Novembertől januárig Cziffra György jelképe, egy gigantikus méretű zongora költözik be a Zene Háza aulájába. Egy darabokra tépett zongora-installáció, amely a műalkotás élményével mutatja be ennek a rendkívüli művésznek és csodálatos embernek küzdelmeit és diadalát.

Cziffra virtuóz volt a szó eredeti, nemes értelmében: lenyűgöző zongoratudása a művészet erényes szolgálatával, karizmával, ízléssel párosult. Tágabb értelemben minden nagy előadó virtuóz. Titkok hordozója, bekötve a transzcendens világ fénylő és sötét szféráiba egyaránt.
A zene történetét virtuózok sora alkotja, az ősi sámánoktól a mai sztárokig. Kik ők? Angyalok? Démonok? Honnan jönnek és hová mennek? Eltűntek? Halhatatlanná váltak? Velünk maradtak? Többek között ezekre a témákra rögtönöz gondolat-variációkat őszi sorozatában Batta András.

Az, hogy egy adott kultúra közössége mit tekint virtuozitásnak, a tér (földrajzi szempont) és az idő (történelmi szempont) kiterjedésében szinte beláthatatlan. Mi, itt Európában Paganinit vagy Lisztet ünnepeltük és ünnepeljük a virtuózok reinkarnációiban, de mit jelent mindez mondjuk Bali szigetén vagy egy afrikai törzs zenei szokásaiban? Nekünk keveset mondanak a távolkeleti műfajok, például az indiai rága, az indonéz gamelán, a japán gagaku vagy a no-dráma, miközben ezeket a zenei kifejezésmódokat, műfajokat évtizedekig tanulják a világ másik felén, és legjobbjait igazi virtuózként ünneplik.
Hasonlóképpen kalandozhatunk a múló időben is. Tekintsünk virtuóznak egy jóhangú középkori szerzetest, aki hosszú, díszes melódiákkal kápráztatta el a gyülekezetet? Vagy azt a reneszánsz zeneszerzőt, aki negyvenszólamú művet komponált, és előadásban is közreműködött? Milyen természetű volt Bach, Mozart vagy Beethoven virtuozitása?

Ez alkalommal a virtuózok világa kiterjed a világ virtuózaira, térben és időben egyaránt.