Jean Marais, az egyik legismertebb francia színész két részletben forgatta le az első színes filmre felvett Dumas-adaptációt.
Az ismert francia rendező-forgatókönyvíró, Robert Vernay 1954-ben olasz-francia koprodukcióban adaptálta Alexandre Dumas egyik legismertebb és leginkább kedvelt regényét, az először 1844-ben kiadott Monte Crsito grófját. A valóban filmvászonra kívánkozó, kalandos történeten semmit sem változtatott: a hamis váddal örökös rabságra ítélt Edmond Dantès, Monte Cristo címbéli grófja furmányos módon, magát halottnak tettetve megszökik Chateau d'If hírhedt börtönszigetéről, hogy a rácsok mögött megismert egykori rabtársától, Faria abbétól hallott elrejtett kincsek nyomába eredjen, és bosszút állhasson mindazokon, akik tömlöcbe juttatták őt.
A francia és az olasz mozik két részre bontva mutatták be a filmet, az első epizód a Monte Cristo kincse, a második a Monte Cristo bosszúja címet viselte.
A grófot Jean Marais, a korszak legismertebb francia színésze, rendezője, írója, festője, szobrászművésze, fazekasa, keramikusa, kaszkadőre és újítója játszotta el. Ő a fénykorában még számtalan kalandos életű hős és történelmi alak bőrébe bújt a mozivásznon Napóleontól kezdve a Szépség és a szörnyeteg szörnyetegéig, mígnem a '60-as években leáldozott a szerencsecsillaga olyan ifjú és ígéretes sztárok felbukkanásával, mint Jean-Paul Belmondo és Alain Delon. Ezután már nem mint romantikus hős, inkább mint a rafinált mesterbűnöző, Fantomas lett ismert a mozinézők körében.
További érdekesség, hogy a Monte Cristo grófja ugyanúgy Gevacolor nyersanyagra készült, ahogy Magyarországon az 1949-es Ludas Matyi. Ez volt egyúttal az első színes filmre forgatott Dumas-adaptáció is.
