Komoly rajongótábora van Stallone egyik legmarkánsabban 80-as évekbeli darabjának, ami egyrészt buta akciófilm, másrészt a buta akciófilmek esszenciája, és pont ettől jó.
A Kobra (1986) az ereje teljében lévő, a hírnévbe csak nemrég belekóstolt, a reggeli kávé mellé is tesztoszteront kortyoló Sylvester Stallone filmje, minden szempontból. Mert nem csak az izompólós, napszemüveges, géppisztolyos Stallone néz ránk vissza a plakátról és a film valamennyi képkockájáról, de ő a forgatókönyvíró és a de facto rendező is – a papíron rendezőként feltüntetett George P. Cosmatos csak akkor ugrálhatott, ha mondjuk Sly elugrott meccset nézni. De Stallone csaja, Brigitte Nielsen volt a női főszereplő, sőt, még a főhős által vezetett egyéni rendelésre gyártott 1950-es Mercury is az ő saját tulajdona volt, ennyire az ő filmje ez. Meg a nyolcvanas éveké.
Mert a sztori tipikusan a korszaké: a nagyváros utcáit elárasztja a csőcselék, éjszakánként pedig különös alakok gyilkolásznak. A rendőrség tehetetlen, egyedül a különleges alakulat, a zombi osztag az, ami valamit tehet, és ezt vezeti Marion Cobretti, vagyis a Kobra, aki annyira kemény, hogy a pizzát is ollóval eszi, aminek az égvilágon semmi értelme, de nagyon tökösen mutat. És Kobra feladata lesz megvédeni egy koronatanút, aki szemtanúja volt a különös szekta kegyetlenkedésének, és a kor alapszabálya szerint a tanú csakis dögös-bögyös csaj lehet, sőt, egy modell, ám a gyilkosok hamar rájuk találnak, és a nagy fináléra a korszak másik alapvetése értelmében csakis egy elhagyatott, mégis félig működő gyárban kerül sor. Mert itt komolyan veszik a korszellemet.
Egyfajta városi legenda, hogy létezik a filmből egy 30-40 perccel hosszabb, abszolút korhatáros verzió, és bizony vannak, akik látták is. Ez azért lehetséges, mert a gyártó stúdiónál valakinek agymenése támadt, és rájött arra a fantasztikus igazságra - a már leforgatott művel -, hogy egy rövidebb filmet egy adott napon többször lehet levetíteni, mint egy elég hosszút. Így történt az, hogy az eredeti sztori alapján csak amolyan algonosz Night Slasher (a fantasztikus arcberendezésű Brian Thomson) főgonosszá avanzsált, egy nagy leleplezést egyszerűen kidobtak, és egy csomó folytonossági hibát kreáltak, de mindez nem számít. És nem számít maga a megoldandó ügy vagy a nyomozás furmányossága sem, csak az, ahogy a Kobra ellenmondást nem tűrően rendet tesz a magából kifordult világban, és helyreállítja a rendet a züllött nagyvárosban. És Stallone tökéletesen hozta ezt a rém egyszerű, de baromi hatásosan megrajzolt figurát.
És két kis érdekesség a végére: a dán kultrendező, Nicolas Winding Refn hatalmas rajongója a Kobrának, Drive - Gázt! (2011) című munkájában rengeteg utalást rejtett el a filmre, míg a spanyol Santiago Segura nálunk legendás hősét, Jose Luis Torrente, a Torrente, a törvény két balkeze (1998) címszereplőjét Marion Cobretti paródiájaként találta ki annak idején.
