Az elõzõ idézeteket megpróbálom a saját szavaimmal is összefoglalni és értelmezni, hátha úgy könnyebb lesz.
Tehát - az emberek általában úgy gondolkodnak, hogy ha nagyon keményen megfeszülnek, sokat szenvednek, akkor a sok szenvedésnek jutalma lesz; valaki észreveszi és megjutalmazza a gyötrõdéseiket. Pl. drága autóhoz, luxus nyaraláshoz etc jutnak vele. Miközben szenvednek, az lebeg elõttük, hogy a szenvedésnek egyszer vége lesz és várja õket a súlytalan lebegés, ahol megszûnik minden gond, kisimul minden ránc és nincs többé megoldandó feladat, nincs többé kihívás - mert minden kihívás csak gyötrelem.

Ezzel szemben van egy másik gondolatmenet, ami azt mondja - a szenvedés arra kell, hogy megtanuld legyõzni. Ne azt várd, hogy a körülményeidben áll be változás és a külvilág lesz sima és feszültségmentes. Vagy ne arra várj, hogy majd valaki megsajnál a rettentõ szenvedéseid miatt és véget vet nekik.

Hanem próbáld kitalálni, hogy abban a helyzetben, ami gyötrelmet okoz, hogyan tudod magad jól érezni, és a problémák közepette is megtalálni az örömöt. Mert amíg csak passzívan várod, hogy egyszer minden gondod elszáll, mint a buborék, akkor elõbb ér véget az életed, mintsem megtanultál volna örülni neki.
Tehát ne a külvilág változására várj, hanem változtasd meg a hozzáállásodat a külvilághoz; addig próbálkozz, amíg meg nem tanulod élvezni azt, ami van (és nem várni az ideális jövõre). Mert a problémák és a kihívások ebben az életben sosem szûnnek meg, és ez nem is baj. Tulajdonképpen pont ezeknek a segítségével lehet rátalálni a boldogságra, mert abban mindig van valami aktivitás, lendület; a boldogság nem a feszültségmentes nirvána.

Ennek a gondolatmenetnek az illusztrálására tökéletes az öregkor ábrázolása, hiszen az öregség olyan teher, amit egészen biztosan nem lehet levetni, ez egy olyan "csapda", amibõl nincs kiút; az öregedéstõl nem lehet megszabadulni. Tehát - valaki vagy megtanulja a problémái közepette is élvezni az életet, vagy sosem szûnik meg gyötrelemnek felfogni a valóságot.

A szövegek értelme - az élet élvezetes. De nem egyszerû erre rájönni és megtanulni jól élni vele.
Ha számodra ez értelmetlen vagy ijesztõ, akkor ajánlom a következõ idézeteket:

Lõn pedig, mikor az úton menének, hogy õ beméne egy faluba; egy Mártha nevû asszony pedig befogadá õt házába.
És ennek vala egy Mária nevezetû testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az õ beszédét.
Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; elõállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik õ tõle.

Jõjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tõlem, hogy én szelid és alázatos szívû vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörûséges, és az én terhem könnyû.

Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erõsen megtartjuk.
E mondás szerint: Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.
Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által?
Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában?
Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az õ nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?
Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.
Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az õ nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levõnek ne láttassék.
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.
Mert mi, hívõk, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.
Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden õ cselekedeteitõl.
És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek elõször hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt:
Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idõ multán, a mint elõbb mondva volt. Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
Mert ha õket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.
Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.
Mert a ki bement az õ nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitõl, a miképen Isten is a magáéitól,
Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.

Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.
Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

Ne térjetek el a hiábavalóságok után, a melyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert hiábavalóságok azok.
Sõt megvetették az õ rendeléseit és szövetségét, a melyet atyáikkal kötött, és az õ bizonyságtételeit, a melyekkel megintette õket, és hiábavalóságot követvén, magok is hiábavalókká lettek, és a körültök való pogányok után indultak, a kik felõl pedig azt parancsolta nékik az Úr, hogy azokat ne utánozzák.
miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot?
Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra
Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.
Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyûjt, megõregbíti azt.
A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
Azért gyûlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
Holott minden napja bánat, és búsulás az õ foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az õ elméje. Ez is hiábavalóság!
És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az õ felebarátja iránt való irígységbõl rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!
A ki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és a ki szereti a sokaságot nem telik be jövedelemmel. Ez is hiábavalóság.
Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!
Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek abban?
Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!
Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az õ hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik õ utána a nap alatt?
Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.
Vesd el a haragot a te szívedbõl, és vesd el a gonoszt a te testedbõl; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak,
Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít;
Hiábavalóságok ezek, nevetségre való mûvek
Még mikor meg voltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, a mely nem szabadított meg.
a népek tûznek építenek, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak

"Ha újraélhetném az életem, akkor a következõ alkalommal megpróbálnék sokkal több hibát elkövetni. Nem lennék annyira tökéletes. Többet lazítanék. Könnyebben venném a dolgokat. Több butaságot követnék el ezen az utazáson. Tulajdonképpen csak kevés olyan dolog van, amit tényleg komolyan vennék. Õrültebb lennék és kevésbé higiénikus.
Többet kockáztatnék és többet utaznék. Több hegyet másznék meg és több folyóban úsznék. Több olyan helyre utaznék, ahol még nem jártam. Több fagylaltot ennék és kevesebb babot.
Több igazi problémám lenne és kevesebb képzeletbeli!
Tudja, én egyike voltam azoknak, akik egészséges, kímélõ életmódot folytatnak, és óráról órára, percrõl percre józan életet élnek. Igen... voltak gyönyörû, különleges pillanataim, és ha újra élhetnék, akkor több ilyen percet szeretnék, és minden egyes pillanatot jobban átélnék.
Egyike voltam azoknak, akik sehová sem utaznak hõmérõ, ágymelegítõ palack, szájvíz, esõkabát és ejtõernyõ nélkül.
Ha még egyszer mindent végigcsinálhatnék, akkor tavasszal korábban kezdenék mezítláb járni és õsszel sokkal tovább maradnék a szabadban. Többször ülnék fel a körhintára, több naplementét néznék meg, több kisgyerekkel játszanék, ha még egyszer élhetnék.
De nem élhetek még egyszer."
(Andrew Matthews: Élj vidáman!)


http://www.origo.hu/egeszseg/20120711-az-ot-leggyakoribb-megbanas-haldokloktol.html

http://neszeszer.blog.hu/2012/08/03/reggeli_nesze_459

http://www.dailymail.co.uk/news/article-2194930/HITLER-Jewish-groups-India-urge-owners-clothing-store-change-shops-name.html

Szerintem ez fantasztikusan jó film lehet, már alig várom, hogy lássam.
A trailere alapján úgy tûnik, arról szól, hogy nincs feltétele annak, hogy az életet élvezzük; mindig lehet valami újat kezdeni, valami fontosat megtanulni, az életet mindig nagyszerûnek lehet tartani - csak hagyni kell, hogy a kalandok megtaláljanak :)
Vagyis persze mégiscsak van egy feltétel - elõször le kell mondani a kényelemrõl és megszokottságról. Ha sikerül a holtpontról kibillenni, a dolgok beindulnak és ránk talál az életöröm. Nem számít, ki hány éves, amíg élünk, soha nem lehet túl késõ.
Gondolom, kicsit a Bakancslista tanulságához hasonlít, bár még azt sem láttam, sajnos. Persze sosincs túl késõ megnézni :)

jó tudni, hogy már bemutatták xD én azt hittem május közepétõl lesz :D olvastam róla pár cikket, felkeltette az érdeklõdésem, nem lehet olyan rossz film..