A Magyar Mozitv játsza.

Az m3-on hol fent van, hol nem.

Zseniális mind a film, mind pedig az alapjául szolgáló könyv. '75-ben alig 8 éves, a tudományra nyitott, zárkózott kisfiú voltam. Bátran mondhatom, jelentős mértékben játszott közre a film is, hogy azzá váljak felnőttként, aki ma vagyok. Nagy ajándék volna, ha ismét játszaná a televízió a sok szemét közt.

Szeretem olvasgatni a sok évvel korábban írt kommenteket.
Akkor egy anekdota ehhez a zsniális 10/10-es sorozathoz.
Amikor 75-ben ment a tévben a sorozat, a Pink Floyd a nagy átlag számára ismeretlen volt, hiszen Komjáthy Gyuri bácsi az ilyen műfajt nem adta le az egyébként is ritka könnyűzenei műsoaiban...
És elkezdett terjedni, hogy a "Feladat zenéje!" és sokan kezdtek kutakodni, akinek voltkülföldi kapcsolata, lemezekért kuncsorogni.
Szóval minősíti a mű értékét, hogy a Pink Floyd zeniális 75-ös albumát a "Feladat zenéje" szerint azonosították...

Sajnos nem tudom megnézni, a youtube-ról meg úgy rémlik, leszedték. :(

És ami meglepõ, a link még most is él...

Szerintem is fantasztikus (mi más is lehet) film. Nehéz lenne mindazt a rendkívül tömény és sokszorosan rétegzett mondanivalót átadni, amit Zsoldos Péter kis könyvébe légkalapáccsal beletömörített. Ez egyszerre eposz, a körülmények okán egymásba fonódó sorsdrámák lánca, pszichológiatudomány, futurizmus és ki tudja még mi. Kedvenc történetem.
A filmes adaptáció is az, ez egy komoly sci-fi, tartalmas, elgondolkodtató, mély. Itt nem jön a vérszomjas szörny, itt a jelenben is lehetséges valóság kopogtat: olyan ellentmondásokba, dilemmákba sodródni, amelyekbõl csak elfogadhatatlan "megoldás" származhat: ehhez pedig elég egy sem erkölcsileg, sem logikailag kellõen át nem gondolt terv, gondolat, tett stb.
A film vágása itt-ott nem sikerült sztem túl jól, talán kicsit hosszabb is lett a kelleténél - nem a ma szokásos pörgetést hiányolom, de néhol üresben járunk.
Viszont kifejezetten sikerült rész, amikor Mat, Sid és Umu egy térbe kerülve szembesülnek a Feladat logikájából eredõ tragikus feloldhatatlansággal. A könyvben nem kerül sor részletes dialógusra, érvekre, de itt jó adag szarkazmussal és az übermensch "méltatásával" egy komoly polémia alakul ki.
Ez a rész, a tragédia eddig általam olvasott legerõsebb definíciója. "....de az; mirajtunk már nem segít" - így 'Sid'. Félelmetes és hátborzongató.
Úgy érzem a szerzõ elítéli a technokráciát, de hogy ne legyen ennyire tiszta a kép, egyúttal fel is magasztalja: megmutatja hogy is fest alulnézetbõl az "emberi értelem" diadalmenete. Úgy érzem magam egy kicsit, mint Mikszáth olvasásakor: nem foglal állást, mert nem is hivatott rá: õ "csak" mesélõ. A technokrata szerepére nem lehetett volna Tolnaynál alkalmasabb embert találni: hûvös, kimért, megfontolt: embertelenül racionális és értelmes.
Másik kedvencem Sid alakítója. Na azt nem sikerült kiderítenem, hogy õ ki lehet. Szigeti András talán? Kissé csapongva, a wikin olvastam Verebestõl Sz.A. nekrológját:

„ Harminc évvel ezelõtt ismertem meg, karizmatikus egyénisége, az örök ellen-szegüléstõl izzó mondatai az elsõ találkozásunkkor lenyûgöztek, a már fiatalon is kérlelhetetlenül konok kirívó karizmája engem, az akkor még éretlent megejtett, és huszonöt évig is eszemben tartottam, szívemben õriztem akkori találkozásaink emlékét. 1993-ban boldog voltam, hogy itt találtam õt a nyíregyházi színházban. Igaz, egy csöndesebb, fáradtabb, elhasználtabb ember fogadott, de a rengeteg munka során és sok-sok fontos beszélgetésben, mégis mindig, mindenkor, újra és újra kigyúlt. Erõs jelenlétû ember volt, tehát törvényszerûen küzdelmes volt a vele való együttmûködés, de éppen ezért csodás is egyben. Állítom, korosztályának legnagyobb tehetségû, legszuggesztívebb színésze volt, mindössze az élethez, a neki kiszabott idõben való létezéshez volt teljesen tehetségtelen. Soha egyetlenegyet nem lépett azért, hogy elismertebb, sikeresebb, jobban keresõ legyen. Soha nem hazudott, ha állásfoglalásra kényszerítették. Soha nem hagyta szó nélkül, ha megsértették méltóságában, ha igazságtalanság érte õt vagy mást!… Soha nem volt szolgalelkû, elvtelen. Soha nem törte le senki kedvét, soha nem minõsített senkit félvállról. Komoly ember volt, olyan, akinek anélkül járt a tisztelet és szeretet, hogy azt õ bárkitõl is – egyébként joggal – elvárta volna. Egyszerû, kis igényû, puritán életet élt. Nagy fájdalmairól tapintatosan hallgatott, a neki jutó apró örömeit pedig megosztotta velünk, legyen az egy jó falat, egy finom pohár ital, vagy egy félnapnyi boldogságot remélõ tervezgetés. Soha senkit nem zavart, nem zaklatott föl, de soha senkitõl nem is hagyta megzavartatni magát. Rigolyás volt és bájos, morózus és ironikus, keserû és jópofa, bölcs és játékos. Tapasztalt, sokat megélt férfi volt, akinek a szíve mégis mindig legyõzte az eszét. És soha senkinek nem ártott, csak saját magának. Zárkózottsága, szemérme, elkülönülése ellenére rajongva szerette mindenki, pályatársai és a közönség egyaránt. Egyetlen látványos vagy hivalkodó megnyilvánulását sem csíptem el – sõt! – amibõl kiviláglott volna, hogy a legjobb lelkû valaki volt, akivel harminc év alatt találkoztam a színházi világban."

Mintha egy és ugyanaz az ember volna ez a színész és a filmbeli karakter. Akit(akiket) persze nagyon jól meg kellett rendezni, ha már a vágás mellett operatõrileg sem lett 100%-os a darab...sajnálatos, hogy nem lett jó a képi világ, állványról, keveset mutatva, játék nélkül rögzítették a történéseket. Mintha dokumentumfilmet látnánk. Még sekélyebb vizekre evezve: a színek viszont határozottan szépek, melegek és harmonikusak, valami plaszticitást adnak.
Szeretem a film zenéjét is. Korábban nem voltam Pink Floyd rajongó, de azóta mindent meghallgattam tõlünk: érdemes.
A felsorolt számaikon kívül a Have a Cigar -ból is szerepelnek részek, viszont amibõl sajnos nem, pedig hangzásilag nagyon passzolna, az a Welcome to the Machine. Ezek is a Wish You Were Hererõl valósiak.

Ennek aztán mindegy volt, hogy lelõtték-e a spoilerét vagy sem. Annyira gagyi tv-játék volt, hogy csak a kora mentette meg a mai nézõ számára. És ellentétben a Bunker-al, itt még a színészek is csapnivalóak voltak - a sztorirõl már nem is beszélve.
_szerintem_

Még valami: a jó nénikéjét a PORT szövegírójának!!!!! Mi a bánatért kellett az egész történetet leírni, spoilerozni?!?!
Ócska, zs-kategóriájú szemeteknél nem írják ki a végkifejletet, a poént, itt mi a bánatért kellett? Szégyellje magát az illetõ, de nagyon!

Azért az sem semmi, ahogyan kopogtatnak az ûrhajó falain... :-))
No és persze a fegyver... az valami csoda!!

Sánta Mária!!! Ott viszi a kezében az egyik elsõ magy szgépet, még nagy lemezes tárolóval.... de jó!!!!

Höhö... Nem emlékeztem rá, hogy Ferencz Csaba "villamosmérnök" :-)) és Kiszely István antropológus szakértõként mûködött közre! Pedig Ferencz már akkor is dr. volt emlékeim szerint és a magyar ûrkutatás különféle szervezeteinek fontos tagja. No és persze jól ismerte Zsoldos Pétert is.
Akkoriban még szakértõket is alkalmaztak...

Kösz az infót. Nem ismerem John Keating-ot, de most már érdekel! :D

Ezt a végén kiírták, meg is lepõdtem rajta. Nekem speciel nagyon tetszenek a hatalmas kijelzõjû beépített tévék. :))))) Azok milyen típusúak lehetnek? Persze mai szemmel nézve megmosolyogjuk ezeket a dolgokat, de akkoriban biztosan más lehetett. És minden tiszteletem az alkotóké, mert így is egy nagyszerû filmet hoztak össze.

Na , végignéztem a 2. részt, és feljegyeztem a zenéket. A zenei szerkesztõ nagy Pink Floyd rajongó , ahogy én is. 1975-ben jelent meg a Pink Floyd - Wish You Were Here albuma, ezt használták föl, nagyrészt.

Tehát:
- Elején Sinkó László alatt: az említett albumról a Shine On You Crazy Diamond Part II.
- utána van egy dikszkó szám, azt nem ismerem.
- 15. percnél ismét a Shine On You Crazy Diamond Part II.
- 20. percnál Emerson Lake and Palmer - Brain Salad Surgery (1973) albumról volt egy részlet.
- 30. percnél a Shine On You Crazy Diamond Part I-rõl egy részlet.
- 38. percnél lévõ rövis részletet nem ismerem..
- 39. percnél Pink Floyd - A Saucerful Of Secrets szám valamelyik verziójából van.
- 41. percnél ismét a Shine On You Crazy Diamond Part II.
- 59. percnél ismét a Saucerful Of Secrets valamelyik verziójából van.
- 62. percnél a végefõcímnél a Wish You Were Here albumról a Have a Cigar cimû szám.

:))

Még hogy nem volt reklám-szponzor akkoriban: a jelmezeket a Graboplast mûbõreibõl csinálták az OKISz Labor tervei alapján!! :-))

Látom, van itt sok fiatal nézõ-olvasó. Aki még nem ismerné, annak tiszta és teljes szívembõl (és Zsoldos Péter közeli ismerõ/s/jeként) ajánlom Ellenpont címû könyvét is elolvasásra. A mû olvasható a MEK-en, itt: http://mek.oszk.hu/01700/01704/
Sosem tudtam eldönteni, melyiket kedvelem jobban, a Feladatot vagy az Ellenpontot...
És akkor a trilógiáról még nem is írtam...

Ha van könyve, amit a mai módszerekkel - elvileg!! - nagyon jól meg lehetne filmesíteni, akkor az éppen az Ellenpont lenne. Wishful thinking...

bocsi. nem vettem észre hogy már írták.

a zene egy része Pink Floyd