A színésznőként is nagyszerű Sarah Polley úgy 8 éve pályát váltott, rendezőnő lett belőle, és ez is jól áll neki, ahogy azt a Michelle Williams főszereplésével készült dráma is igazolja. Ami azért nem tragikus.
Sarah Polley, generációjának egyik legelbűvölőbb, legtehetségesebb színésznője 2010-ben abbahagyta a színjátszást. Igaz, ekkor már évtizedek óta játszott, hiszen kisgyerekként kezdte a pályát, szerepelt drámában (Az élet nélkülem), vígjátékban (Nyomás!) és még horrorban is (Holtak hajnala), ám innentől kezdve csakis a rendezésre koncentrált. És jól tette, mert nagyszerű rendező lett belőle, aki finomra hangolt, de nem finomkodó, érzékeny és modern műveket készít, mind dokumentum-, mind játékfilmeket – és ez tisztára olyan, mintha a PR-osa írta volna, pedig nem.
Hősnőnk boldog, meghitt és bensőséges házasságban él mackós férjével, akivel remekül egészítik ki egymást, ám egy repülőút mindent megváltoztat. Ekkor találkozik egy bohém sráccal, aki művész, és a város bohémnegyedében dolgozik a riksájával, és akivel nem csak remekül megértik egymást, de a levegő is szikrázik körülöttük. Ami odahaza már nem szikrázik, mert vagy soha nem volt, vagy kiölte a megszokás, a kényelem. És mit tesz isten, kiderül, hogy a frissen megismert fiú alig pár házzal odébb lakik, mint a lány, akivel lassan viszonyt kezd. Ami az ilyen filmekben mindig nagyon izgalmasan és szépen kezdődik, hogy aztán jöjjön a bűntudat, a megbánás és a „tényleg ezt akarom?” érzés, amit nem könnyít meg a férj kedvessége és megértése sem – nem beszélve a számos rokonról és közös barátról.
Az ekkor nemrég elvált Sarah Polley, aki amúgy is zűrös családi háttérrel rendelkezik, hiszen már felnőtt volt, amikor megtudta, hogy egy félrelépésből született – erről szól 2012-es Apáim története című dokumentumfilmje -, édesanyja meghalt, amikor még nagyon fiatal volt, és 14 éves korától egyedül élt, nyilvánvalóan saját életét is beletette. Ezért is emlékeztet rá a hősnőt játszó Michelle Williams, akit pedig a pár évvel korábban meghalt Heath Ledger barátnőjeként szokás emlegetni, és aki mindig is remek volt az ilyen szerepekben. Williams nem feltűnően csinos lány, viszont csodás kisugárzása és rendkívül árnyalt játéka van, ami elengedhetetlen ehhez a filmhez, ami elsősorban a női sorsokról, másodsorban a hangulatról szól. Arról a melankóliáról, ahogy nézzük, amint elúszik az életünk a szemünk előtt, és akárhogy is döntünk, sehogy sem lesz olyan, mint régen – vagy ahogy szeretnénk.
Ehhez pedig csak asszisztál Luke Kirby a szeretőként, aki úgy néz ki, mintha a The Walking Dead Andrew Lincoljának lenne a kisöccse, illetve a szokatlanul vékony és még szokatlanabbul komoly Seth Rogen a férjként, illetve a stand up komikus Sarah Silverman, mint a szókimondó sógornő. És ott van Toronto helyszínként – mind Polley, mint Rogen kanadai -, és a zene, ami rendkívül fontos szerepet kap. Amit Polley családtagjai kedvenceiből válogatott össze, és ilyen az egyik legszebb jelenet alatt szóló Video Killed the Radio Star a The Bugglestől. Íme!
