S P O I L E R V E S Z É L Y !

Elképesztő, milyen gyorsan telik az idő! Mintha csak tegnap lett volna, hogy a fél internet kiakadt a Walking Dead 7. évadának trancsírozós nyitányán, erre hipp-hopp, eltelt két év, és már a 9. évad első részéről írom a pilotkritikát a Port.hura.

Ez az a szezon, amiben szépen lassan elbúcsúzunk majd a közönségkedvenc Rick Grimestől, mivel az őt alakító Andrew Lincoln beleunt a sokadik éve folyó zombiaprításba. Hiába volt ő a főszereplő az első perctől kezdve, miután a karaktere a felébredt az elhagyott kórházban, Lincoln bejelentette, hogy kiszáll a sorozatból. Az indok prózai: most már inkább mást szeretne forgatni, és többet akar lenni odahaza, Angliában a családjával.

Totál igaza van a színésznek, én is meguntam mostanra ezt a sehova se tartó, alibi-zombisorozatot!

Pedig nekem aztán mindent el lehet adni, amiben élőholtak meg posztapokaliptikus tájak vannak, azt meg pláne szeretem, ha mindkét toposz előkerül ugyanabban a produkcióban. Mindent imádok ebben a két zsánerben, és a Cyborgtól a Z világháborúig mindent tisztességesen végig is nézek, legyen akármilyen rossz is a végeredmény. A Walking Deadnél viszont most feladtam: egyszerűen idegesít, hogy míg az eredeti, Robert Kirkman-féle képregényváltozat a sokadik köteténél tartva is izgalmas tud lenni, a sorozatverzióban egyre lentebb süllyed a színvonal.

Míg a korábbi évadkezdések eléggé ütősek voltak, a mostani dögunalmas lett. Mintha már maguk a készítők is belefásultak volna, és csak alibiztek volna valamit, mert a fanatikus Walking Dead-rajongók úgyis megkajálnak mindent, amit kiböfög magából ez a zombis franchise. De egy felmérés szerint ők sem fognak kitartani a végsőkig: Andrew Lincoln távozása után a nézők fele abbahagyja majd a sorozat követését. Engem sajnos már most elvesztettek.

Miért izguljak egy olyan sorozaton, ahol az a legnagyobb leküzdendő akadály, hogy hőseink ki tudnak-e hozni épségben egy ekevasat meg egy társzekeret a múzeumból?

Értem én, hogy eltelt bizonyos idő a sorozatban is, érzékeltetni kell a nézővel, hogy itt már nemcsak mendegél a posztapokaliptikus tájban a gyilkos csipet-csapat, felkoncolva minden eléjük ugró zombit, hanem le is telepednének végre, hogy nyugtuk legyen. Hőseink most már lovagolnak, mint a vadnyugati pionírok, mert elfogyott minden benzin. Így a másik közönségkedvenc, Daryl sem tud már mit tölteni a motorjába, kénytelen kukoricát termeszteni, és abból biodízelt kotyvasztani, ha repeszteni akar a határban. Mindezt egy olyan helyen kénytelen csinálni, amit az egykori nagy riválisuk vezetett, és ahol sorra tünedeznek fel a Régen minden jobb volt... falfirkák.

Ezek a dolgok mind tök jól elmélyítik a karaktereket, és valami pluszt, valami emberit is behoznak két zombidarálás közé. Mégis, valahogy alig vártam, hogy túllendüljünk rajtuk végre. Hogy miért? Mert ezek kamuszagú jelenetek, álproblémákkal. Mintha a sorozat veterán forgatókönyvírói most csak felskiccelték volna ebéd közben egy szalvétára, hogy honnan hová jussanak el az évadban, aztán kiadták volna a konkrét dramaturgmunkát pár gyakornoknak. Vegyünk csak két példát, ezek idegesítettek fel a legjobban:

• A kifosztani kívánt múzeum főlépcsőjénél üvegpadló van, látszódik, hogy lenn nyüzsögnek a zombik. Naná, hogy Rickék a természettudományi részlegben kiszemelt vetőmagot, csónakot, ekevasat és szekeret csak erre tudják elhozni. A rutinos sorozat- és filmrajongó előre látja már, hogy az üvegpadló egy fontos dramaturgiai pillanatban be fog szakadni, és lehet, hogy az egyik főszereplő pont itt hal meg, önfeláldozásával segítve, hogy a csapat épségben kivihesse a múzeumból a kincset érő felszerelést. Na de a nyílpuskás Daryl meg egy másik Harci Marci miért nem nézték meg a múzeum alaprajzán, honnan lehet bejutni az üveglapok alatti térbe, és miért nem intézték el szép csendben az összes élőholtat, amíg a többiek kötelekkel eresztik le a lépcsőn a szekeret meg a csónakot?!?
• Meghalt egy derék farmerfiú, mert amikor beérték hőseinket a zombik, menekülni kellett, ám ő természetszerető emberként visszament eloldozni a szekér elé befogott a lovat. Csakhogy egy zombi ráugrott a fiúra, a megriadt paripa meg még bele is rúgott. Mire magához tért, az érte aggódó cimborák már le is rendezték az összes élőholtat, rajta viszont már nem tudtak segíteni. Na de akkor miért nem szecskázták fel Rickék a zombikat rögtön akkor, amikor előkerültek a dögök, és még életben volt a farmerfiú?!?

Nagyon kilógott a lóláb, hogy csak azért kellettek ezek a „váratlan fordulatok”, mert ha nem szuszakolják bele az írógyakornokok a sztoriba, akkor az epizód hátralevő részét nem lehetett volna felhúzni arra, hogy a farmerfiú családja – teljesen jogosan, megjegyzem – elkezd morgolódni Rickék veszélyes beszerzőútjai miatt. Miért ér többet egy szekér meg egy ekevas, mint egy emberélet? Miért kell a derék farmeroknak folyton besegítenie egy semmiből felbukkant, szedett-vedett társaság karizmatikus vezetőjének? Csak mert Rick valamikor a törvény embere volt? Ezek mind nagyon jó konfliktusforrások – pocsék megvalósításban.

És akkor az ekhós szekeres western mellett ott vannak a fejbe kólintott rajzfilmzombik. Mintha ez már nem is az a sorozat lenne, aminek a maszkmesterei sorra nyerték korábban az Emmy-díjakat a rémségesebbnél rémségesebb, élethű szörnypofákkal! Vagy csak én nem figyeltem a stáblistát, és a Simon Pegg–Edgar Wright-páros rendezte meg a nyitóepizódot a Haláli hullák hajnala mintájára? Nem, sajnos az van, hogy menthetetlenül B-filmes lett az egykorvolt kultsorozat 9. évada. Lehet, hogy nemcsak Andrew Lincolnnak kellene ennyi évad után végleg elbúcsúznia tőle, hanem a többieknek is...

Ítélet: 4/10