Kivéve persze, ha már vigyázott a barátaink gyerekeire vagy más, jó referenciákkal rendelkezik, de ha mégis egy vadidegenre bízzuk a gyereket, ne nézzük meg előtte ezt a filmet ma este.
Egy dolog valakit beengedni a lakásunkba, mint albérlőtársat, pasit vagy barátnőt, és megint másik valakit a gyerekünk mellé engedni, noha szerte a világon százezrek foglalkoztatnak bébiszittereket és dadákat. Ezt teszi Claire Bartel is, aki egy személyben feleség, anya, és üzletasszony – egy újabb önmegvalósító erős asszony a 90-es évekből -, aki úgy veszi fel az új bébiszittert, hogy nem kér ajánlást, ami nagy hiba. Az illető ugyanis annak a nőgyógyásznak a felesége, akit pont ő jelentett fel zaklatásért, jogosan, mellesleg, és aki emiatt öngyilkosságot követett el, a nő pedig bosszút esküdött, és elég alapos teremtés.
Curtis Hanson (Szigorúan bizalmas, 8 mérföld) kifejezetten női thrillert rendezett, ami a 90-es években oly divatos volt, gondoljunk csak az Egyedülálló nő megosztanára a szintén veterán Barbet Schroedertől. A férfiak itt csak buta bábok, mint a teljesen színtelen, szagtalan férj vagy mint Solomon, a bumfordi fekete házi mindenes, konkrétan szellemi fogyatékosok, Rebecca De Mornay viszont zseniális gonosz, és nem véletlen, hogy a film bemutatása után sok bébiszitter maradt munka nélkül, olyan gyanakvókká váltak a szülők.
Ekkor váltak divatossá a rejtett kamerák is, amivel a gyanús dadusokat megfigyelték, igaz, ezeket néhány apuka nem rendeltetésszerűen kezdte el használni. A bónusz a filmhez a fiatal és ekkor még gyakorlatilag ismeretlen Julianne Moore a család egyik barátjaként, aki ugyan nem jár túl szerencsésen, de érdekes módon szinte minden korabeli kritika kiemelte az ő alakítását – már akkor tudni lehetett, hogy sztár lesz belőle. Szegény de Mornay viszont azóta teljesen eltűnt, legfeljebb néhány sorozatban látni.
