1994-ben a váci Fehérek temploma felújítása során szokatlan dolgok történtek. A külső fal gondos vizsgálatakor a masszív, vastag falak egy helyen különös módon üresen kongtak. A falak befalazott ajtót rejtettek. A rég elfelejtett kriptában csaknem kétszáz éve bolygatatlan koporsókból 265 váci polgár maradványa került elő. A koporsókra festett évszámok, valamint a később fellelt halotti és keresztelési anyakönyvek bejegyzései szerint a kripta 1674-1838 között élt váci lakosok temetkezési helyéül szolgált. Mint a későbbi tudományos kutatások kiderítették, a véletlenül kialakult különleges klíma természetes mumifikálódáshoz vezetett. Ez a tudomány kezébe rendkívüli lehetőségeket adott. Párhuzamosan elkezdődtek néprajzi, antropológiai, orvos-genetikai és mikrobiológiai kutatások.
A dokumentumfilm, amelyet a Magyar Televízió tudás csatornájának forgatócsoportja készített, egy éven át kísérte figyelemmel a kutatásokat és szenzációsnak mondható eredményekről számol be.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
far vik
2009 jún. 13. - 17:36:05
A filmet nem láttam, de maga a dolog, amirõl tudósít, szomorú, ízléstelen, etikátlan. Úgy látszik, valóban a hamvasztás az a mód, amivel megmenekülhetünk, hogy utódaink esetlegesen vitrinben mutogassák és csipesszel csipegessék netán mumifikálódott földi maradványainkat...
látod-látod Remi, talán nem kellett volna bolygatni õket; maradtak volna még õk ott nyugodtan, további évszázadokig mindentõl elfeledten; macskástúl, tyúkostúl, mindenestül; ahogy az egyháziak annó domini odab@szták õket;)
a Pesti "kollekció"t sajnos kihagytam, de Vácott, a Memento Mori-ban a múlt héten 700-ért rendesen átb&sztak; akkor, a kihaltságbõl feltételezem, egész délelõtt egyedüli/!/ látogatóként, egy buzer&ns néma leventével a hátamban ///hah, minek oda az a f&sz? talán azt hiszik, kiszedném a vitrinbõl az egyik öreglány fejét hamutartónak?///, a pince két /2! nincs több!/ termét abszolváltam nem egészen 10 perc alatt; ezalatt összefutottam két és fél /2,5! Vácott ennyi van/ kriptaszökevénnyel, közel tucat koporsóval, s a belõlük kiguberált kacattal, ami még a Pokolnak sem kellett, mert a jelek szerint az átköltözötteknek nem sikerült átportálniuk;
egyszóval, ismétcsak átb*sztatok; de hát mit várjon az ember ettõl a világtól, ahol még az egyház is módszeresen felszámolja a bérletidõ letelte után a drága pénzért néhány röpke évtizedre megváltott sírhelyeket, eh;)
Elkeserítõ látni azt a tendenciát és tempót, ahogy a magyarországi közszolgálati televíziók tudományos ismeretterjesztõ filmjeinek színvonala csökken. Ez a képzavaros címû film ("Idõutazók" - Vajon ki utazik itt és hová?) bármelyik "tudományos jellegû" kereskedelmi csatornán megállná a helyét, azzal lehetne javítani még az élményen, hogy ötpercenként mosóporreklám is lenne benne. Félre a tréfát: a Magyar Természettudományi Múzeum múmia-kiállítása, mint kiinduló alap, hasonló színvonalú volt. Mindent adjunk meg a borzongásra váró közönségnek, félre a tényekkel, mondjunk minél nagyobb marhaságot! A film csúcspontja (több is volt) az a részlet, amikor a szegény, 26 évesen gyermekágyban elhunyt B.T. (illett volna a filmben, az elhunyt személyiségei jogait tiszteletben tartva - ez kijár még a bûnözõknek is - nem teljes leánykori nevén említeni, hanem legalábbis férjezett nevén: W.J.-né) halála kapcsán eljutottunk oda, hogy egy "szakértõ", a konkrét esettõl teljesen elszakadva arról a feltételezésrõl értekezett, hogy problémás esetben a meg nem született gyermek lelki üdve érdekében a szenteltvizet keresztelési céllal valami csövön át feljuttatták a haldokló anya méhébe... Ehhez nem lehet, nem is kell kommentárt fûzni, ez a „tudományos ismeretterjesztés” mélypontja. Én sem teszem, annak ellenére sem, hogy személyesen is jól ismerem B.T.-t (holtteste feltárását ugyanis magam végeztem, de csövekkel nem találkoztam). Több hasonló, bicskanyitogatóan áltudományos feltételezés van még tényként tálalva a filmben (egyszer még majd szánok idõt a stomatológusok kutatási eredményeinek összevetésére a 18. század közepi váci lakosok mértéktelen krumpli- és kukorica fogyasztási hajlamával...). Sajnos, a témaindító múzeumi kiállítás sem volt mentes ezektõl a tévhitektõl, a felületességtõl, ott is hiányzott a források kritikai értelmezésének igénye. A kiállítással kapcsolatos muzeológiai kritikai megjegyzéseimet egy szaklapban már közreadtam (de hát azt senki nem olvasta: Magyar Múzeumok 2006/2.) A közszolgálati televízió filmjének sikerült a múzeumi kiállítást is alulmúlnia, ez a legnagyobb érdeme.
Ráduly Emil muzeológus, Vác
A baj csak az, hogy a kiállítás hatásvadász, a borzongatásra építõ, amerikai típusú gagyi - legalábbis a történeti része. Váci vagyok és tudom, hogy egy csomó adat, információ téves, az életmódra vonatkozó megállapítások egyszerûen nem igazak. A viseletek rossz színpadi jelmezek, a halottak lábán a kiállításban nincs lábbeli, holott a Fehérek temploma kriptájában senkit nem temettek el csupasz lábbal, ezt biztos forrásból tudom, és még sorolhatnám...
Aki hiteles, a tényeknek megfelelõ kiállítást akar látni a témáról, jöjjön el Vácra és nézze meg a "Memento Mori" címû állandó kiállítást!
A Természettudományi Múzeumban a mai napig volt megtekinthetõ a Rejtélyek, sorsok, MÚMIÁK c. kiállítás - a film is ehhez a tárlathoz kapcsolódik. Én nagyon örülök, hogy még tegnap - vagyis majdnem az utolsó pillanatban - ellátogattam a múzeumba, és személyesen néztem meg, olvastam el sok-sok érdekességet. Aki lemaradt a kiállításról, annak nagyon tudom ajánlani, hogy nézze meg ezt a filmet - remélhetõleg vissza fog adni valamit abból a bûvöletbõl, amit én a múzeumban éreztem!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások