Ki tudja miért, de az Oscar-díjas Steven Soderbergh rendszeresen úgy dönt, hogy sztárokkal telipakolt, látványos produkciók helyett olyan kísérleti filmeket készít, mint a Tébolyult. Titokban.
Hosszan sorolhatnánk fel Steven Soderbergh munkáit, de a lényeg, hogy ő az Erin Brockovich – Zűrös természet, az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi vagy a Magic Mike, illetve ezek folytatásainak rendezője – meg néhány olyan, teljesen ismeretlen munkáé, mint mondjuk a Tébolyult (2018). Ami fillérekből készült, titokban és a lehető legegyszerűbb módon. Egy mobiltelefonnal.
Hősnőnknek, Sawyer Valentininek (Claire Foy) régóta van egy zaklatója, egy őrült férfi, aki a szerelmével üldözi. A lány a szülővárosát elhagyva új helyre költözik, hogy megszabaduljon a férfitól, aki az elmúlt két évben árnyékként követte. Mivel a látomások tovább kísértik, kihatnak munkájára, magánéletére és egészségére, egy hirdetésben talált terapeutához fordul. Egy foglalkozáson a lány akaratlanul aláírja a 24 órás önkéntes kezelést a Highland Creek Viselkedési Központban. A 24 órából azonban sokkal több lesz, amikor az orvosok megkérdőjelezik épelméjűségét, miközben Sawyer az egyik munkatársban felismerni véli félelmének okozóját. A kérdés az, hogy a lány a valóságot érzékeli, vagy a belekényszerített gyógyszerek hatására vizionál. És az is kérdés, hogy a kettő kizárja-e egymást.
A film, amelyben fontos szerepet kap Joshua Leonard, Juno Temple és Amy Irving is, a lehető legegyszerűbb módon készült, egy iPhone 7 Plus mobiltelefonnal vették fel, 4K minőségben és a FiLMiC Pro app segítésével, javarészt egy nem sokkal korábban bezárt kórházban. És a kórház azért is bizonyult praktikus helyszínnek, mert a stáb – ami legfőképp magából a rendezőből állt, aki egyben operatőr és vágó is volt -, egy helyben talált tolókocsiban ülve fényképezte az eseményeket, a mobiltelefont egy olcsó stabilizátoron tartva, a kocsit pedig egy asszisztens tolta a kívánt sebességgel és irányban. Mindezt ráadásul teljes titoktartásban művelték, a világ pedig csak akkor értesült a Tébolyult létezéséről, amikor azt készítői benevezték a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválra – ahol egyébként remek kritikákat kapott. Mert ez egy jó kis film, a klasszikus Hitchcock-féle suspence alapokra építve, jó adag thrillerrel dúsítva, Claire Foy pedig olyan autentikus szorongást mutat be, hogy attól egy darabig maga a néző is egy kicsit szorongani kezd.
