Nekem ez a film a csúcs. Megelõzi A tizedes és a többieket és A tanút is. Ez a három kedvenc. Õze Lajost a legjobb magyar színésznek tartom, de ebben a filmben mindenki kiemelkedõen alakít. Márkus László vagy Dégi István is külön kiemelendõ, Latinovitsról nem is beszélve.

Látszólag ártatlan dolgokról vitatkoznak, mint hogy hogyan készül a jó szegy, de látszik, hogy ezen is össze tud különbözni két ember, mi lenne ha még nagyobb kérdésekrõl lenne szó. (Hogyan is lesz a háború ugye, van is egy ilyen rész a filmben...) Aztán miután Gyuricza felveti a kérdést mindenki egész éjjel azon gondolkozik és elkönyvelik végülis, hogy õk Tomóceuszok lennének. Másnap persze mindannyian azt sem merik bevallani egymásnak, hogy foglalkoztak a kérdéssel.


Aztán, amikor eljön az "ítéletnap" és tényleg választani kell, akkor véleményem szerint mégis õk közelebb lesznek Gyugyuhoz. Viszont nem lehet egyértelmûen ezt kijelenteni és azt sem, hogy akkor Gyuricza Tomóceusz. Õk nem képesek bemocskolni a kezüket és bûnt elkövetni, tiszta a lelkiismeretük, tehát inkább Gyugyuk, viszont ellenszegülnek, tehát ilyen szemszögbõl mégsem Gyugyuként viselkednek. Gyuriczának fontos, hogy éljen a gyermekek miatt, emiatt vállalja saját keze bemocskolását tehát Tomóceusz lesz?? Ez is eléggé kérdõjeles, mivel parancsra cselekszik, nem száll szembe, tehát akkor mégis Gyugyu? A konklúzió inkább annyi lehet, hogy nincs egyértelmûen jó, nincs egyértelmûen rossz. Mindenkiben benne él ez a kettõsség, a Gyugyu, illetve a Tomóceusszá válás hajlama. Kérdés, hogy melyik kerekedik felül egy adott pillanatban.

"Ha igazán próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, adjunk neki hatalmat." Lincoln

Én is sokat tûnõdtem a filmen.(regényen) A dialógusok a filmben szinte megegyeznek a könyvvel.

Szerintem: Nem igazán az a lényeg,(tomóceusz kaka... - gyugyu), hanem, hogy ki, hogyan viszonyul az adott helyzethez.
Itt van igazán a kérdés!
Barátaimnak feltettem a kérdést: Ki melyik figurát választaná a szereplõk közül,illetve melyiknek gondolja magát leginkább. Ez nem ugyanaz.
Nyilván, aki Gyuricát vállalja az túlértékeli magát ...
A két szélsõség között vagyunk. Csak egy barátom válaszolt a kérdésre: Õ a kocsmárost (Bács Ferenc) választotta.
Én (a könyvkereskedõ, sznob) Márkus Lászlót.
Ti kit választanátok? Mindegyik szereplõ elfogadható, becsületes ember. Ez az érdekes benne, hogy nem vagyunk Gyuricák és mégis a mindennapokban tudunk egymás mellett élni.

Gyurica egy ideál, akibõl sok lehetne! Lenne.

A kocsmai beszélgetés viszi egyértelmûen a prímet de a film többi része is igen feszült, fõleg a vége. A feszült légkör és a remek színészi játék csak még erõteljesebben beszippantja a nézõt. Egyik legjobb magyar film az egyik legjobb magyar rendezõtõl.


9/10

Az elõzõ írásom óta egy hét sem telt, és máris elõvettem a filmet, hogy megmutassam egy barátomnak. A kocsmai beszélgetés zseniális. Amikor megszakad a beszélgetés (légiriadó, vagy ha jönnek a nyilasok) legszívesebben beletekertem volna, hogy újra élvezzem Õze Lajos és Márkus László veszekedését. A film többi része annyira nem jön be. Az otthoni jelenetek meg közel sem voltak olyan erõsek. A fiatal nyilas (Nagy Gábor) túl jóképû és túl fiatal volt ehhez a szerephez. (rajta éreztem a színészkedést) Latinovits meg túl maffiózó.

Ugyanezt érzem. Most néztem meg (youtube-on fent van), és kissé csalódott vagyok. Lehet, hogy idõvel többre fogom értékelni, de az már nem a filmnek szól, hanem az érdekes téma továbbgondolása. A végét máshogy oldottam volna meg. Persze voltak benne nagyon jó részek. Õze Lajos bejött. Latinovitsot viszont inkább maffiózónak néztem, mint nyilasnak. Mai szemmel épphogy elviselhetõ lassúságú a film. Nem tekertem bele, és végignéztem, de most egy ideig nem fogom elõvenni. Pár hét múlva visszatérek rá, hátha addigra megérik bennem a film.

Jó de mi ez az amerikai film? ezt nem írtad le...

Fábri filmjeivel nem nagyon járhat rosszul az ember, sõt csak TANULHAT. A Körhinta, a Dúvad, a Húsz óra, az Utószezon, a Hannibál tanár úr, az Isten hozta õrnagy úr, Az ötödik pecsét és a Plusz-mínusz egy nap a legjobb filmjei!!
Az persze egy nagy (és megválaszolhatatlan) kérdés, hogy mi lenne, ha Fábri ma is élne és alkotna?
Ha ma is élne, valószínûleg nem jutna õ sem filmezési lehetõséghez, így csinálna valami baromságot a tévénél (nem valószínû), vagy egyszerûen elhallgatna (valószínû), mint Sára és még oly sokan. Vagy menne a színházba ( Nem tudni).
De talán tényleg jobb, hogy nem érte meg ezt a gyalázatot, ami mára kialakult.
A "dekandens" diktatúrákat leszámítva (mint a késõ Kádár-kor) önkritika nem létezett. Vagy kifejezetten propaganda filmek készültek? vagy "politikailag korrekt"? (mennyire más így a szó értelme) filmek! Amiben igazából semmi meglepõ nincs, mert önkritikája eleve kevés embernek van, pláne aki Hatalomhoz jut, és pont onnan ismerszik a diktatúra, hogy az élet minden területére bemászik, még a Kultúrába is.
Ahhoz, hogy valami tiltólistán legyen,még diktatúra sem kell.
A Japán filmgyártásról, az jött le, hogy az volt a legkeményebb a fasiszta diktatúrák közül. 1939-tõl fogva törvénybe volt foglalva, hogy a hõsöket milyen elvek, értékek mentén kell bemutatni.
1945 után Japán amerikai megszállás alatt volt, viszont a Nagy Amcsik a demokráciát erõltették volna. Viszont a Fene Nagy demokráciában nem készülhettek jó sokáig szamurájfilmek, mivel ezeket nacionalista megnyilvánulásoknak tartották. És nem mellesleg nyílt amerikai cenzúra létezett.

Márai Sándor valahol ezt írja a nagy történelmi változásokról:
rendszerek jönnek, rendszerek mennek, csak egy valami nem változik (a lényeg!), az emberi Természet.
Jancsó viszont (most!:) nem jutott volna eszembe, ha csak úgy nem, hogy mennyire hiányzik a kortárs magyar mûvészetbõl, értelmiségbõl egy Fábri, egy Sánta!

Latinovits rettenetesen jó, Eredeti Zsáner férfi!! az Isten hozta Õrnagy úrban is zseniális, egy diktátort játszik.

kedves port.hu!
Nagy Gábor miért maradt ki a szereposztásból?
Köszi, ha pótoljátok!
Üdv!

Nagyszerû adaptáció, és önmagában is remekmû.

Az ötödik pecsét feltörése az apokalipszis talán legtalányosabb része, az Úrhoz bosszúért kiáltó mártír lelkek üzenete. El Greco egyik utolsó képe: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:El_Greco,_The_Vision_of_Saint_John_(1608-1614).jpg - sem teszi világosabbá.

Lehetséges magyarázatot ad nekünk a mû. A háború apokalipszisa az embereket örvényként szippantja be, és kocsmai filozófusból igazi hõssé kell válniuk vagy elbuknak. De mégsem az erkölcsös halál jelenti a valódi felmagasztosulást, hanem a látszólag elbukó, ám kábultan, zavarodottan továbbtántorgó Gyuricza az igazi hõs. Ez a gyõzelem keserves és nehéz, de talán vállalható. A madáchi lényeg a küzdés maga, egy új dimenzióban. Bármi áron kitartani az emberekért (a gyerekekért) feláldozni a lelket.

Legendás színészek, felejthetetlen alakításaival.

Örökérvényû alkotás. 10/10

Kedves Seszka!

„Gyuricza feltett kérdése nem, hogy hamis, hanem igenis valós kérdés. Senki sem állítja, hogy a nagy despotákat nem kötik a szabályok, ha figyelsz, a filmre Gyuricza pont azt mondja Tomoceusz meg van gyõzõdve róla, hogy a kor erkölcsének megfelelõen cselekszik és úgy is cselekszik. Hogy lásd, mennyire van ilyen a valós életben és nem hamis a kérdés feltevése aprópénzre váltom neked a gondolatot, azaz megmutatom néhány a valós életben lévõ személy etikai hovatartozását, azaz Tomo-e vagy Gyugyu. Hitler, mint tomoceusz teljesen meg volt gyõzõdve tettei helyességérõl.”
Hitlernek volt egy meggyõzõdése, hogy a zsidók a világ bajainak okozói. Ezért el akarta õket távolítani a német élettérbõl. Kezdetben kivándorlás majd deportálás végül a kiirtásuk útján. A zsidók kiirtása szerinted a kor erkölcsének megfelelõ volt? A német nép elõl is eltitkolta amennyire lehetett, mert pontosan tudta, hogy egy ilyen tett még egy diktatúrában átmosott agyú népnek sem felvállalható. Ergo nem lehet a kor erkölcsének megfelelõ. Mint despota meg volt gyõzõdve tettei helyességérõl, de azt pontosan tudta, hogy a népirtás nem erkölcsös. Én erre céloztam elõzõ hozzászólásomban, mikor azt írtam, hogy a Tomoceuszok nem létezhetnek önálló morális entitásként. Tehát vagy a példád helytelen vagy az egész okfejtésed.
Hogy tudtak-e a zsidók arról, hogy mindannyiukat meg akarják ölni? Igazad van, nem tudták. Mit láttak maguk körül? Gettósították õket és teljesen jogfosztott emberekként éltek, bármikor megölhették, megölték õket következmények nélkül. Amikor egyikõjüket megölték mit gondolhatott a másik? Hogy õ még él, és ha nem adja fel, talán túlélheti ezt az egészet. Erre céloztam elõzõ írásomban amikor arról a kis reményrõl beszéltem ami megakadályozta õket abban, hogy a biztos halált választva nekimenjenek az õröknek. És ami miatt azt írtam, hogy én sem mennék nekik. Ettõl még nem Gyugyuk, a túlélési ösztön munkál bennük és felülír mindent.
A lágerekben élõk, akik nap mint nap hordozták ki társaik holttesteit a kamrákból, vagy a hamuesõben álltak, hogy állíthatod, hogy õk nem tudtak arról, hogy meg fognak halni. De ott is ott volt egy szikrányi remény.
Attól pedig nem lennék Tomoceusz, ha a már félholtravert, kivégzésre váró partizánnak az életem megmentéséért adnék egy pofont. Éppenhogy gyugyu szituációban vagyok akkor is, ha nem vetted volna észre. Vagy szerinted Gyuricza úr is Tomoceuszként járt el, mikor a pofont adta.
Tanultam én is pszichológiát, a Milgram kísérletnek sajnos semmi köze ahhoz, amit bizonyítani akartál vele. „Az emberek 65% tudta csak megadni a halálos áramütéseket.” Csak? Épp ez volt a lényeg. Hogy az emberek ilyen magas arányban, 65%-ban halálos áramütést képesek adni parancsra egy számukra ismeretlen embernek. Azért nincs semmi köze a példádnak a filmbeli pofonhoz, mert a filmbeli pofonnal az életedet mented, a Milgram kísérletben a parancs nem teljesítésének nincs semmilyen retorziója.(Ha jól emlékszem.)
„A diktatórikus rezsimeknek tök mindegy, hogy te meggyûlölöd-e magadat vagy nem!” Akkor nézd meg légyszives a filmet 1:23:30-nál, mikor Latinovics kifejti, hogy meg kell utáltatniuk magukat önmagukkal. Enélkül nem ér semmit a verés és a félelem. És igenis ez volt a cél és erre irányult volna a kérdésem, amire sajnos az írásodban nem kaptam választ, de magamnak megválaszoltam. Azért kell meggyûlöltetni magukat önmagukkal, hogy még azt se tudják elmondani magukról, hogy morálisan az elnyomóik felett állnak.

SPOILER

szerintem a szereplõk megadják a választ a kérdésre, ugyanis szeretnék magukról azt gondolni, hogy Gyugyuk lennének, de ha felteszik maguknak a kérdést, hogy lennének-e Gyugyuk akkor csalódniuk kell saját magukban, mert úgy érzik nem képesek rá, aztán a végsõ jelenetben a kérdés megfordul és azt kell eldönteniük hajlandóak-e és tudnak-e Tomóceusz Katatikik lenni és a nehéz és sok fejtörést okozó kérdés hirtelen egészen egyszerû lesz

Félelmetesen jó film. Miután megnéztem, kicsit csalódott voltam, ûrt éreztem, mert elõtte nagyon sok pozitív véleményt olvastam róla, túl magasra tettem a mércét. Úgyhogy vártam egy kicsit az értékelésével. Pár hét alatt letisztult bennem, hogy micsoda remekmûvel is van dolgom. A zárt terek folyamatosan a bezártság érzését keltik, sosincs világos, csak sötét vagy félhomály, a buta egyetemista kínzó és a hidegvérû Latinovits.
SPOILER!!! Nagyon sokat gondolkodtam, hogy melyik lennék vajon: Gyugyu vagy Tomóceusz Katatiki. Elõször azt mondtam, hogy Tomóceusz. Aztán most már inkább azt gondolom, hogy erre nincs jó válasz. Az egyetlen jó válasz, amit a fõszereplõ is csinált. Bomlasztani a rosszat minden lehetséges módon, ilyen idõkben csak ez adhat az ember életének értelmet.
Aki teheti, nézze meg, gondolkozzon el rajta.

Igen, ez így van, de a filmnek ez az egyetlen hibája. Egy átlagembernek fogalma sem volt arról 1944-ben, hogy mi lesz a sorsuk az elhurcolt zsidóknak....legalábbis ezt akarom hinni. De egyébként szinte minden családban voltak II. világháborús áldozatok. Vagy a fronton estek el, mint az egyik nagyapám, vagy civilként bombatámadásban haltak meg, vagy a bevonuló szovjet csapatok túlkapásainak lettek áldozatai, beleértve a málenkij robotra hurcolást is. Szerintem a legnagyobb áldozatok a katonák, akik behívót kaptak, hogy távol a hazájuktól egyszerû orosz kisembereket öljenek, olyanokat akik a sztálini rendszer alatt szenvedtek már eleget, és akkor mint besorozott katonák a hazájukat védték. Azután persze, amikor már az oroszok hatoltak idegen területre, sokan közülük kivetkõztek emberi mivoltukból, mert a háború sok katonát aljassá tesz. Az egészbõl azt akarom kihozni, hogy az a legrosszabb, amikor valakibõl úgy lesz áldozat, hogy elõtte parancsra embereket kellett ölnie. Azzal a tudattal hal meg, hogy más emberek vére tapad a kezéhez. Ez a háború semmit sem oldott meg, rengeteg ember meghalt (sokan közülük fiatalon, nõk és gyerekek is)a semmiért, teljesen értelmetlenül. Fiatal emberek, akik nem tudtak egy teljes életet végig élni....

kedvenc film, de
nem fõztek szappant a zsidókból, ez egy tévhit, amit az ellenségek már az I. világháborúban is terjesztettek, akárcsak a lámpaernyõ a zsidók bõrébõl, emlékszem itt a youtubon néztem egy videót, amit azóta töröltek és azóta keresek, hogy letölthessem, egy budapesti, magyar állampolgárságú, vélhetõleg zsidó származású férfi a 90-es évek elején egy külföldi stábnak, mely a hazai szélsõjobboldali elemekrõl készít híradást, elõvesz a saját otthoni szekrényébõl egy szappant, mutogatja a RIF betûket rajta ( Reines Jüdisches Fett - mondja) és angolul azt mondja: "ez valódi zsidózsírból készült".

pedig „Reichsstelle für Industrielle Fettversorgung”, Birodalmi Iparizsírellátó Központ volt az igazi jelentése

Még annyi, hogy meg kell követnem az általam sokat kritizált filmnézõ közönséget, hiszen a film itt jelenleg 10/9,6 és nem is kevesen szavaztak. Az érték mégsem sikkad el...

Nekem ez a csupa nagybetûs FILM, abszolút 10/10. Micsoda filozófikus sztori, micsoda szinészekkel! Amikor még tudtak a magyarok nagy filmeket csinálni. Tudom az összehasonlítás nem egészen méltányos, de ha emellé teszem mondjuk a céltalan, humortalan trágársággal teli "Üvegtigris" vagy a "Csak szexre kellesz" féle, filmnek aligha nevezhetõ trutymókat (merthogy utóbbi idõkben ezekre mennek az állami támogatások...) akkor ordít a különbség.

Ajánlottam már ezt a filmet sok ismerõsömnek. Meglepõdtem, amikor néhányuktól azt hallottam, hogy nem nézték meg az ajánlásom ellenére. Elgondolkoztam, hogy kik lehetnek azok, akik menekülnek ettõl a filmtõl. Akik a világon mindent nagyon leegyszerûsítve fehérnek és feketének látnak, és ha arra a kérdésre, hogy hisznek-e Istenben, bizonytalanul hümmögve végül azt a választ adják, hogy õk saját magukban hisznek...na nekik ezt a filmet nem érdemes ajánlani, mert úgysem nézik meg.

Elkészült a film amerikai változata Sánta Ferenc örököseinek engedélyével. Kicsit átírták szokás szerint az amik, mert a kasszasikerhez elengedhetetlen a happy end.
SPOILER

Egészen addig, amíg a kikötözött partizánhoz viszik a 3 fõszereplõt, nincs változtatás. Utána viszont a partizán lerántja a mennyezetrõl a fûtéscsövet és lekaratélyozza a nyilasokat. Aztán a négy újdonsült barát elmegy felrobbantani a Gömbös szobrot, meg egy nyilasházat. Megmentik az egész gettót és boldogan élnek, míg Péter Gábor el nem viteti õket, Tomoceusz Katatiki számára elkövetett kémkedés miatt.
Az áruló fényképészre már korábban ráesett egy egész háztömb, miután a partizán egy páncélököllel kettévágta.