A 2004-es Felejtés hősnőjének (Julianne Moore) mindenki azt mondja, hogy repülőgép szerencsétlenségben elhunyt fia sosem létezett, de ő tudja, hogy ez nem igaz - de bizonyítani sem tudja az ellenkezőjét.
Ha a világon mindenki mást mond, mint te, akkor lehet, hogy végső soron nekik van igazuk, de mi van, ha mégsem? Mi van, ha nincs semmiféle kézzelfogható fizikai bizonyíték arra, amit állítasz? Akkor azt hiszed, hogy megőrültél, hogy mégis rosszul tudtad – amíg nem találsz valakit, aki hasonlót állít, és akkor már ketten vakarhatjátok a fejeteket azon, hogy mindez hogyan lehetséges. Ez a Felejtés (2004) című, családi drámába oltott sci-fi alaphelyzete, a problémára adott megoldás pedig meglepő... Vagy nem is annyira, ha az ember rutinos néző és olvassa a jeleket.
Telly (Julianne Moore) igyekszik túlélni azt, amit nem lehet: egy repülőgép-szerencsétlenség során elveszítette 8 éves kisfiát valamivel több mint egy éve. Gyászol, gondozza a sírt, és terápiás csoportba jár. Aztán egy szép napon a pszichológusa (Gary Sinise) közli vele, sosem volt gyereke, egy vetélés után kezdte magának elképzelni a fiút, és így az nem is halhatott meg - mindez csupán az ő agyában létezett. Ugyanezt mondja neki a férje, és
a lakásukban semmi nyoma annak, hogy ott valaha is élt egy gyerek:
se fotó, se játék vagy rajz, semmi. A legjobb barátnője is ezt mondja, a fiú sírjának, amit eddig gondosan ápolt, hűlt helye. Aztán a nő találkozik egy férfival (Dominic West), akivel kísértetiesen hasonló eset történt, akinek a lánya ugyanazon a gépen ült, és itt már mindketten gyanakodni kezdenek, hogy hátha nem is őrültek meg.
És mint minden filmben, ahol a történetet a bizonytalanság és a paranoia viszi előre, hőseinknek menekülnie kell egészen addig a pontig, ahol már nincs hová rejtőzniük, és ekkor végre szembesülnek az igazsággal. Azzal az igazsággal, amire sok összeesküvés-elmélet hívő felkapja majd a fejét, és ami talán nem szól akkorát, amit a film ígért, de
ez a történet nem a megoldásról, hanem a problémáról szól,
és ezt a rendező, Joseph Ruben, aki a legnagyobb sikereit a szép emlékű 90-es években aratta – lásd Egy ágyban az ellenséggel, Pénzvonat vagy a Visszatérés a Paradicsomba – is pontosan tudta. És persze ne feledkezzünk el Julianne Moore játékáról sem, aki Nicole Kidman helyére ugrott be, és aki ekkor még csak négyszeres Oscar-jelölt volt – azóta már a szobor is megvan a Megmaradt Alice-nek-ért (2014) -, és aki itt is elképesztő.
Vicces adalék: a kábeltévés forgalmazásban, ami a jelek szerint összefüggésben áll a repülőgépeken vetített filmek listájával, lecserélték a „repülőgép-szerencsétlenség” kifejezést buszbalesetre, nehogy pánik törjön ki a fedélzeten.
