A felemás sikerű budapesti gálavetítés után végre országszerte mozikba került Terence Hill új filmje, a Nevem: Thomas. Valószínűleg a Terence Hillt Magyarországra hozó forgalmazót is meglepte, mennyire népszerű még mindig idehaza a 79 éves sztár, azóta pedig számos újságcikk, tévészpot és rádióadás igyekezett megfejteni: mi lehet Terence Hill elképesztő sikerének titka? Az, hogy generációk nőttek fel a filmjein, mert a '70-es és a '80-as években teltházzal játszották a magyar mozik minden egyes produkcióját, manapság meg minden héten megismétli valamelyik adó a Kincs, ami nincset?

Miért ülünk le azonnal a tévé elé, ha felcsendül az Oliver Onions Buggy-dala, vagy ha meghalljuk azt, hogy Lalalala-lalla? Mert minden  Bud Spencer-Terence Hill-film tele van látványos bunyókkal, klasszikus gereblyébe lépős humorral, és bármikor idézhető mondatokkal (főleg ha a klasszikus Bujtor-Ujréti-féle szinkronról van szó)? Vagy azért ennyire népszerűek ezek a filmek, mert jól rezonálnak a magyar néplélekre? Vagyis amikor kedvenc pofonosztó párosunkat nézzük, az pont olyan, mintha Rejtő Jenő kalapácsöklű kikötői csibészeinek drukkolnánk, vagy a szegénylegénynek, aki legyőzi a hétfejű sárkányt és elnyeri a királykisasszony kezét? Valószínűleg mind egyszerre igaz a fentiekből. Lássuk, mi lesz a tévében ezen a héten Bud Spencertől és Terence Hilltől!

Hétfő: Aladdin

Bár Bud Spencer és Terence Hill mindig is együtt voltak a legjobbak, a legnagyobb sikereik csúcsán is elég sok filmet forgattak külön-külön. Az 1986-os Aladdin is Bud Spencer szóló produkciója volt, amiben a jól ismert mese családbarát, modern verzióját mutatta be. A lámpában lakó, kövérkés és bolondos dzsinn (akit természetesen maga Bud Spencer alakított), ezúttal is teljesíti a kisgazdája kívánságait. Csakhogy az illető most nem egy bagdadi tolvaj, hanem egy repülő sportkocsiról álmodozó, '80-as évekbeli amerikai tinédzser, akit folyton elvernek az iskola rémei.

Érdekesség, hogy nálunk, Magyarországon 1989-ben az első VICO-filmek egyike volt az Aladdin, mert a cégtulajdonos Fenyő János  imádta a Bud Spencer-Terence Hill-klasszikusokat, és jónéhány filmet megjelentetett sárga kazettán a páros életművéből.

Kedd: Csizmadombi fenegyerek

Ez a film Akik csizmában halnak meg címmel is ismeretes, mivel a páros három legelső közös filmje, a „Bosszú-trilógiaként” is emlegetett Isten megbocsát, én nem-Bosszú el Pasóban-Csizmadombi fenegyerek triumvirátus több nevet is kapott a moziforgalmazóktól, a kazettamásolóktól és a tévés adásszerkesztőktől.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem így harmincon túl sokkal jobban bejönnek  Bud Spencer és Terence Hill korai westernjei, mint a fénykorukban leforgatott, vicces rabló-pandúr krimik. Giuseppe Colizzi ezekben még eléggé gátlástalanul lemásolta a Dollár-trilógiát – nem véletlen, hogy az Isten megbocsát eredetileg A Macska, a Kutya és a Róka munkacímen futott, a Bosszú El Pasóban pedig itthon A pirinyó, a behemót és a jófiú címen futott, mivel a pofonosztó páros melletti harmadik főszereplő A Jó, a Rossz és a Csúf sztárja, Eli Wallach volt. A Csizmadombi fenegyerek a trilógia legkevésbé spagettiwesternes, éppen ezért legviccesebb darabja: Colizzi és a többi olasz filmes ugyanis jó érzékkel felismerték, hogy Terence Hill macskaléptű, óvatos pisztolyhőse, Cat Stevens, és Bud Spencer bulldogképű Hutch Bessyje úgyis tökéletes párost alkot, ha nem egy poros vadnyugati kisvárosban támadnak rájuk a banditák, hanem a napfényes Floridában, a dél-amerikai hegyek közt vagy egy egzotikus szigeten.

Szerda: Don Matteo

Terence Hill civilben egyáltalán nem az a folyton vigyorgó, verekedős csibész, akit a régi filmjeiben alakított. Pont ennek az ellentéte, főleg a fia, Ross Hill 1990-es halála óta. Kezdő színész korában persze sok brutális spagettiwesternhez adta a nevét, és a népszerűséget is a Bud Spencerrel közös, látványos bunyók hozták meg neki, de civilben mindig is egy halk szavú, békepárti, mélyen vallásos fickó volt. Többek között ezért is utasította vissza a Rambo főszerepét.

Terence Hill az interjúiban egy ideje már a Don Matteo tévésorozatot nevezi meg kedvencének. A címbéli, izgalmas bűnesetek után nyomozó, kedves és tisztességes papról szóló szériát ráadásul nemcsak ő szereti, hanem az olasz nézők is: idén került adásba a 11. évada.

Csütörtök: Alpesi őrjárat

Terence Hill az ezredfordulót követően sem tűnt el, sőt! A Don Matteo mellett egy másik tévés projektbe is lelkesen belevágott. A 2011 óta napjainkig futó Alpesi őrjáratban egy erdészt alakít, aki egy képeslapokra kívánkozó, hegyes-erdős vidéken segít bűneseteket megoldani a vadonban nehezen boldoguló rendőröknek.

A sorozat lényegében a Don Matteo természetbarát változata, itt nincsenek régi kolostorok, ódon várfalak és zegzugos, romantikus utcácskák. Annál több viszont a sziklaszirt, a fa, az őzike, a medve és a farkas. Az életigenlő olaszos humor, no meg persze Terence Hill kedves mosolya azért itt is ugyanaz, mint a színész többi filmjében!

Péntek: Akit Buldózernek hívtak

Bud Spencer 1978-as szólófilmje egy egykori rögbijátékosról, a címbéli Buldózerről szól, aki már visszavonult a stadionok világából, hogy öreg napjaiban Nápolyban élhessen kagylóhalászként. Csakhogy természetesen a rosszfiúk ezúttal sem hagyják békén kedvenc pofonosztó mackónkat, aki így szkanderversenyeken és mókás bunyók során kénytelen helyre tenni az összes pimasz frátert!

Érdekesség, hogy az Akit Buldózernek hívtak-ban szerepelt egy magyar származású bokszoló, bizonyos Joe Bugner is, aki az '56-os forradalom után vándorolt ki a családjával Angliába, majd onnan Ausztráliába. A Buldózeren kívül több másik Bud Spencer-filmben is láthattuk nagydarab bunyósként (Aranyeső Yuccában, Én a vízilovakkal vagyok, Seriff az égből).