõ. Jobbára. Összefüggésben van a dolog egy világrentgetõ eseménnyel, ami pl. a szerelmes andalgókat érinti.
Ja, és valóban ki vannak zárva az olyanok mint GoHan, aki a sorozatbeli elsõ feltûnésekor már halott (hiszen ezzel az erõvel emlegethetnénk Istent is, akárki is volt).

#3: ezt megmondom: Oolong/Dolong/Malacpofa eredetileg csak 5 percig tudott átváltozni (l. a részt amiben õ a fõellenség aki vmi faluból lopja a lányokat).
De késõbb, mikor pl. a sivatagban mászkálnak, már Jamcháékkal, simán átváltozik napernyõvé egész napra.

#4: téves. Könnyítés: az egyik Z-harcosba.

hátán

1. Yamcha Bár úgy emlékszem hogy mikor Goku teknõst cipelte a hátával, találkozott egy Farkas vagy oroszlán lénnyel akinek kardja volt. De a tényleges szereplõk közül Yamcha-nak volt elõször.
http://vignette2.wikia.nocookie.net/dragonball/images/2/25/Yamcha_taking_out_his_sword_to_battle_goku.jpg/revision/latest?cb=20120824180501

2.Krillin Azaz hogy becsapós, mert legelõször igaz azt nem láthatjuk , de Goku "Nagyapja" Son gohan hal meg :))

3. Ez most nem ugrik be. Talán éppen az hogy Krillin meghalt, mert azelõtt nehogy a jók, a rosszak se haltak meg csak marhára megsérültek még To pai pai se halt meg, "csak " robot teste lett :)

4. Magába :)

Kvízkérdés fanoknak:

a FRANCHISE-ban:
- kinekvolt elõször kardja?
- ki halt meg elõször?
- mi volt az elsõ inkonzisztens történetelem?
- kibe volt szerelmes Blue-tábornok?

Ez nem szerintem kérdése. Ezeket megõrzik és archiválják, hogy ha valamikor még kell, akkor fel lehessen használni. Nem azért csináltatják meg a szinkront, hogy X év múlva kidobják vagy hagyják tönkremenni. A VIASAT6 sem véletlenül tudta leadni a korábban "elveszettnek" tekintett 5 epizódot a Dragon Ball Z-bõl.