Tom Hanks ezen a hétvégén érzelgős gengszter, hidegvérű pilóta, kiégett baseballjátékos, csalafinta betörő és agyafúrt nyomozó lesz, csak a mi kedvünkért.
Micsoda csapat (1992)
A második világháború egyik előre nem látott „mellékhatása” a baseball hanyatlása volt. A játékosok bevonultak a hadseregbe, és a fronton harcoltak, a nemzeti sport napja leáldozóban volt, ám az otthon maradottak azonban hiányolták a meccseket. Kézenfekvő volt az ötlet, ha nincsenek fiúk, lányokból kell csapatot verbuválni. Így jött létre 1943-ban az első női baseball csapat, amelyet hamarosan több másik követett. A valós sztorihoz Geena Davis , a már ekkor színészi ambíciókat dédelgető Madonna és Lori Petty adta az arcát és izmos dobókezét, a kiégett egykori sztárjátékosból lett edzőt pedig Tom Hanks játssza, aki több mint 15 kilót szedett fel a szerep kedvéért, hogy látszódjon rajta, hogy játékosként már fabatkát sem ér. És bár a film nálunk kevésbé ismert, Amerikában kultuszdarab, szövegeit még ma is idézik, és nem csak a baseball miatt.
A kárhozat útja (2002)
Valamikor az 1930-as évek legelején járunk, és hősünk, Michael Sullivan (Tom Hanks), bár első ránézésre tisztességes polgár és jó családapa, valójában az amerikai ír maffia bérgyilkosa, főnöke, John Rooney (Paul Newman) pedig szinte fiaként kezeli – annál is inkább, mert a saját fiáról tudja, hogy egy megbízhatatlan, kegyetlen gazember. Csakhogy Sullivannek is van egy fia, aki egyszer a szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, és az apja hiába garantálja a hallgatását, bérgyilkosok indulnak utánuk, végezve a család többi tagjával. Hősünk az olasz maffiával szövetkezve vágna vissza, ám azok is elárulják. Bár a Sam Mendes rendezte történet számos megtörtént eseményen alapszik, meglepő módon képregény-feldolgozásról van szó, ami meg is látszik borongós képi világán.
Kapj el, ha tudsz! (2002)
Frank W. Abagnale dolgozott orvosként, ügyvédként és egy nagy légitársaság másodpilótájaként - és mindezt a huszonegyedik születésnapja előtt. A szélhámosság nagymestere emellett briliáns csekkhamisító is volt, szakértelme több millió dollárt hozott neki a konyhára. Carl Hanratty FBI ügynök legfontosabb küldetésének tartotta, hogy elkapja Franket és a törvény színe elé vigye, de Frank oly sokáig mindig egy lépéssel előtte járt. A két országos cimbora és állandó alkotótárs, Steven Spielberg és Tom Hanks ekkor készítette el legfelszabadultabb, legszerethetőbb munkáját, amihez persze kellett Leonardo DiCaprio is, a lehető legelbűvölőbb formájában.
Betörő az albérlőm (2004)
Egy professzor is lehet betörő. Dorr professzor (Tom Hanks) egyébként sem úgy szerezte a tudományos fokozatait, ahogy mások. Mindent meg tud szerezni, de ritkán jár a törvényesség útján. Most éppen az évszázad bűntényére készül, az akció főhadiszállása pedig egy mit sem sejtő, templomba járó fekete asszonyság, Marva Munson (Irma P. Hall) lakása, egy tenyeres-talpas házinénié, aki hamar kimutatja a foga fehérjét. A lebukás garantált, ha csak a házisárkányt nem éri véletlen baleset. Ethan Coen és Joel Coen az azonos című, 1955-ös, Alec Guinness és Peter Sellers főszereplésével készült klasszikus vígjátékot újrázták, megőrizve az eredeti mű kissé hibbant hangulatát és képi világát. Az eredmény egy, az éjsötét akasztófahumora ellenére is elbűvölő darab!
Sully - Csoda a Hudson folyón (2016)
2009 telén az egész világ egy csoda lázában égett: egy kiváló pilóta, Chesley "Sully" Sullenberger (Tom Hanks) meghibásodott repülőgépével New York szívében, a Hudson folyó fagyos vizére szállt le, megmentve 155 utasa és a személyzet életét. Miközben a világ hősként ünnepelte a kapitányt, vizsgálat indult az ügyében – ahogy az minden hasonló rendkívüli eseménynél szokásos. És amire a vizsgálat során fény derült, az egyáltalán nem a pilóta megbecsülését szolgálta, sőt, azzal fenyegetett, hogy soha többé nem vezethet repülőgépet. Clint Eastwood tulajdonképpen dokumentarista stílusban dolgozta fel a valódi eseményeket, nem a kényszerleszállásra, hanem a vizsgálatra összpontosítva, ám mivel Hanks a főszereplő – ha ősz hajjal is -, egy percig sem érezzük azt, hogy ez olyasmi, mint amikor egy tévécsatornán rekonstruálják a történteket.
