„…Én azt nem mondom, hogy tudom a megoldást, szó sincs róla, de mint élőlény és túlélőlény csinálok bizonyos dolgokat, például megpróbálok olyan vizuális információt készíteni, amely nagyon határozottan ellentmond annak a rendszernek, annak az esztétikai-vizuális rendszernek, amit Európa, sőt az egész világ kezdetek kezdete óta próbál kikristályosítani a szép és a jó irányába. Én megpróbálom ezt a vizuális ügyet, tehát képek készítését ugye, az ellenkezőjére fordítani, és megpróbálom megtalálni azt, ahol én rosszat és csúnyát csinálok, mintegy bebizonyítandó azt, hogy kolonializálni tudjuk azokat a területeket is, amelyek tilosak. Engem mindig a tilos érdekelt.”1

A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója (TNPU) 1966-ban alapult a status quoval párhuzamos realitás-szint kollektív működtetése céljából, központi eszméje: A művészet: giccs. – A történelem: giccs; és Művészet mindaz, ami tilos. Légy tilos!

A TNPU, tehát a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója a Telekommunikáció Nemzetközi Uniója (TNU) ellensúlyozása, komplementere. A morze feltalálását követően, 1864-ben alapított TNU az összes telekommunikációs eszközt és információs csatornát ellenőrzi, kontroll alatt tartva – a hatalmi viszonyokat is veszélyeztető – szabad telekommunikációt. Azt, hogy pontosan mivel foglalkozik a TNU, nem tudjuk. Tevékenységét ellensúlyozandó a TNPU a direkt demokrácia eszközeivel akarja megváltoztatni az adott technikai fejlettségi szinthez mérten a technológia irányát és célját. A munka-dogmát a sztrájk-dogmával felcserélve a Létminimum Standard strike in progress szellemében gyakorolja és propagálja a sztrájkot, mellyel követeli a fölösleg-termeléssel és a túlfogyasztással szemben a Létminimum Járadék bevezetését a hadi költségvetés rovására.2 A sztrájk aktivitás egymásba fonódóan az, ami fölszámolja a nyomort és egyben fölszámolja a háborút, az a tiltott gyümölcs a csajkában. St.Turba Tamás egy vele készített interjúban így foglalta össze a TNPU feladatát: „Abban a létszemléletben, amelyben az Esztézis a Radikális Hedonizmus jegyében a legmagasabb rendű fogalom, azaz, amelyben EA (Esztétikai Abszolútum) – az egyetlen isten – az istentisztelet alanya, ott az ördög is esztétikai kategória. Ennek az ördögnek a Mítoszból való megváltásával foglalkozik a TNPU.”3

St.Turba Tamás4 (névváltozatok: Szentjóby, Szetjóby, Stjauby, Mentjóby, St. Auby, Emmy (Emily) Grant, St. Aubsky, T. Taub, szenytyóbi stb.) nem-művészet-művész, a TNPU csődtömeggondnoka, és a NETRAF (Neo-Szocialist.a-realist.a TNPU Globális Kontra-Művészettörténet-hamisítók Frontja) ügynöke.

St.Turba 1966-ban szakított a hagyományos költészettel, majd Altorjay Gáborral és Jankovics Miklóssal közösen levezette az első magyarországi happeninget (Az ebéd /in memoriam Batu Kán/). 1963-tól Hamvas Béla esszéket, 1966-tól a Fluxussal kapcsolatos szövegeket is sokszorosított és terjesztett szamizdatban. Bekapcsolódott a Mail-art-mozgalomba. 1966-ban megalapította a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Unióját – Paralel Kurzus/Tanpálya fedőnév alatt. 1972-ben kezdett el foglalkozni a Sztrájk fenoménnel, ez 1974-ben a mono-, mixed-, multi- és intermediális Létminimum Standard Projekt 1984 W (LSP1984W) – Csinálj egy széket!-programba vezetett, ami a Duchamp-féle eltérítés (Nem-művészet mint művészet) George Brecht általi meghaladásának (Nem-művészet mint művészet mint nem-művészet-művészet) mutáció-bázisára épül.

St.Turba nem-művészet-művészeti radikalizmusa és a szamizdat-mozgalomban való résztvétele miatt a pszeudo-kommunista hatóság pornó-anarchista felforgatással vádolta meg, 1974-ben letartóztatták és száműzetésbe küldték. Svájci állampolgárként Genfben telepedett le. A TNPU folytatta az LSP1984W-műveletet, és megalapította a Közel-Kelet-Európai Szabadegyetem Nyugat-Európai Munkanélkülieknek nevű intézményt Aszt.ronómia-, Rock&Roll- és Szt.rájk-tanszékkel. 1987-ben galériát nyitott Genfben, No Profil, No Profi, No Profit, No Proli, No Program programmal. 1980-tól több Nem-művészet-művészeti Sztrájkot szervezett Európában. 1989-90-ben 365 napos föld körüli utat tett. Az 1989-es puccsot követően 1991-ben, a Magyarországot utolsóként elhagyó szovjet katona távozásának napján St.Turba visszatért Magyarországra, és pontosan egy évre rá, a Bartók32 Galéria igazgatójaként 3 napra átalakította a gellérthegyi Szabadság Szobrot a Szabadság Lelkének Szobrává. Az 1991-ben a Magyar Merkantilista Militarista Büntetés-végrehajtó Képzőművészeti Egyetem újonnan létrehozott Intermédia Bölcsődéjének előadója lett. 1996-ban a Műcsarnokban bemutatta az LSP1984W IV. Fázisát, az Üdvtörténeti Alászállást. A TNPU 2001-ben megnyitotta a Neo Szocialist.a-Realist.a TNPU Globális Kontra-Művészettörténet-Hamisítók Frontját, és publikálta a NETRAF-manifesztumot. 2003-ban megszervezte a Semleges Közel-Kelet-Európai Fegyvermentes Fluxus Zöld Zónához való csatlakozás kérdésében a Magyarországon első, alulról jövő, direkt demokratikus népszavazást. Szintén 2003 óta szervezett népszavazásokat az önkéntes és kényszer-munkanélküliek katonai költségvetésből finanszírozott Létminimum Járadék alaptörvényesítéséért. 2012-ben St.Turbát az Intermédia Bölcsődéből menesztették, mert előadásai során és azokon kívül folyamatosan követelte a kulturális-jogi-gazdasági rendszerváltozás szükségességét a Bölcsődében, az egyetemen és azon kívül – hiába. „Mindenért én vagyok a felelős” - nyilatkozta ekkor a Bazilikában. 2013-ban a TNPU bemutatta az LSP1984W-t a budapesti Ludwig Múzeumban, és publikálta a FIKA/BOGEY című kétnyelvű interjú-könyvet. 2019-ben Káptalantótiban megnyitotta az LSP1984W-t tartalmazó Rózsaszín Szent James Hiram Bedford - Szent Helen Adams Keller - Szent Wilhelm Conrad Röntgen Szentháromság Csillagda Bazilika Archívumot, és 2020-ban ugyanott megalapította az Alapdemokrácia - Alapjövedelem Alapítványt.

Éljen az Alapdemokrácia! Éljen az Alapjövedelem! Éljen a Heterarchia!