Johnny Depp többek között Leo DiCaprio, Christopher Walken, Eva Green, Michelle Pfeiffer és Juliette Lewis társaságában szórakoztat minket egy tempós krimiben, egy vámpírmesében és egy kisvárosi történetben.
Péntek: Éjsötét árnyék (2012)
Furcsa is lenne egy olyan Johnny Depp ajánlót írni, ahol a filmek között nincs legalább egy Tim Burton rendezés, és íme, ez az övé! Depp és Burton sokáig elválaszthatatlanok voltak egymástól, tökéletesen egymásra vannak hangolva, és ha Barnabas Collins, az udvarias vámpír története nem is a legjobb közös munkájuk, azért van itt mit nézni. Például a csodaszép Eva Greent most szőke hajjal, aki hősünk örök ellenfele, ami persze nem akadályozza meg abban, hogy egy kicsit eltekerje a nyakát is, és ott vannak leszármazottként Michelle Pfeiffer és Chloe Grace Moretz. És ott van persze ráadásként a rendező úr felesége – azóta volt felesége -, Helena Bonham Carter is egy színes, bizarr és fordulatos kalandfilmben, ami stílusában, nyelvezetében és képi világában az ötvenes, hatvanas évek patinás horrorjait idéző, szándékosan ódivatú, és nagyon szórakoztató darab.
Szombat: Gilbert Grape (1993)
Ez az a film, amit nem lehet megunni, és amit akármikor újra lehet nézni, részben Deppnek, részben a még nagyon, de nagyon fiatal Leonardo DiCapriónak köszönhetően, de ne feledkezzünk el az itt is teljesen elvarázsolt Juliette Lewisról sem. Depp és Leo testvérek egy isten háta mögötti kisvárosban, és előbbi a családfenntartó, mivel apuka nincs, anyu pedig annyira testes, hogy a házból sem tud kijönni, és még a saját gyerekei is néha csak a Bálnaként emlegetik, ami nem szép dolog. És a testvérek – illetve az egész város – unalmas életébe pár hét izgalmat hoznak a közeli kempingbe érkező utazók, köztük egy különös lány, aki szépnek hiszi magát, de igazából nem az. Leót Oscarra jelölték a szellemi fogyatékos öcsike valóban zseniális ábrázolásáért, Lasse Hallström pedig azóta sem rendezett ilyen jót!
Vasárnap: Holtidő (1995)
A kilencvenes évek közepére Depp már nagy sztárnak számított, de kizárólag művészfilmek és furcsa karakterek álltak mögötte, akciófilmje viszont még nem volt. Ezt a hiányt hivatott orvosolni ez a feszült thriller, ahol hősünk ugyan nem rendőr, kommandós vagy volt katona, csak egy unalmas könyvelő, viszont olyan helyzetbe kerül, hogy saját akcióhősévé kell válnia. És a kislányáé, akit néhány bűnöző túszul ejtett, ultimátumot adva az apának: kilencven percen belül meg kell ölnie valakit, vagy meghal a kislány. A kijelölt célpont egy ártatlan közéleti személyiség, az idő pedig gyorsan pörög – és nyilván van, aki ebből a leírásból is összeadta, hogy itt a játékidő egyben valós idő a történet szempontjából, és itt minden tökéletesen lett felépítve. A film legizgalmasabb alakja persze a hidegen számító, manipulatív bűnözőt alakító Christopher Walken.
