Zenés színpadi műfaj az ókor óta létezik, azonban a musical őse a daljáték, az és az operett. Fiatal műfaj, nagyjából a XIX.- XX. század fordulóján, az amerikai zenés színházi kultúra létrejöttekor vált önállóvá. A Broadway és a musical fogalma mára összefonódott. A musicalt gyakran a modern kor operájának is nevezik. Több mérföldköve is volt fejlődésének: először a Broadwayen bemutatott jazz-operettek, jazz-musicalek sikere emelte az égbe a szerzőket és az azóta sztárnak is nevezhető előadókat. Bár ízig-vérig amerikai műfajról beszélünk, azért meg kell említeni, hogy a Broadwayt (a legendás 42. utca, amiről musical is készült), ahogy Hollywoodot is, a Kelet-Európából bevándorolt, főként zsidó származású producerek tették naggyá. Sok zeneszerző is erről a területről érkezett. A kiváló énekes-színésznő, Julie Andrews kalauzol végig bennünket a musical izgalmas, csillogó, fülbemászó világában a kezdetektől napjainkig. Az első részben a kezdetekről, a műfaj kialakulásáról kapunk ízelítőt.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Az állításod több mint egy kész vicc.
Neked vajmi kevés fogalamad van arról mi a musical. A musical egy EREDETILEG SZÍNHÁZI MÛFAJ. Vagyis hogy kevered ide a filmeket. Emelett musicalek folyamatosan keletkeznek.
És folyamatosan új irányzatok jönnek fel.
Az elsõ komoly musicalnek a Porgy és Besst tekintem, majd az elsõ igazán sikeres jazz musical a West Side Story volt.
Az megint egy baromság, hogy az operettre hivatkoznak, musicalnek semmi köze nincs az operetthez, a kettõ között ég és föld a különbség, az operett sokkal inkább operához áll közel, nem véletlen, hogy az operettesek a saját mûfajukban tevékenyednek. Csak nézzen meg bárki egy olyat, hogy egy operettes elõad egy musical dalt, az kínszenvedés lesz max. Ugyanis a musicalhez le kéne alacsonyodnia, és az nem könnyû, sõt szinte lehetetlen.
De visszatérve a musicalre, amikor a musical tért hódított, akkor musicalfilmek is születtek, ezek vagy önálló musicalek, vagy pedig Broadway sikerdarabok (Hair, Grease, Muzsika hangja).
Arról nem is beszélve, ahogy musicalek születnek, úgy musicalfilmek is születnek, pl. Fame-ot dolgozták fel nem régiben.
Az meg relatív nagyon hogy mi a régi film.
Nekem ez a 60-70-es évek mondjuk. De aki most 10-en éves, annak a 90-es évek is régi.
Szóval jó lenne le lõnéd magad, de legalább- gondolkoznál mielõtt leírsz vmit.
Én azokat a musicaleket szeretem, amiknek rendesen kidolgozott történetük van. Egyébként az elõttem szólóknak szerintem abban mindenképpen igazuk van, hogy a musical ma kicsit hasonlít az operettre: ugyanúgy van primadonna és szubrett, és hasonlóan a csillogásra-villogásra megy ki az egész elõadás, nem pedig a történetre. Na én azt szeretem, ha van sztori, és nem a hangrezegtetés a lényeg, hanem a zene szép kifejezõje és kísérõje annak, amit látunk. Persze ha jó a show, akkor szuper, "de itthon szerintem nem show-t csinálnak, hanem egyéni sztárolást a színpadon."
A helyedben nagyban befognám a pofámat.
Majd ha mindennap kiállsz az Operettszínházban, és a Madáchban és végig játszol egy darabot, akkor megszólalhatsz, addig szerintem jobban teszed ha kussolsz. Magyarországon nem egy világsikerû darabot játszanak, és nem egy ilyen darabnál adtak olyan véleményt a kritikusok, hogy ez bizony kiváló, olyan ember mondta pl. egy darabra hogy ez a legjobb amit vha látott ebbõl a musicalbõl, aki már az adott darabot a Broadway-n is látta. Szóval nem ártana gondolkoznod.
Magyarország kis ország, még is olyan mûvészeink vannak, akik máshol is megállják a helyüket, nem egy musicalénekes kinn kezdte, vagy folytatta a szakmát, csak pl. Kamarás Máté a bécsi Elisabeth-ben szerepelt, amibõl DVD is készült, ugyanebben a daraban játszott Serbán Attila is, illetve korábban Homonnay Zsolt is játszott Németországban.
Az a baj, hogy fogalmad nincs mirõl beszélsz.
Én azokat a musicaleket szeretem, amiknek rendesen kidolgozott történetük van. Egyébként az elõttem szólóknak szerintem abban mindenképpen igazuk van, hogy a musical ma kicsit hasonlít az operettre: ugyanúgy van primadonna és szubrett, és hasonlóan a csillogásra-villogásra megy ki az egész elõadás, nem pedig a történetre. Na én azt szeretem, ha van sztori, és nem a hangrezegtetés a lényeg, hanem a zene szép kifejezõje és kísérõje annak, amit látunk. Persze ha jó a show, akkor szuper, de itthon szerintem nem show-t csinálnak, hanem egyéni sztárolást a színpadon. A show-ban az amerikai musical verhetetlen!!! :)
A rossz musical engem is idegesít,de miért is régi mûfaj a musical? Mondjuk lassan az operettel egy kategória?
Ugyebár a West side Story is musical,a Cabaret,a My fair lady,Chicago ,ezek azért nem hiszem ,hogy idegesítõek.
aki nem szereti a régi filmeket és a filmmûvészetet az a musicalokat sem fogja szerintem.sajnos..nekem bejön de inkább a doksi része mint pl ez is:)) egy kis kalandozás az idõben.)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások