http://www.imdb.com/title/tt2136741/

szívesen

Lehet, hogy elõkészületek.

A stálista záró sorai: "Televízióra alkalmazta és rendezte FEHÉR GYÖRGY 1983-84.".
De, akkor honnan jött a Port-nak az 1982-es dátum?

pardon: Csiky Gergely

Moliere



Az alatt a tizenöt év alatt – 1658-tól 1673-ig –, amelyre Molière mûködése esik, a francia költészet
kiszáradt forrás: lírikus nincs még versíró sem La Fontaine-en kívül. Ez magyarázza tán – ez a hiány –, hogy soha ennyi egyéni szenvedély nem került francia színdarabba, mint akkor Molière és Racine korában. Racine nagy sorait a máshol szóhoz nem juthatott szerelmi szenvedély röpíti. Molière-ét az égjáró – a jövõ kutató – líra másik ösztökélõje: az igazságkeresés; az igazság minden áron való kimondása.
Molière nemcsak életét írta-fonta bele – tudatosan vagy öntudatlanul – mûveibe, hanem gyors visszhangjuk révén mûvei is visszahatottak életére; ezer szállal fonódtak abba. Magánélet és közmunka – ahogy a mûvész alkotótevékenységét nevezhetjük – itt szervesen egy.
Eredetileg Poquelin-nek hívták; egy Jean Poquelin nevû jómódú kárpitkereskedõ gyermekeként 1622 januárjában született Párizsban, a Saint Honoré utcában, a Pont-Neuf – az Új Híd – közelében.
Hallgatag, befelé élõ, de a szeretet és szépség jeleire annál fogékonyabb fiú volt; tízéves volt, amikor anyja meghalt. Jogot tanult, de filozófiával foglalkozott. A város szívébe menet, naponta kétszer-háromszor át kellett haladnia a kor legelevenebb látványosságán, a széles Új Hídon, amelynek két oldalán utcai komédiások és vásári kikiáltók csõdítették magukhoz rövid jelenetek, vaskos paraszttréfák rögtönzésével a járókelõket. Jog, bölcsészet és népi tréfás szókimondás – ki ne látná meg, honnan került elõ a késõbbi remekmûíró alkotásaihoz a gerendázat?
Színpadíróvá a commedia dell’arte mûfaján nevelkedett, azon a mûfajon, amely a színésznek nem
szöveget ad, hanem csak történetet, s a párbeszédet a szereplõk rögtönzõ ítéletére bízza.[...]

(Illyés Gyula


Az emberi jellemábrázolás mélysége, a bemutatott erkölcsi problémák súlyossága miatt A nõk iskoláját (L’École des femmes, 1662) tekintik annak a darabnak, amellyel Molière a komédiát a tragédia mûvészi színvonalára emelte. A király pénzben is kifejezte elismerését (sõt, két évvel késõbb az uralkodó Molière elsõ fiának a keresztapaságát is elvállalta), de egyre több irigye és ellensége lett, különösen a ki-gúnyoltak körébõl (a kényeskedõk, a márkik stb.).
Mint annyiszor, e darab központjában is a házasság áll. A felszarvazástól rettegõ Arnolf biztosra akart menni, s így kiskorától nevelt leányát szemelte ki feleségnek. Ágnes azonban nem õt, hanem titokban gyámapja régi jó barátjának a fiát, Horace-t szerette. A mit sem sejtõ ifjú elragadtatottan számol be vetélytársának a lánnyal való együttlét örömeirõl. Különbözõ bonyodalmak és vígjátéki fordulatok (légyottok, kõdobálás, levél, elveszett lányát keresõ apa, felismerések) után végül Ágnes maga dönthet a sorsáról...

Forrás: Kaposvári Csiki Gergely Színház

Zseniális tévéjáték, érdemes megnézni.