Ez szép. Kösz!

Az idõ múlása a disztingválás szükséglete.
Egy Diderot-i igazi NÕ nem ír sem gyorstalpaló, sem analitikai (pszicho) tanulmányt a nõkrõl.....hanem MÛVELI azt.
Gyorsan "felfogja",hogy tanulmány helyett ráérezni kell a lényegre.
Éles elmével hallgat, figyel és magában értékel majd finoman reagál.
Az egyenjogúság nem kompakt az azonossággal.A balga nõ hiszi, hogy a férfiak pont ugyan olyanok. Mintha épp az "eltérések" miatt lenne érdeklõdés a nemek között.
A stílus maga az ember!!! (még ha van is 2-3 szemesztere abszolválandó)
A film sok-sok ehhez hasonló epizódot vet fel.....a maga módján.
Üdvözlettel....és jó gondolkodást (a filmrõl) MINDENT A FILMRÕL!!!!!!!

Bocs, Kakaduka, de a "A film meghatározó történései nem a vásznon mennek végbe, hanem valahol a két szereplõ és a mindenkori nézõ lelkében." hozzászólásoktól nekem rókáznom kell.
Szerintem ez egy közepesen gyenge, mûvészieskedõ film. Tele hibákkal. Nem arról kellene fennkölten ömlengeni, mit akart mondani a rendezõnõ, hanem inkább összeszedni, mit rontott el, mire nem figyelt a rendezõnõ.
Ezek a tarisznyás bölcsész értelmezések, hozzászólások eszembe juttatják, mikor Kern András egy fiatalkori filmjében, ahol a jeleneteiben bicikli is van, sosem kerekezik, mindig csak tolja a bringát. Õ mondta egy mûsorban, biztos sokan sokféle módon értelmezték, mit jelent ez, mi lehetett a rendezõ szándéka, de a valóság az, hogy Kern András nem tud biciklizni.

-Bocsi, nem akartalak megsérteni!!:((

-Az elõbb rosszul fogalmaztam, és Ribizlit megsértettem!!:((
-Tehát ahogy fogalmaztál:
-Minden Magunkról, vagyis Minden rólad!:))

-Csak ribizlirõl, én csak besegítek!!:))

Hurrá! Új film van születõben. Címe: Minden magunkról
KASSZASIKER!!!

-"Az is lehetett volna a vége, hogy boldogan élnek együtt még huszonöt évig. "
-Míg meg nem halnak!!:))
-Ez igazán szép befejezés lenne!!:))

-"Születik két gyerekük."
-Végül is nem voltak buzik(asszem:DD), ám legyen!:))

-"Speciális biotermesztéssel foglalkoznak, amivel nagy sikerük van a piacon. "
-Az túl kemény meló, de ha jövedelmezõ, akkor már megárte!!:))

-"Martin halálakor a gyerekeik már egyetemisták; "
-Mint minden szülõ, azt szeretné, hogy gyereke minél okosabb legyen, ezért támogatom!!:))

-"Ezután Anne könyvet ír a magányról és lelkisegély szolgálatot vezet."
-Hát nem tudom milyen kereslet lenne rá, de elõtte mindenféleképpen piackutatást javasolnék!!:))

-"A lánya visszautazik Amszterdamba, a gyökereit kutatva, de drogos bandába keveredik, majd pornósztárként csinál karriert."
-Nem túl elõkelõ meló, de ám legyen, ha jól megél belõle!
-Okes!!:))

-"Késõbb IRA-terroristaként tevékenykedik. "
-Hát kell egy kis erõszak is, nem vitatom!!:)))

-"A fia halászhajókapitányként él, de ezt megunva Londonba utazik, ahol brókernek áll és minden este seggrészegre issza magát egy irish pubban."
-Brókerként nagyon nagy nyomásnak van kitéve, ezért nem csoda, hogy egy kocsmába irányítottam!:))
-Nagyon helyes!!:))

-"Ha néha hazalátogatnak, az anyjuk ráksalátás krumpliparféval várja õket. "
-Na ezt nem támogatom, mert ezt undorodom, de egy jó kis marha szeletet csípõbõl támogatnék!!:))

-Tehát akkor ez a befejezés úgy jó ahogy van?

"Egyszerûen továbbállt, csak már emberek közé merészkedett, vissza a civilizált körülmények közé; a hidegbõl, sárból a fénybe..."
Én is erre gondoltam!
Egyébként, persze, egy olyan filmtõl, amelyik (szándékosan!) minimális információkkal dolgozik, nem várom el, nem várhatjuk el az egyértelmû lezárást, befejezést sem!

-Miért, Te mit szerettél volna befejezésnek??:))

SPOILER

Szép amit írsz, de a halál nem a film vége, nem befejezés. A vége, amikor a lány (most már hátizsák nélkül!) megjelenik egy harmadik ország (nem holland, nem angol, ill. ír!) szállodájában (!?)...
Ez mit jelent? Visszatérés a régi szerelem színhelyére? Vagy egyszerûen csak visszatérés - megerõsödve! - a "normális" életbe? Vagy...?

Szerintem pont ez a szerelem. Tényleg, ebben igazatok van, átgondoltam: valóban lehet szerelemnek nevezni azt a vonzalmat, ami kialakult bennük. És pont azért, amit írtál: mert nem megfelelés, hanem "egy mély egymásra-hangolódás. Ahol nem követelmények, elvárások, hanem egyoldalú gesztusok, adni-tudások vannak." Pont az az igazi szeretet, amikor, ami miatt a másiknak jobb és könnyebb lesz az élete amikor nem kell szerepet játszani, hanem képesek egymásnak elvárások és feltételek nélkül adni. Itt nyilvánvaló volt, hogy mindkettejüknek jobb lett a személyisége az együttéléstõl, mindkettejük érdekesebb, érzékenyebb, színesebb, gazdagabb lett a másik hatására, mindketten jót hoztak ki a másikból; kicsit "megszelídítették" egymást. Különösen a nõ változott látványosan, de nyilvánvaló, hogy a férfinak is jólesett a nõ jelenléte, imponált és tetszett neki; mindazzal együtt elfogadta, amilyen. Nem erõltette, hogy változzon, csak igyekezett "felfedezni". De nem csalódott amiatt sem, hogy nem sikerült kifürkésznie az életét, megelégedett annyival, amennyit megtudott róla. És hasonlóan a nõ is érdeklõdött iránta; nyilvánvaló volt, hogy a szimpátia köztük kölcsönös.
Viszont éppen emiatt érthetetlen volt a befejezés. Mert ami jó, az az életet gazdagítja, az jót hoz ki, az kivezet a gödörbõl, nem pedig beleránt abba. Sõt, ez a befejezés nem csupán érthetetlen volt, inkább olcsón szentimentális. Amikor az írónak nem jut eszébe, mivel tudná kereken lezárni a történetét, akkor a halál nagyon könnyû megható befejezés. Az szépen lezárja, lekerekíti a történetet, innen nem kell tovább lépni, végleg vége van.
Csak emiatt ez egy újabb történet lett, ami nem mer egy valódi kapcsolatot mûködés közben bemutatni, annak a buktatóival, feszültségeivel stb. Egy újabb szerelmi történet, ami azért maradhat meg szépnek és ártatlannak és tisztának, mert el sem kezdõdött és máris véget ért - lehet õrizgetni az emlékeket, mint a száraz virágokat. Ahogy mondani szokták: mindig az a legszebb szerelem, ami nem teljesedik be - hát ez is épp ilyen lett. Az emlékezetre kifeszített pillanat, amit a halál tesz idillivé.
Szerintem ez túl egyszerû és fantáziátlan befejezés volt; a rendezõnek nem volt ötlete, így kanyarított egy megható véget, ami egész biztosan nem vezet át a mindannapi torzsalkodás világába, amikor a két ember egymás idegeire megy.

A film maga minimum érdekes lehet, ha ilyen intenzív hozzászólásokat vált ki.
Nekem attól volt jó - mi több szép - a film, hogy elõtte nem olvastam egyetlen ismertetést, véleményt sem.Hagytam magamra hatni. Szerintem szenzációs! Meg kell nézni.....többször is!(én eddig kétszer)
Egyébként szerintem van olyan emberi (netán kétnemû) kapcsolat, ami nem "szerelem" kifejezéssel illethetõ - ez itt is! - ez egy mély egymásra-hangolódás.Ahol nem követelmények, elvárások, hanem egyoldalú gesztusok, adni-tudások vannak.(de ennyi elég is - nekem, magamnak - a többi a moziban látható!!!!!)

Én értem, amit írsz. A nõk, sõt talán a férfiak is, ha hosszú ideig tartó bántalmazás, megalázás érte õket, elveszítik az érdeklõdésüket az anyagi világ felé; igyekszenek visszavonulni valamiféle testetlenségbe, elszellemiesedésbe. Valóban lemondanak a fizikai örömökrõl. Ebbe beletartozhat a hízás is, a hájat páncélként rakják maguk köré, ami megóvja õket a fizikai kihívásoktól, élvezetektõl. De ebben a filmben a fõszereplõ kifejezetten élvezetet talált a fizikai létezésben: élvezettel nyúlkált a moszatba, élvezte a hullámok morajának játékát, élvezte, hogy magas fûben gázol, hogy lefröcsköli a forrás vize, hogy kicsípi az arcát a hideg, hogy belehenteredik egy idegen ágyba, hogy leng a nád stb…mindez neki kifejezetten fizikai örömöt okozott. Nem idegenedett el a fizikai tapasztalatoktól. Pont éppen a fordítottját láttuk: még az egyébként rideg, vad táj sem rémítette, nem riasztotta el, számára nem okozott szorongást. Mindezt egyáltalán nem szorongva élte meg, hanem pozitív kihívásként, amit élvez, és amiben megállja a helyét, ez számára nem szörnyû helyzetet jelentett, hanem jó kis kalandot.
A nõk azonban természetesen a biztonságra törekszenek. Ha valamilyen okból nem érzik magukat biztonságban, akkor még inkább ragaszkodni fognak ehhez. Inkább leszûkítik a saját életterüket, a cselekvési lehetõségeiket, lemondanak a kihívásokról, bármirõl, ami nem egészen biztonságos. Ha valaki szorong (mivel azt írtad, ez a nõ félt) akkor még azt is félelmetes, szorongató kihívásként éli meg, amiben normálisan nincs semmi félelmetes. Kafka Metamorfózisa ezért a szorongásirodalom csúcsa: ez azt mutatja be, milyen az, amikor valaki már a saját családja körében, a saját ágyában, sõt a saját testében sem érzi biztonságban magát; milyen az, amikor úgy érzi, önnön teste is az ellensége. Aki szorong, az "rémeket lát".
Nahát, ennek a filmnek a fõszereplõje egyáltalán nem szorongott, nem félt, nem óvakodott a kihívásoktól, nem kereste a biztonságot. Egyáltalán nem tûnt félõsnek, megalázottnak, nem érezte, hogy alsóbbrendû, nem volt kisebbségi érzése, nem érezte magát megvetettnek, nagyon is öntudatos volt, jó énképpel rendelkezett.
Szerintem egyáltalán nem a szorongás, bánat, depresszió vezette, hanem a kihívás. Õ ezt a helyzetet kalandként élte meg. Csakhogy efféle kalandokról a fiúk fantáziálnak: õk a világcsavargók, magányos felfedezõk, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól, hanem legyõzik a félelmetes, ellenséges természetet, szembenéznek az ismeretlennel, úrrá lesznek a nehézségeken. Harcolnak és gyõznek. Õk azok, akik el akarják dobni a biztonságot, a megszokott, ismerõs nyugalmat, akik keresik a veszélyt. Nem ismerek nõt, aki ilyesmirõl álmodozna.
Az egyetlen társas jelenetben, a kocsmában is férfias kihívást vállal: nem pusztán iszik, hanem versenyszerûen iszik, az a cél hajtja, hogy férfias kihívásnak tegyen eleget, férfias elismerést nyerjen, férfiasan gyõzzön.
Az világos, hogy Martin semmit sem bírt volna kezdeni egy mûkörmös, idiótán vihogó és tûsarkúban tipegõ ösztrogénbombával. Nem is erre gondoltam.
Csupán arra, hogy egy nõ
- biztonságra törekszik;
- ha lehetséges, szívesen segít (mint ahogy a családos hölgy a kukás jelenetben azonnal felajánlott a segítségét, csak elrémisztette az arrogáns és kihívó válasz – ehhez ld. a jelenetet, amikor a férfi elesett a lépcsõn, és esze ágában sem volt felsegíteni).
- A nõi kommunikációs stílussal ellentétben többnyire arrogánsan, pökhendien, agresszíven viselkedik, méghozzá eleve így indít, tehát ez részérõl nem csupán válasz valami bántó, sértõ megjegyzésre; hanem õ az, aki megbántja és megsérti a másikat; Martin ingerült vagy durva viselkedése mindig csupán reakció a nõ kihívására. ("Te félsz, de én nem." stb). Egyáltalán nem mutatja a zavarodottság, félelem, megfélemlítettség, szorongás, depresszió, bánat tüneteit.
- És nem a fizikai élvezetet utasítja el, hanem a kényelmet, a civilizációt, hogy a vad természettel birkózzon, hogy az õsi elemeket gyõzze le. Tehát nem nõiesen menekül, hanem férfiasan nekivág. Nem érzi szorongatónak a kényelmetlenséget, hanem élvezettel habzsolja az õt ért ingereket.

Bevallom, amikor az elsõ hozzászólásodat olvastam, azt mondtam magamban: "nocsak, egy boldog, kiegyensúlyozott, csalódásoktól mentes fiatal nõ" így gondolkodik. A fiatalt azért írtam, mert ha idõsebb lennél, több csalódással a hátad mögött, nem valószínû, hogy így éreznél a film megnézése után. Bár ez nem korfüggõ azt hiszem?? Én a magam részérõl örülök a különbözõ véleményeknek, hisz aki a filmet megszeretné nézni, és netán idekattint, saját maga döntheti el, hogy kinek hisz...és elmegy-e megnézni, vagy nem. (ha egyáltalán befolyásolja bárkinek is a véleménye...). Tehát, mielõtt azt hinnéd, kritizálom a hsz-ed, netán személyes sértésnek veszed, közlöm, nem áll szándékomban. Egy dolog, ami nem tetszett, és miután most, hogy "tollat ragadok" le is írom, az az, hogy a spoilert nem kellett volna kiírnod. Enyhén szólva megtévesztõ annak, aki még nem látta. Meg amúgy is. Ez a film valószínû nem fogja a toplisták elsõ helyeit ostromolni, legalábbis nem a "tucatfilmek" kategóriájában, tehát a "köz" miatt mondom, nem kell spoiler, úgysem lehet ezt a filmet olyan szinten elmondani, hogy esetleg rontana az élvezeti értékén ha tudnak róla esetleg egy-két-több dolgot, viszont ebben az esetben inkább megtévesztõ volt, mint hasznos, hiszen nagyrészt a Te véleményedet olvashatta bárki, a spoiler felirat alatt.

Visszatérve a filmre..

Tutu777-tõl érthetõ leírást kaphattál, vagy kaphatott bárki is.

A magam részérõl ki kell ábrándítsalak. A nõk sem csillámporos anygyalkák, és a férfiak sem civilizálatlan, antiszociális mocskos disznók, mint ahogy felvázoltad, hanem, ahogy Tutu is "mondta" csupán emberek. És bizony egy nõ is kerülhet olyan helyzetbe, amikor akkora csalódás fájdalom éri, hogy egyszerûen nem érdekli a divat, a mûköröm, a napszemüveg márkája, és az sem, ha ezek hiánya miatt esetleg a társadalom nem fogadja el. (Sõt!! Ez esetben ez is talán egy védekezési forma, amikor tudat alatt elcsúfítja magát valaki kívülrõl, hogy ellenszenvet váltson ki a másik emberbõl ezáltal váltva meg a "boldog" magányosság lehetõségét). Szóval minden parfüm, és smink nélkül nekiindul a NAGYVILÁGNAK, mindegy, hová, merre, meddig....!!! Micsoda dõreség!!:)))Biztos, ez pár nõtársamnak az igénytelenség netovábbja, és a legnagyobb tragédia, amibe még belegondolva is borzonganak, de sajna ilyen van....:))))! Akinek hatalmas gubanc van az életében, ezek a pici dolgok nem fontosak.

De ha itt nem is ez történt, akkor is ezek MELLÉKES dolgok. Nem az számít, hogy hányszor zuhanyozott a filmben, vagy hányszor nem. :))) Egyébként lehet, hogy mindennap, csak azt nem tartották fontosnak bemutatni. :)Hja...van ilyen. Ez nem az a mûfaj.
A lányról végtelen magány, félelem, és csalódás sugárzott, amit ez az érett, idõsebb férfi szinte egybõl érzett is. Én legalábbis így gondolom.
És a lánynak, mivel az fizikai szükségleteknek eleget kellett tennie, (itt pl. az evésre gondolok)így elvállalta a munkát az ennivalóért. Ennyi. Így kezdõdik a kapcsolat.

Aztán ahogy telik az idõ a finom gesztusokból, félmosolyokból, szemvillanásokból kezdik egymást megismerni, felfedezni, és lépésrõl-lépésre közelebb kerülnek egymáshoz. A végén pedig szerelem lesz. IGEN ez az volt. Mindketten tulajdonképpen megkapják, amit akarnak. A férfi egy társat, egy segítõ kezet, a lány pedig ételt, szállást. Sõt kedvességet is. Ami végül is odavezet, hogy a szomorú vég után újra tudja kezdeni. Csakis azért, mert a férfivel eltöltött idõ alatt újra visszanyeri a bizalmát az emberekben.

Még lehetne ragozni, de nem biztos, hogy érdemes..!!??

A részemrõl ennyi

"Ami a feminista, helyenként freudista véleményt illeti, a leírtakból talán egy másik filmet kellene csinálni.....az biztosan közönségfilm lenne." - jellemzõ a felfogás gyorsaságára, az elme élességére, hogy amit leírtam, abból pont az ellenkezõjét sikerült leszûrni. De szívesen várnám az érveket, a levezetést, a logikus bizonyítást arra nézvést, hogy amit írtam, az miért feminista vagy freudista. Sajnos tudom, hogy ebben a finom elmejátékban nem lehet részem, mert aki ezt írta, csupán balgán vádaskodott; ebbõl következõen nem tud érvelni, de még csak megérteni sem, hogy mit írtam le. Ha képes volna erre, nem értené pont az ellenkezõjét. A feminizmus amellett áll ki, hogy a nõk ugyanolyan értékûek, mint a férfiak, ugyanazt képesek megcsinálni, mint a férfiak, nincs különbség a nemek között, a nõk is pont olyanok, mint a férfiak. A film épp ezt mutatta be; vagyis, ha a filmnek feminista a hangvétele, és ezt kiemelem, és nem azonosulok vele, akkor nem lehetséges, hogy én legyek a feminista, tisztelt hozzászóló; ezt bármennyire is nehéz felfognia, akkor is így van, csupán egy csöpp agymunka és erõfeszítés kéne hozzá, köszönöm.

Ami a fordítottját illeti: ahhoz már belinkeltem egy dalt, azon kívül létezik néhány hasonló történet, fõképp háborús körülmények között elmesélve.

Hogy Antoniaknak mi volt a pontos motivációja, nem tudom, de egy tény: az elõzõ filmjei is az idegenségérzésrõl és vándorlásról szóltak, legalábbis a címük alapján erre lehet következtetni: Nederlands voor beginners (2007) (TV) és Bijlmer Odyssee (2004) (TV)

***spoiler***

1. Antoniak a következõket mondta a történetrõl: "A minket körülvevõ világban minden az uniformizálódásról és integrálódásról szól, a Semmit magamról két szereplõje azonban ezekkel a trendekkel szemben a magányt választja, mivel ebben találnak megnyugvást, és ezt tartják személyes szabadságuk feltételének. De nem a kapcsolatteremtés iránti igény tesz minket emberré? Milyen lépésekbõl áll két ember közeledése egymáshoz? A Semmit magamról ezeket a kérdéseket és a rájuk adott válaszokat mozgóképes formában mutatja meg."

2. A két idõsebb férfi hozzászóló számára gyorstalpaló a nõkrõl: a nõk legfontosabb motivációja a kapcsolatokra való törekvés. Ezt még a legsúlyosabb személyiségzavarban sem adják fel, mert a nõi agyban a kapcsolatoknak sokkal nagyobb szerepe van, mint a férfiagyban. Egyszerre nem fogja minden kapcsolódását feladni; vagy még ha így is van, visszahúzódik, bezárkózik, depresszióssá és erõtlenné, tehetetlenné, cselekvés- és döntésképtelenné válik, esetleg megõrül vagy öngyilkossággal próbálkozik; de nem lesz belõle csavargó. Aki csavarog, az nem depressziós, nem tehetetlen, nem passzív. Senkit sem ismerek, egyetlen nõt sem, aki hajlandó lenne így élni, mint a filmen szereplõ nõ; viszont ismerek férfit, aki ezt minden gond nélkül bevállalná. Egy férfinak lehet, hogy élvezet az, hogy csakazértis a forrás alá tartja a palackját, és nem zavarja, hogy a hidegben, szélben csuromvizes lesz; de egy nõ számára ez nem a civilizációval való szakítás mámoros örömét jelenti, csak a hülyeséget. Miután kiugrott a kocsiból, nem nõies, hanem férfias agyra vall, hogy a fájdalommal mit sem törõdve még támadóan, fenyegetõen, erõszakosan lépjen fel. Ha belopózik egy üres házba, egy nõ elõször is enni akar, aztán _megfürödni_; a büdös, átizzadt, bepállott, lekoszolódott testével nem fog idegen ágyban hemperegni, mert az nem helyettesíti a fürdést. Ki van csukva, hogy ilyen bûzlõ állapotban incselkedés jusson eszébe. A civilizált étkezés és az otthon, a házban való alvás elutasítása a legnõiesebb vonások megtagadása; egy férfi inkább hajlamos lehet rá, számára ez lehet valamiféle lázadó gesztus; egy nõnek azonban ez nem fejez ki semmit, ez szimpla dinkaság. A nõk ösztönösen civilizáltabbak, közlékenyebbek, hajlékonyabbak a férfiaknál. Mindennek itt a nyomát sem láttam; a fõszereplõ egyáltalán nem viselkedett nõiesen.
Ezt még a ruházata is hangsúlyozta: pl. a szürke csíkos, v-kivágású póló, a férfias bõrdzseki; és hát...a póló alatt sem volt túl nõies, ez persze lehet véletlen is.
Amire nem figyeltek, az a haj: csavargás közben zsírosan, csimbókokban kéne lógnia. És a kéz: aki intenzíven földmunkát végez, annak a bõrredõi, körmei alá olyan mélyen beeszi magát a kosz, hogy egy világvégi tanyán nem is éri meg minden este gondosan és hosszasan kicsutakolni.
És még egy: egy olyan emberre, aki nem tudja a gazt és a veteményt elkülöníteni egymástól, nem lehet rábízni egy gazdaságot. Ezt egy gazda, aki évtizedek óta mûveli a földjét, pontosan tudja. A földmûvelés nem tanulható meg pár hét alatt.
Azon kívül a letelepedés azzal is járna, hogy a faluban azonnal megismerik, tehát lesz egy közösség, ahová valamiképp be kellene tudnia illeszkedni. Mivel azonban meglehetõsen tisztázatlan körülmények közt kerülne oda, senki nem hinné el neki, hogy mi történt valójában; a közösség szemében mindig õ maradna a tettes (még ha a rendõrség fel is mentené, de még az sem biztos). Józan ésszel semmi értelme sincs annak, hogy maradjon.
Egy férfi szemszögébõl viszont semmi értelme sem volna a történetet így lezárni; ez a totális, indokolatlan, logikátlan és értelmetlen önfeladás éppenséggel nem férfias, hanem nõies gesztus.